Furcsa milyen apróságokról tudnak beugrani komoly témák. Mint egy klasszikus Simpson epizód, eszembe jut a kerti tavacskába esett gyík reggelről, amit kimentettünk egy bottal, majd erősen rá kellett szóljak Rebire, hogy ezt most ne akarja elkapni. Majd elindult a gondolatom és az első cselekményszál teljesen kicsavarodik és itt is vagyunk: hogyan ne hajtsa a vadat? Míg idáig elértem - teregetés közben - azon gondolkoztam, hogy vajon kapott már el itt a kertben gyíkot? Sajnos egy macskáról biztosan tudom, hogy pórul járt, de ha nem vagyok itthon, nincs ráhatásom van az eseményekre... ám ha ott vagyok, máshogy alakult volna. Ahogy kint a mezőn is máshogy alakul. És itt is vagyunk, avagy hogy alakította a terelés a bikejöring/canicross az ösztönileg és mindenhogyan túlfűttött Rebelle-t vadhajkurászás terén. Meg amúgy az összes többi kutyámat is, csak őket kicsit máshogy.
A terelésről ugye tudjuk, hogy megszakított vadászat. A kulcsszó a megszakított. A terelőkutya nem fog le és öl, az ösztönei segítségével pedig a viselkedését tréningről tréningre alakítjuk az általunk kívánt irányba. Ha a tréningezésben eljutott odáig, hogy magabiztosan mozog a birka mellett (értsd: ismeri a viselkedésüket nem fél tőlük, nem agresszív és nem esik pánikba, ha valami hülyeséget csinálnak) és képes őket otthagyni úgy is, hogy mozgásban vannak, akkor az a kutya már jó eséllyel a felugró őzről is ugyanigy le fog fordulni. Vannak persze súlyosbító tényezők, mint pl egy másik kutya, aki a szeme láttára elindul a vad után. A terelés nem (csak) az engedelmességét növeli, ez abban is segít, hogy a vad által kiváltott zsákmányszerző ösztöne ne egy hirtelen adrenalin-fröccsként érje, amire teljesen ész nélkül válaszol, hanem egy jól ismert érzés legyen, ami nem forrázza le a semmiből. Felismeri, reagál rá, majd megkapja a külső segítséget a gazdájától: nyugi, itt most nincs dolgod. Én mindig azt mondom ilyenkor Rebinek "Nyugodjál meg,fussanak csak, szabad nekik" :) Újabban a madarakra is reagál (bikejöringben önmotívál velük), és már érti a "Az csak madár, te majom!" mondatot is. Elindul feléjük, aztán visszarohan.
És miben segített a bikejöring és a canicross? Első néhány alkalommal (sőt, igazából a közelmúltig bármikor) ha vad ugrott fel, mindig kétségbeesetten nyúltam a szár után és állítottam meg. Képzeljük csak el a szitut, amikor még gyökkettővel döcögtem a kutya mögött, ő meg a vadat látva benyomta a nitrót... duplájára ugrott a sebességünk és minden percben attól féltem, hogy kicsúszik a talaj a lábam alól és meghalok. Mivel Rebi alapből magas fordulatszámon pörög, számára az, ha mozgásban maradhat megnyugtatja, míg ha pórázon van, felfeszül, és triggereli saját magát. Méghozzá elég durván. Így az ilyen megállításokkal azt értem el, hogy ha hirtelen hívom vissza, rögtön felkapja a fejét és a horizontot figyeli... Aztán jött a bikejöring és ahogy nőtt a kutya alatt a tempó, úgy kezdtek kisimulni az idegei. Bikejöring alatt, 20km/h-s átlagsebességnél ez a kutya teljesen higgadt, és bármilyen apró jelemre reagál. Kellett pár alkalom, míg ezt felfogtam és azóta a kutya jellemét is más szemmel látom. Ő akkor nyugszik meg, ha mozoghat. Lassacskán értemet nyertek az eddigi jellemhibái, és az is, hogy mennyire káros volt erre, minden, amivel eddig próbáltam a megfelelő mederben tartani. Pórázra fogni, miközben futnak az őzek, csak olaj volt a tűzre... ám mikor bájk közben ugrottak fel, mikor amúgy is mozgott, már sokkal könnyebben volt kezelhető. Félelmetes élmény, nem vitás, de a kutya végig rám figyel, nem megy le az útról, illetve ha elmélázik a tekintete a vadon, akkor is elég rászólnom, és visszatér. Míg ha megállok és fogom, akkor 0%-os hatékonysággal jutok be a fejébe, akkor csak őrjöng. Így most már megvan hozzá is a kulcs, ha épp séta közben ugranak fel, akkor hagyom szabadon, viszont határozottan lehívom. Fut feléjük 20-30 métert, aztán lefordul, hatalmas íveket fut körlöttem, teljesen be van zsongva, de míg így köröz, addig működik a füle. Kicsit fordítva van bekötve, és nem kevés ideig tartott, míg megtaláltam az utat hozzá, de a lényeg, hogy meglett. Persze vakfegyelemmel ennél szebb eredményeket lehet elérni, de amilyen hebehurgya ez a jószág én a pályára állt műhold funkcióval is meg tudok békélni, csak ne menjen a vad után.
Nem bíztatok természetesen senkit sem arra, hogy eressze szabadon a kutyáját, ha vadat lát, sőt! Amíg nem beszélhetünk begyakorolt szituációkról, addig véletlenül se kockáztatssunk. Nagy károkat tud tenni egy kicsi kutya is a vemhes őzben, kiűzheti a pánikoló állatot az autóútra, a vaddisznó pedig a kutyában vagy gazdájában tud sérülést okozni. Volt olyan őzes kalandunk, amikor a két Bambi közül az egyik észrevett, elkezdett rohanni tőlünk elfele, míg a pajtása csak annyit látott, hogy futni kell, de fogalma nem volt róla miért, és konkrétan majdnem elgázolt minket, csak az utolsó métereken látta meg, hogy rossz felé fut. A menekülő állat nem sokat gondolkozik, és épp ezért veszélyes önmagára és a környezetére. Lehetőség szerint ne hozzuk rájuk a frászt.
A mondandóm lényege az, hogy vannak olyan kontrollálható körülmények, melyek során rá lehet erre külön tréningezni, lásd a terelést. Pogo és Jetta már teljesen máshogy viszonyult a vadakhoz, de ők fiatalon sokat legeltették a kecskéimet, megtanultak kikapcsolni, önkontrollt gyakoroltak és képesek voltak úgy létezni lábasjószág mellett, hogy nem feszültek rá, semmilyen módon nem kommunikáltak az állattal, mint egy sokadik kecske hevertek vagy legelésztek a mezőn. Rebi még nem tart itt, és mivel jóval ritkábban terel, odébb van, hogy elérje ezt a szintet, de arra elég volt, hogy felfeszülve, de kontroll alatt tudjon maradni. A másik kutyáim semmilyen módon nem reagálnak az őzre, maximum tudomásul veszik, hogy ott van, de míg nem kerül terelhető távolságba, nem éri el az ingerküszöbüket.
A canicross és bikejöring alatti kríziskezelésemre sem mondom azt, hogy persze, csináljátok :) nagy mértékben balesetveszélyes, ha a kutya mégis kiránt odalra, és borul a bringa, vagy szakadnak a szalagok a lábunkban. Ám ha meglátjuk ezekben a szituációkban a lehetőséget, akkor apránként haladva fel lehet ismerni mi működik és mi nem, és hogy a jó oldalát nézzük: legalább biztosan nem tűnik el a kutya a vadak nyomáman - ha egyszer a derekunkra vagy a bicóra van kötve :D
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.