bár úgy terveztem, hogy majd én is kijárok a társasággal közös sétákra, ahogy Saci is tette Jettáékkal, végül győzött a félsz, és nem citáltam semerre az oltatlan kiskutyákat. tegnap viszont, az első oltás egyben az első házon kívüli kiruccanás is volt, viszont a mama nélkül. figyeltem őket fél szemmel a visszapillantóból, de pár perc alatt megszokták, hogy a ketrec, meg a kocsi mozog, és utána igazából csak tunyultak és vadul lihegtek (hát igen, meleg volt). a hőség még kapóra is jött, kicsit féltem, hogy fogjuk őket becipelni majd a rendelőbe, de szerencsére egy külön rendelőt nyitott nekünk a doki, és míg sorra kerültünk behordtuk oda őket. ott sem voltak különösebben megijedve, inkább csak passzívak voltak, de ezt részben a kánikulának, részben a reggel elfogyasztott 4-5 kiló húsnak tudom be (otthon is csak szunyáltak aznap). ezek a mi dokijaink olyanok, hogy ha csak egy oltással megyünk is, mindig átnézik a kutyákat "ha már itt van, nézzünk rá legalább" felkiáltással (felár nélkül persze). szóval egy alapszintű egészségügyi ellenőrzésen is átestek, három kis kannak már a heréi is érezhetőek és szerencsére mind egészségesek.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.