elértük a négy hetes kort, mindenki szép, nagy, erős kiskutya lett. ma már a napjuk javát odakint töltik az udvaron, felfedeznek, gyűrik egymást, zabálnak, aztán alszanak, aztán felébrednek, gyűrik egymást tovább, megint alszanak, aztán felébrednek, esznek egyet, gyűrik egymást, és megint alszanak...
dönteni továbbra sem tudok közülük, még talán a maradós kan eldöntéséhez is közelebb állok, mint a saját szukáméhoz... leszűkítettem a kört a zöld és a kék fiúra, és innentől a félszüleire bízom majd a dolgot: felfedező, magányos medvét szeretnének inkább, vagy egobajnok falkaállat oroszlánt. (nem viccelek, kék kis dög tegnap lemorogta magáról Murphyt...) én meg továbbra is örlődök, abban bízom, hogy értőszemű Saciék lejönnek hozzánk nemsokára és segítenek rajtam, mert a négy szukából minden nap két másikat akarnék megtartani...
(utólagos szerkesztés: a képek valamiért már nem jelentek meg, holott az eredeti tárhelyen még láthatók. így töröltem őket, ha lesz kedvem majd felpakolászom őket megint... vagy nem)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.