és, már gonoszítják is...! :)

eredetileg úgy hittem, hogy ő kerül majd Evelyne-hez, és mivel ő a törzskönyvi néven akarta hívni a kölyköket a könnyen becézhető Axl Rose nevet szántam neki. ahogy cseperedtek, és maradt ő a legmálébbnak, el is kezdtük Axie-ként hívogatni. aztán egyrészt Evelyne-nek van valami közeli ismerőse aki Axel, tehát az Armageddon nevet választotta, másrészt meg nem is őt vitte. viszont a törzskönyveket addigra lekértük és Anarchy nevűt is akartam mindenképp, szóval nem lett G'n'R kölök. de attól még a barna kis kan Axl maradt. és időközben nagyot változott, mikor Karináék jöttek le választani őt, vagy a kéket gondoltuk maradósnak munkára, nagyon jó készségeket mutatott. végül aztán a női megérzés hatására a kék Jetinövendék lett a maradós félkutya, Axie pedig maradt nálunk, és gazdát keresett - egy egész napig. most szóban lefoglalták, jönnek érte hétvégén, és úgy tűnik, hogy ő is a tutiba teszi bele a seggét, ráadásul olyan helyen, ahol az adottságai sem vesznek kárba. nagyon örülök, hogy ilyen jó helye lesz, annak meg főleg, hogy Karináéknak lesz rálátásuk (mert ugye telefonon, meg írásban azért nem ugyanaz a kapcsolattartás, mint élőben), és a legjobban annak, hogy ilyen gyorsan lett gazdája... ugyanis mindkettőnknek túl gyakran fordult meg a fejében az utóbbi 24 órában, hogy ez egy kurva jó kiskutya, és egyáltalán nem bánjuk, ha "rajtunk ragad". és ha mondjuk 3 vagy 4 hónaposan talált volna rá az álomgazdi, annak tuti sírás lett volna a vége...

(Illetve Jeti esetében rosszak.)

Tehát elmentek a kiskutyák... nem voltak még egészen 8 hetesek, 4 nap hijja, viszont Evelyne így tudta megoldani az utazást, ezért rábólintottam. Ahogy nekem sem, úgy neki sem volt egyszerű a választás, egy fél délutánt ücsörgött lent a kertben különböző módon vizsgálgatva a kiskutyákat, míg végül a zöld kan és a kék szuka mellett döntött. A zöld kant picit sajnáltuk, mert nagyon szépnek ígérkezik, így viszont megint messzire kerül ahhoz, hogy a magyar állományra hatással lehessen, az viszont persze nagyon jó dolog, hogy ő fogja reprezentálni Jettát és az én nevemet egy olyan hatalmas beauceron mezőnyben, mint a belga-holland-luxemburgi-francia régió. Plusz pont amiért ő való Evelyne-nek, hogy a legjóságosabb, leghiggadtabb kan volt a csapatból. A kék szukát kiválasztani talán még tovább tartott, mint a kant, végül azt hiszem a szemszín győzött (Udson egyetlen hibája, hogy világosabb szemet örökít, és még a feketeszemű Jettától is lett ilyen kölyök). Egy harmadik kölyköt is kiválasztottunk akkor - bár őt én és nem ők - egy belga canicross bajnoknak, Evelyne választása kicsit felborította a korábbi terveimet (azt hittem a kék vagy a fekete felé fog majd húzni), szóval canicrossozni a fekete kölyök indult. Szállást foglaltunk a belga vendégeknek Villányban (nagy borkedvelők, úgyhogy volt pinceséta, borkóstoló, meg minden), aztán másnap jöttek el a babákért. Addigra rendeltem le a megmaradós kanom fél-gazdáit, Karinát és Bencét, hogy lássák még együtt a nyolc kiskutyát, hátha úgy döntenek, hogy nekik kell a canicrossozni induló kiskutya, akkor még meggondolhatjuk magunkat. Karina egyből kiszúrta magának a kék kant, utána még vacilláltak egy darabig, de végül maradtak nála. Míg a belga papírügyeket intéztük a házban, Bence már meg is tanította fürkészni :) Így tragikus hirtelenséggel négy kiskutya is elutazott, meg is zuhantunk picit lelkileg...

Armageddon és Amy Lee, az utolsó fotó itthon

Apocalypse, vele ma délelőtt fog találkozni a gazdi

és AC/DC, alias Jeti (úgy, mint yeti, ezt a nevet még tőlünk kapta a gigantikus tappancsok miatt)

A hangulatunkon sokat javított, hogy estefelé már jöttek az első hírek, Jeti magabiztos, érdeklődő, és máris elkezdte beavatni Karináékat a bocitartás izgalmaiba (bútorok következetes lefelejése, hanyatt-alvás, kóma-szerű mélyalvás, és hasonlók), és rögtön első este labdázott egy jót, meg rongyozott is, ráadásul nem gyengén! Jó helyre tette be a seggét a kis szaros. A belgákról még csak annyi hírem van, hogy hazaértek épségben, 11 felé megy Apocalypse-ért a gazdája, gondolom estére már ők is mesélnek. Addig meg megyek és gyűröm picit az ittmaradtakat, most elkezdtem egyenként behordani őket a házba, hogy szokják a tesók nélküli életet - ahogy a gazdihoz került testvéreik is.

(utólagos szerkesztés: a képek valamiért már nem jelentek meg, holott az eredeti tárhelyen még láthatók. így töröltem őket, ha lesz kedvem majd felpakolászom őket megint... vagy nem)

nagy divat lett mostanában, általában a hirdetésekhez is hozzáírják, hogy X-szer oltva és féregtelenítve, törzskönyvvel, chippel (mintha ugyan szabadna anélkül...), a de luxe verzióban pedig szocializálva, és kölyökcsomaggal. még az alomtervezésnél átfutott az agyamon a gondolat, aztán úgy döntöttem, hogy hanyagoljuk az efféle parasztvakítást.

saját kajájukból mindenképp csomagolok nekik, hisz kevesen vannak hozzánk hasonlóan, akik húst etetnek, a hirtelen tápváltástól pedig meg kéne óvni őket. így ma már meg is vettem az ehhez szükséges kajákat, és ma össze is rakom az első körben utazó belga csemeték tarcsikajáját. ilyen egyszerű műanyag éthordó edényekbe tervezek tenni pulykahusit, szivet, kecsketejet, tojást, és a kiegészítőket. egy kiskutyának ez kb 2 napi adag, de ha hozzákevernek a tápból egyre többet, akkor kihúzhatja tovább is (nem egy doboznyit tervezek egy kölyöknek csomagolni). a papírokat természetesen hozzácsomagoljuk, a képeket mindenki elérheti a mindenféle webes galériáimból, azt fölösleges külön kiírnom nekik, játékot meg azért nem veszek, mert abból úgyis mindenkinek megvan a saját ízlése. egy elsőbálozó kutyáshoz sem kerül tőlem kölyök, csupa régi motoroshoz mennek, és én például tudom magamról, hogy kurvára nem mindegy, milyen labda az a labda. gappayhoz én is csak ritkán jutok hozzá (kiállításon, versenyen), így amink van, arra vigyázok nagyon, a kölyköknek meg nem volt most honnan beszereznem, szart meg nem akarok adni senkinek. játék nélkül meg tutifix, hogy nem marad egyikük sem. a klikker megint olyan dolog, hogy a gazdijelöltjeim nem is használják - vagy aki meg esetleg él vele, annak már úgyis van. a babanyakörvet mindenki megtarthatja emlékbe, az egyéb felszerelés pedig megint amolyan ízlés-dolga téma. én az alphazoo-ban negyed óráig álltam a szivárvány minden színében pompázó nyakörvek és hámok előtt, majd végül nem tudtam kiválasztani, hogy Pogica milyet is kapjon... ha most Jettával járt volna egy cuki rózsaszín hám és/vagy póráz, azt is tuti, hogy nem használtam volna. válasszon mindenki olyat, amilyen az ő ízléséhez való.

bár úgy terveztem, hogy majd én is kijárok a társasággal közös sétákra, ahogy Saci is tette Jettáékkal, végül győzött a félsz, és nem citáltam semerre az oltatlan kiskutyákat. tegnap viszont, az első oltás egyben az első házon kívüli kiruccanás is volt, viszont a mama nélkül. figyeltem őket fél szemmel a visszapillantóból, de pár perc alatt megszokták, hogy a ketrec, meg a kocsi mozog, és utána igazából csak tunyultak és vadul lihegtek (hát igen, meleg volt). a hőség még kapóra is jött, kicsit féltem, hogy fogjuk őket becipelni majd a rendelőbe, de szerencsére egy külön rendelőt nyitott nekünk a doki, és míg sorra kerültünk behordtuk oda őket. ott sem voltak különösebben megijedve, inkább csak passzívak voltak, de ezt részben a kánikulának, részben a reggel elfogyasztott 4-5 kiló húsnak tudom be (otthon is csak szunyáltak aznap). ezek a mi dokijaink olyanok, hogy ha csak egy oltással megyünk is, mindig átnézik a kutyákat "ha már itt van, nézzünk rá legalább" felkiáltással (felár nélkül persze). szóval egy alapszintű egészségügyi ellenőrzésen is átestek, három kis kannak már a heréi is érezhetőek és szerencsére mind egészségesek.

nem mondom, hogy ennyi volt, de mondjuk, hogy 99,9%, hogy a piroska szuka marad. jellemre ő a legbejövősebb, hogy küllemre milyen lesz, affelől vannak kétségeim, de nem érdekel, belevágok. egyébként az Avantasia nevet kapja végül, a lányoknak szánt nevek közül ez a banda jön be nekem a legjobban. Pogóca legfőbb ismertetőjegye, hogy a farka folyton égnek áll (ez már így elsőre pl. nem egy jó küllemi tulajdonság), folyton jön-megy, érdeklődik, bújik, rág, játszik, fontoskodik, és az arca folyton mosolyra áll. nem tudom, hogy csinálja, de minden képen, és élőben is egy angyali mosoly ül az arcán - így aztán nem is tudok rá haragudni még akkor sem, ha épp véresre harapja a végtagjaimat... nem egy domináns kutya, de nem is bánom, Jetta elég domináns kettő helyett is...

Lila szuka - ő lett volna elsőre a jelöltem, de őt pl. nem neveztem volna Pogónak, nem olyan. domináns, erélyes, megfontolt, harapdálós ő is, de nem annyira izgő-mozgó, mint a piros. amolyan "véletlenül erre jártam, leülhetek az öledbe?" típus, aki aztán olyat csócsál beléd, hogy a könnyed is kicsordul. de csak mert szeret.

Rózsaszin. nagyon tetszik, nagyon szép, pörög, harap, izeg-mozog, és a pirosnál dominánsabb is, de mégis... valami hiányzik. lehet, hogy hülyeség ilyen-olyan belső megérzések alapján másik kiskutya mellé letenni a voksot, nem tudom. ha meggondolom magam az utolsó pillanatban, akkor az valószínűleg őmiatt lesz.

Világoskék szuka. Anna - fotósegédem - kedvence, kevésbé domináns karakter, annyira nem is pörög, mint a piros vagy a rózsa, de azért rá sem lehet panasz, benne van a bulikban, gyűri le a fiúkat ő is.

és a fiúk... itt most még jobban el vagyok veszve. nem is olyan rég, még könnyedén mondtam, hogy félkutyának majd a kékben vagy a zöldben kéne gondolkozni, aztán egyszer csak a barna kan (valamikor a héten) az élre tört, és most ő tűnik a legjobbnak. jól keresztbetett a kis mocsok.

szóval barnika, korábban Málénak hívtuk - ez mindent elmond róla - most meg pörög-forog, harap, jön-megy, a farka az égben egész nap, keresi a tekintetemet, és olyan csibészesen mosolyog, hogy egész nap csak nyünyörgetném.

a kék kan, Yetike, aki sokáig kimagaslóan jónak és szépnek tűnt. most már simán csak jó és szép - a többiek hozzánőttek. ő is domináns, ő is harapdálós, ő is jövős-menős, és ő a leginkább harcias.

Zöld kan, Kormika, a tüneményes pocakpaca. egy nagy, kerek gombóc az egész kutya, és az arca olyan, mintha folyton bánatos lenne, aztán ezzel a kivert kutya nézésével odadöcög az emberhez és szépen lassan az ölébe mászik, majd lerágja róla a ruhát... domináns, de nem az arcoskodó fajta, harapdálós, érdeklődő, magabiztos, egy hajszállal lassabb talán, mint a három másik pasi.

és végül, de nem utolsósorban az elsőszülőtt Fekete kan. akit már nem hívok Apokalipszisnek, mert még az is lehet, hogy ő köt ki Evelyne-nél, és ő az Armageddon nevet választotta a saját pasijának. szóval ő olyan, mint a többiek... domináns (nem tudnék egyébként hierarchiai sorrendet mondani a kanoknál, mind erélyes és kiáll magáért), harapdálós, jövős-menős, hizelgős, akár a többiek. és még szép is...

(utólagos szerkesztés: a képek valamiért már nem jelentek meg, holott az eredeti tárhelyen még láthatók. így töröltem őket, ha lesz kedvem majd felpakolászom őket megint... vagy nem)

nem tudok dönteni. most legújabban a piros szuka felé húzok, de akármennyit is ülök a kölykök között, nem tudom teljesen elkötelezni magam... nagyon egyformák lettek. jó dolognak tűnt egy homogén alom lehozása (ketten lógnak ki a sorból küllemben, de a többi hat egy kaptafa), de arra nem gondoltam, hogy a döntést így megnehezíti majd. piroska felé húzok per pillanat, a lila változatlanul szimpi (bár küllemre ő az egyik kilógó), mert erélyes, domináns kis szuka, de nem az a pörgős típus, míg a piroska bár nem annyira tekintélyes, viszont állandóan jön-megy. de a világoskék és a rózsaszín szuka is hasonló, nekik is vannak hasonló megmozdulásaik, és ugye külsőre is egy kotta mind a három... meg vagyok lőve.

egyébként mostanra már teljesen kutyaformájúak lettek, jönnek-mennek a kertben, bandáznak a szénabálák alatt, füttyszóra rohannak hozzám csapatostul, és ami ruha van rajtam, megpróbálják leszaggatni... amit persze párás-büszke tekintettel szoktam figyelni, egészen addig a pillanatig, amíg bele nem harapnak az achilles-inamba.

elértük a négy hetes kort, mindenki szép, nagy, erős kiskutya lett. ma már a napjuk javát odakint töltik az udvaron, felfedeznek, gyűrik egymást, zabálnak, aztán alszanak, aztán felébrednek, gyűrik egymást tovább, megint alszanak, aztán felébrednek, esznek egyet, gyűrik egymást, és megint alszanak...

dönteni továbbra sem tudok közülük, még talán a maradós kan eldöntéséhez is közelebb állok, mint a saját szukáméhoz... leszűkítettem a kört a zöld és a kék fiúra, és innentől a félszüleire bízom majd a dolgot: felfedező, magányos medvét szeretnének inkább, vagy egobajnok falkaállat oroszlánt. (nem viccelek, kék kis dög tegnap lemorogta magáról Murphyt...) én meg továbbra is örlődök, abban bízom, hogy értőszemű Saciék lejönnek hozzánk nemsokára és segítenek rajtam, mert a négy szukából minden nap két másikat akarnék megtartani...

(utólagos szerkesztés: a képek valamiért már nem jelentek meg, holott az eredeti tárhelyen még láthatók. így töröltem őket, ha lesz kedvem majd felpakolászom őket megint... vagy nem)

már napközben kint rombolnak (éjjelre még nem merem otthagyni őket), ugatnak, hörögnek, morognak, füttyszóra jönnek (rohannak), és veszett pirájarajként falják a kaját. tegnap egy kiló pulykanyesedéket válogattam ki nekik (darálva veszem, és van közte néha porc és csontos darabok), és két kiló csirkevégtagot filéztem ki nekik (2kg-os csomagban veszem, van benne vegyesen mindenféle hibás csirkealkatrész, comb, farhát egyaránt), és mind elfogyott. tejből már nem adok nekik ad libitum, mert nem maradna sajtra, két literben határoztam meg a napi normát. és még emellé szopnak... a két kilót már három hetesen elhagyták, és a mai nappal lettek egy hónaposak. bemutatom őket egyenként is - mert végül is miért ne - bár a fotók még 3,5 hetesen készültek.

Lila lány - Avantasia des Gardiens du Chaos

Rózsaszín lány - Alanis des Gardiens du Chaos

Piros lány - Aes Dana des Gardiens du Chaos

Világoskék lány - Amy Lee des Gardiens du Chaos

Kék kan - Armageddon des Gardiens du Chaos

Fekete kan - Apocalypse des Gardiens du Chaos

Zöld kan - Anarchy des Gardiens du Chaos

Barna kan - Axl Rose des Gardiens du Chaos (ő olyan kis málé lénye a világnak, hogy nem is készült róla mászkálós kép...)

Jelen állás szerint pedig még egy kan keres gazdit, és egy szuka bizonytalan (bár őt társban szeretném megtartani, úgyhogy csak nagyon VIP személynek adnám oda).

(utólagos szerkesztés: a képek valamiért már nem jelentek meg, holott az eredeti tárhelyen még láthatók. így töröltem őket, ha lesz kedvem majd felpakolászom őket megint... vagy nem)

nincsenek három hetesek, de már futnak, ugrálnak, ugatnak, morognak, harapnak (foguk még nincs), és olyan írtózatos ricsajt csapnak, ha meglátják az anyjukat, vagy bármilyen más kaját, hogy a saját hangomat sem hallom... égedelem rosszak. imádjuk őket. fészbukon-holnapon vannak a friss fotók róluk, ide már nem pakolok, senkit sem szeretnék kihagyni, a 8 külön fotó pedig sok lenne. igen, 8... sajnos a sárga kislány számára nehéz volt az élet... nem tudjuk pontosan mi volt a baja, egy pár nap alatt nagyon lemaradt a többiektől, és a különtáplálás ellenére sem fejlődött. kedd reggelre pedig már nem is akart küzdeni a ciciért, vagy mozgolódni, de mire eljutottunk volna vele orvoshoz, már fel is adta a harcot. csak két hete ismertem, de így megsirattam... a cseresznyefa alatt helyeztük örök nyugalomba.

a napkban érdeklődött a kantulajdonos, hogy mik lesznek a nevek, ő ugyanis a tk-i néven szeretné majd hívni is a kutyákat, tehát értelemszerűen valami könnyen kiejthetőt, vagy becézhetőt szeretne. mivel nekem e téren (is) extrém elképzeléseim voltak az ő kedvéért kicsit módosítanom kellett az elképzeléseimet, de azt hiszem még így is bőven stílusnál maradtunk. végülis ő sem panaszkodott, mikor bemutattam neki a végső listát:

a zárójeles a tartalék verzió (bár kan névből van még legalább ugyanennyi tartalékom). a lánynevekkel voltam bajban, még mindig nem érzem úgy teljesen, hogy ezek az én neveim, de egyszerűen nem találtam jobbakat. a természeti katasztrófákat kimerítettem a fiúknál, így maradt a metál, de abból meg kevés női (nevű) van, Alanis pedig ugye nem is metál... (Amy Lee az Evanescense énekese). a sajátjaimnak az Armageddont és az Avantasia nevet szánom (bár őszintén szólva kannévből mindegyik tetszik, de Karináék ajánlották ezt a nevet, és nagyon megtetszett), Andi problémázott, hogy az Avantasia olyan, mint az Eufrozina... no most az ő kedvéért be is illesztek ide egy Avantasia zenét - ami egyébként kurva jó!

szívem szerint egyébként már kiosztottam volna a neveket, de mivel Evelyn csak május 10-én jön választani, addig nem fogom tudni, hogy melyik kiskutya az övé, így addig maradnak a szín szerinti nevek. a választásról majd tervezek egy külön posztot is, ez Belgiumban egy kötelező metódus, tesztelik karakterre az egész almot, és csak utána kerülhetnek gazdihoz. kiváncsi vagyok rá nagyon, hogy mi fog kisülni, mert a fejemben már most megvan, hogy ki-milyennek ígérkezik. mi ugye nem színre, meg formára mérjük a kutyákat, hanem agyra, szóval a többi gazdinak sincsen ellenére, hogy én mutassak rá arra a gyerekre, aki hozzá igazán illik. van, akihez családi kutyának menne, van, aki munkára szeretne de kifejezetten lágy kutyát keres (rózsaszín), van, aki meg a legkeményebbet (kék, vagy zöld kan), és nekem is a legtökösebb kis szuka kell (ez egyelőre a lila). Evelyne pedig kezelhető, nyugodt kant szeretne vinni (most a barnára tippelek), és egy pörgős szukát (talán világoskék). küllemre nincsenek nagy különbségek, a kettő, aki eltér a nagy átlagtól a zöld kan és a lila szuka. a zöld valami hatalmas, szőrös feketemedve lett, hogy ez előny vagy hátrány a jövőjére nézve azt nem tudom, mindenesetre nagy figura, a lila szuka feje pedig egyelőre furcsa, viszont a jelleme miatt határozottan maradósnak tűnik. sokat nézegetem az ő fejét, arcát (arcra a rózsaszín a kedvencem), talán az a furcsa, hogy erősebb, mint a többi szukáé, majdnem akkora a feje, mint a kanoké, de a szőre rövidebb (nem rövid, csak a fiúké nagyon hosszú). a kék eddig a non plus ultra, rágja a többieket, erőszakos, és kurvaszép... a fekete és a barna is kifogástalan, de jellemre visszafogottabbak, a többi kislány pedig gyakorlatilag klónjai egymásnak (rózsaszín, piros, világoskék). hát így állunk most, és a végére az ígért muzsika: