Kutyáim és a sport

A bűvös 21K - életünk első félmaratonja

2020/05/04. - írta: Vikkus

Az úgy volt, hogy a Decathlon a szokásos éves cégolimpiáját idén online rendezte meg, és így végre részt vettem rajta. Nem mintha eddig nem tudtam volna elmenni, de nem volt olyan sport, ami miatt megtettem volna. Az online rendezés előnye viszont, hogy a futást kutyával tudtam teljesíteni, így pedig nem volt kérdés, hogy beadom amit tudok a csapatunk, a pécsi áruház eredményeibe. 

Eredetileg azt terveztem, hogy 15-18km-t futok, azon az útvonalon, amit egy nappal korábban kerékpárral felfedeztünk. Kellemes, részben árnyékos, sík, patak mellett fut és nem esik távol a civilizációtól, és a vonalvezetés módot ad arra, hogy adott esetben rövidítsek. Aztán ahogy közelgett a cégolimpia napja már alakult a fejemben a tervezett pálya, este végiggondoltam mit fogok felvenni (nem azért, hogy csinos legyek, hanem mert esőt is mondtak, meg olyan ki-tudja-milyen időjárás van mostanában), mit viszek magammal, stb. és akkor már ott mocorgott a fejemben, hogy meg kéne próbálni. A leghosszabb távom eddig 16km volt, ezt egy teljesítmény túrán futottuk, bőven volt belesétálás is, meg eső, és persze 700-800m szint, ja és tavaly nyáron volt, így a mostani 10km-es "hosszújaim" után a 21K határozottan ambíciózus cél volt. 

Félmaratont futni akkor is nagy kaland, ha nem izgat a klasszikus aszfaltos futás. Magam mögött tudni az első ikonikus távot nagyon kacér gondolat volt, és jó alkalom erre egy olyan verseny, ahol a kilométerek gyűjtése a cél. Reggel tehát, amikor felhúztam a kikészített ruháimat, már tudtam, hogy meg fogom próbálni. Hivatalosan a "vállalásom" még akkor is 10K volt, senkinek nem mertem elmondani mire készülünk. 

Mivel pontosan nem tudtam hogy fog kijönni a tervezett vonalon a 21, és nem akartam a végén körbe-körbe futni, így már szinte a háztól kezdtem a mérést. Rövid melegítés után indultunk, de csak nagyon lassan. Igyekeztem mindennel tartalékolni, tudván, hogy még a 10-es köreimet is csak csigatempóval tudom tartani. Rebi szépen követett, már elég jó rutinja van a lassú futásainkban. Az elején hajlamos kicsit körülnézni a rétren, de ahogy kiérünk a gátra, már beáll mellém és csak kísér a lábam mellett. Még indulás előtt mondtam a lányoknak, hogy igyekszem majd kibővíteni a tervet, és azt is, hogy dél előtt ne várjanak vissza. Anna érdeklődött, hogy hátrafelé futva tervezem teljesíteni a távot, vagy mi? Mert 4 óra csak nem kellhet hozzá... na fogd meg a söröm!

beauceron-half-marathon.jpg

Az első 7km eseménytelen volt, utána is csak annyi történt, hogy a pellérdi bringaút kivezető részénél (mi nem azon futottunk, csak mellette) kutyasétáltatók jöttek szemből, utána viszont már egy lélekkel sem találkoztunk. Félúton álltunk meg kicsit hosszabb szuszogásra. Csináltam egy fotót, és ekkor már el mertem árulni, hogy mit kísérelek meg. Sajnos a kelleténél tovább időztünk egy helyben, kicsit vissza is hűltem, de szerencsére néhány száz méter után vissza tudtam rázódni. A hazaúton úgy matekoztam, hogy nem kell teljes egészében végigfutnom az idáig vezető pályát, ha levágok, akkor elvileg úgyis meglehet a 21kili, de végül nem mertem megtenni, végigkövettem a frik-frakkokat. Nem tudom pontosan miért, de nem vittem magammal frissítést. Talán magam sem hittem el, hogy sikerülhet, vagy csak nagyon bíztam abban, hogy az időnként eleredő eső majd frissít annyit, hogy ne akarjak szomjan veszni... De nem jött össze. A 15. kilométernél már éreztem, hogy szomjan akarok veszni, de szerencsére volt az út mentén egy nyilvános kút, és csak egy kilit kellett végigszenvednem, míg elértük. Inkább csak vizeztem magam, mint ittam, nem mertem teletölteni a hasam. Az érdekes az, hogy Rebelle gyakorlatilag egyáltalán nem ivott a 16. kilométerig, pedig neki végig ott volt a patak. Hazafelé, a 18. kili környékén éreztem azt, hogy most lehet, hogy inkább belesétálnék... kezdtem elhagyni a komfort zónámat, és a gyomromba töltött víz is ott lett kényelmetlen. Viszont addigra értem egy extrán szúnyogos területre, és persze rovarriasztót sem hoztam illetve használtam, így muszáj-muszáj alapon futottunk tovább. Így is összecsíptek persze, de ha megálltam, az halál volt. A huszadik táján már megszűnt a szúnyogveszély, de akkorra már úgy voltam vele, hogy nem szabad megállni. Leginkább csak vonszoltam magam, kezdtem érezni az izomfájdalmat a lábaimban - pedig lassú futásnál sosem szoktam - és egyre csak a telefonom néztem. Ahogy nőttek a számok még megpróbálkoztam kicsit belehúzni a végére, de túlbecsültem a tartalékaimat, és nem tudtam kitartani 300méterig, visszavettem takarékra, és végül az utolsó néhány méteren léptem még néhány hosszút. Kerek 21-nél leálltottam és meg is álltam. 

A végére megérkezett a várva várt katarzis, elkészült a győzelmi szelfi és ahogy hazafelé vonszoltam magam nagyjából körbe is hireszteltem az ismerősök között. Egészen új helyeken kezdett fájni a lábam, a komfortzónámból kiérve bizony a szervezetemnek is alkalmazkodnia kellett. A jobb talpamon még sosem éreztem fájdalmat, most mégis a külső talpéltől fel a térdem tartó szalagjaiig sajgott a jobbom, míg a bal térdem, amit a múltkori canicrossal újfent szétvertem, még csak nem is sajgott. Az izmaim is húzódtak, viszont a kompressziós szár kifejezetten jól esett. Az utolsó két kilin hazafelé már nagyon rossz volt, és ahogy beestem a házba azon kívül, hogy megittam 3 liter vizet, csak arra tudtam gondolni, hogy most három napig meg sem mozdulok. Végül aztán meg kellett mozdulni, mert nem csak szomjas de éhes is voltam :D  Rebelle részéről az egész nem volt nagy kaland, még hazafelé is rohangászott a réten, pedig ő előtte nap lenyomta majdnem ugyanezt bringán, miközben húzott is. Az összes technikai szünettel, ivással, majd hazavánszorgással együtt már bőven harangoztak, mire elnyúltam a szőnyegen a nappaliban, így ráadásként elégtétellel írtam meg Annának, hogy nédda, csak kellett hozzá négy óra.

 

Címkék: Rebelle
komment

A bejegyzés trackback címe:

https://sportinchaos.blog.hu/api/trackback/id/tr8815660174

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása