ez egy elmebeteg. egy mániákus elmebeteg...

olyan, mintha Dorót kevertük volna... nem is tudom, valami kurva pofátlan egokirály lénnyel. Jettának sem kell a szomszédba menni pofátlanságért, de amit Pogi csinál, az Tyutyi a négyzeten. a labdafüggősége pedig Ozzyéval vetekszik. szerencsére ennek érdekében megvezethető és gyorsan tanul, csak épp a vehemenciája végett mindez nem kevés vérrel jár... (-> széjjel szabja a kezem baszki)

itt is egy labdát látott. az egész világ megszűnik neki ilyenkor...

a kecskéken végzett munka szükséges, ez tény. nyilván, ha már muszáj használnom a kutyát igyekszem a lehető legokosabban végezni a dolgot, magyarul tehát nem elkúrni a birkákkal megtanult parancsokat. mélyvölgyból indultunk, és mostanra mind a kutya mind a kecskék sokat tanultak - és tán még rám is ragadt valami - aztán eljutottunk odáig, hogy kitámadós Szőke kecske és ezen jószágok azon szilárd elhatározása ellenére, hogy nem hajlandók nyájban maradni, végül egészen vállalható munkát hoztunk össze. kifutással, szlalommal, ki-be hajtással, sőt, még helyben is tudom őket tartani (bár szó-szó, ez a legkomplikáltabb). a távoli munkát akartam főleg gyakorolni a tréningen, de sajnos be kellett látnom, hogy ez egy alkalommal nem tanulható meg. elhajtani elkezdtünk már otthon is, a garázsmenetben közlekedő kecskéket, de kritikus távolságon (kb. 20m) a kutya vagy visszajön hozzám, vagy elkezd gyűjteni. szóval ezt próbáltuk korrigálni. mivel jobb ötletem nincs, maradunk a garázsmenetes gyakorlásnál itthon, végül is ahhoz képest, hogy egy hónapja még teljesen láb mellett csinálta csak az elhajtást, már a 20 méteres határ is 20 méteres fejlődést jelent.

örülök, hogy mentünk a megérzések után. Pogács tiszta anyja, tündéri jellem, értelmes, figyelmes, ragaszkodó, orrbaharapó, apportos, kedveskedő, mosolygós, tündibündi, életvidám, és egot tekintve ráver bizony az anyjára.

no kicsit más téma. mikor elterveztem ezt az almot, vagyis pontosabban az utánpótlás hadműveletet, nem volt kérdéses, hogy két hegyesfülű kutyám lesz a végén. Gábor egyszer kérdezett rá, hogy "biztos?" és én végig halál biztos voltam benne. aztán itt volt Pogesz, édibédi leffentyűkkel, és bizony elgondolkoztam rajta, hogy hogyan tovább. cuki volt, én pedig ráparáztam az altatásra... aztán eljött a határidő, ami kor után már necces lenne vágatni és végül csak feltelefonáltam a környék legtöbbet ajánlott füles dokiját. és most egy kis erősen szubjektív cikkezés fog következni a fülvágásról, mert tudom, hogy ez sokaknak gyenge pontja.

kezdjük azzal, amivel az ellenzők szokták a legtöbbször: minek kell mesterségesen belenyúlni abba, amit a természet olyanra csinált, amilyen? nos, nem a természet adott a kutyának lógó fület, hanem az emberi tenyésztés, a szelekció! nincs egy olyan vadállat, aminek a füle rálógna a hallójáratára, ez természetellenes állapot. a farkasnak, sakálnak, rókának, mind feláll a füle, csak a kutyát vertük meg lógó leffegőkkel. a vágásoknak hagyománya pedig azokból az időkből származik, amikor az emberek még eléggé magasról tettek a külalakra, csak a funkció számított, és leszámítva egy-két fajtát ahol a megfélemlítés volt a kupírozás oka, általában egészségügyi vagy munkavédelmi szempontról volt szó (vagy éppen adózásiról, ugye a bobtailról mondják, hogy az adómentesség miatt vágták a farkát). a saját tapasztalataim is azt támasztják alá, hogy a kutyák általánosságban rosszabbul járnak a lógó fülükkel - természetesen azokra a kutyákra gondolok, akiknek amúgy vágni kellett volna. sérülések, legyek kicsípése, fülgyulladás, stb. farok esetében pedig a szétverődés... vannak kivételek, de egy amúgy vágott hagyományú kutya fülével gyakrabban fordulnak elő ilyenek, mint egy spánielével például. aztán sokan a fájdalommal érvelnek. elmesélem tehát, hogy nézett ki ez a mi vágásunk: elmentünk a dokihoz a megbeszélt időpontban, és számítógépen megmutattam neki, hogy milyet szeretnék (sosem vágott még beauceront), vittem Jettát is, hogy pont ilyet kéne, plusz mutattam neki vágási sémát (a régi francia standardből), meg még néhány képet. megállapítottuk, hogy milyen ívű és méretű (2/3-ad alatt egy gondolattal) fület vágjunk, megbeszéltük pontosan hogy fog zajlani az altatás (ez volt ugye az egyetlen kétségem), aztán meg is kapta a kanült. nagyon óvatosan adagolták neki az altatót, végig be volt kötve neki és mindig csak annyit adtak hozzá, hogy ne ébredjen fel. leborotválták a fülét (teljesen, nem úgy, mint Jettáét, mikor levágták), majd sablonnal bejelölte a doki, hogy hol fogja levágni. mi végig bent voltunk, és a partvonalról figyeltük az eseményeket, mutatta, hogyan tudja feltenni a sémát tehát domború vagy homorú legyen (domború!), aztán az egész méretre igazítás alatt kikérte a véleményünket, hogy mennyire legyen íves, mennyire legyen hegyes, stb. ügyelt rá, hogy ne legyenek egyenetlenségek, és hogy mindkét fül teljesen egyforma legyen. ennek érdekében elég sokáig is tartott a dolog (kb háromnegyed óra), de a kutya rendszeresen kapott egy-egy csepp altatót. végül, mikor mind úgy döntöttünk, hogy egyformák és szépek, akkor összevarta, kapott fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő szurit (két napos), lekötötték szépen a füleit és adtak nekem gyógyszert is egy pár napra ebből a fájdalomcsillapítóból, illetve antibiotikumos kenőcsöt. mire hazaértünk Pogács már futkosott a többiekkel. a kötést leszedve egy napig hagytuk szabadon a füleket, másnap megkötöttem őket. egy hangja nem volt mindeközben, csak a kötés zavarta, az első pár próbálkozásomat le is vakarta magáról, majd szerda estétől csütörtök délutánig szépen rajta maradt a ragasztás (semmi állvány, vagy egyebek, csak összetekertem a füle tövét), és pénteken már stabilan álltak a fülei. most a bal oldali még kicsit dől, és egyszer-egyszer már a jobb oldalit is rajtakaptam, hogy megbillent, tehát nincs kizárva, hogy egy-egy napig még a leírt módszerrel (simán leukosilkkel) körberagasztom a fülét, de a seb tiszta (időnként azért átkenem a kenőccsel), a kutya nem fájlalja (pedig ugye piszkálom és ő egy kölyökkutya), a ragasztót már megszokta, és egy életre megoldottuk a füle kérdését. mások meg a lógva hagyott füleket hónapokig kötözik, porcpuhító krémmel kenik, vagy súlyokkal ragasztják le... mi egy drágább megoldással, de sokkal kevesebb macerával túlestünk az egészen 5 nap alatt. ne mondja nekem senki, hogy ez kínzás a kutyának...

ezzel a húzással pedig elértük, hogy Pogo minden szempontból kiköpött anyja legyen. nagyon durván megváltozott az egész kisugárzása ettől a vágástól, teljesen más lett az arca, a megjelenése, nagyon örülök, hogy bevállaltuk!

Mikor Jetta hozzám került, még legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy valaha főállásban fogom terelőkutyaként használni. Aztán most itt vagyunk, és a napi rutin azzal kezdődik, hogy fejés után kihajtunk (na jó, még legelőször azzal, hogy lemozgatom a kutyákat). Kivezetem kézben Szőkét, a főgonoszt, őt követik a többiek, miközben Tyuty az ajtó takarásában fekszik és vár. Ha már kijöttek mind, ő zárja a szöget a kapunál, én pedig becsukom az istállót (biztos ami tuti). Szépen levisszük őket a legelőre, anélkül, hogy kárt tennének a gyümölcsfákban, a szedresben, a veteményesemben, vagy a szomszédbácsi fáiban és konyhakertjében (ezek mindegyike vészesen közel van az útvonalunkhoz, és nincs kerítés!). Lent aztán kiosztom a hölgyeket, aznap ki-hol fog enni (pányvázunk). Amíg jó viking módjára csatabárddal a kezemben jövök-megyek és ütögetem le a karókat, addig ő ügyel rá, hogy a csajok a legelőn maradjanak - és ha szépen megkérem arra is figyel, hogy szarvfenő gyanánt ne amortizálják le a már leütött karókat. Aztán elkezdem szépen levadászni a hölgyeket (fejésnél kezesek, de ilyenkor már kevésbé), ő elintézi nekem, hogy egy csapatban maradjanak (kecskéről beszélünk, úgyhogy ez egy külön challenge!), és nyakörvnél - vagy néha hátsó lábnál - de ki tudjam szedni azt, amelyiket épp arra a részre szánom. A többit pedig szépen hozza utánam a következő karóhoz. Ha mindenki a helyén van felcaplatunk újra a gyümölcsösig és kicsit eldőlünk az árnyékban, elvileg azért, hogy ellenőrizzem, mindenki stabilan a helyén van-e, gyakorlatilag viszont azért, hogy szusszanjunk egy kicsit a Tyutyival. Ő elégedetten meghentergőzik a friss fűben, én meg gyönyörködöm egy picit a tájban.

Aztán felkerekedünk, hisz Jánoska kecske is ott vár még, bár őt a mai napig kézzel vezetem le, kicsit sok kárt okoz ahhoz, hogy csak úgy hajtsuk... visszafelé, alkonyattájt is ő az első, akit a helyére viszünk. Aztán megyünk le a csajokért. Bár sötétedés felé már elég jól működik a garázsmenet funkció, azért biztosítás gyanánt szoktam vinni a Tyutyit is (meg egyébként is, teljesen fel van háborodva, ha ilyen dolgokból kimarad), a fejés végeztével aztán már toporogva várja a legnagyobb bulit: a madarak behajtását. A tikok hajlamosak rá, hogy elvesszenek éjjelre a nagyobb gazban, úgyhogy szépen végigkutatjuk az egész kertet, hogy mindenki biztosan a helyére kerüljön. Na, ilyenkor aztán van öröm és boldogság, végre rohanhat ahogy a lába bírja... Imádja. Én meg őt.

egy-egy nagyobb eső után ahogy kiderül az ég hallani lehet a fűnyírók zaját. ilyenkor hirtelen sokat tudnak nőni a növények... és a beauceron kölykök is.

tegnap olyan durva zuhé volt, hogy esőkabát nélkül ki sem dugtam az orromat a házból, az állatok is elbújtak (kiv. víziszárnyasok, de őket a nevük is kötelezi), a kiskutyák meg bevackoltak a szénakockák alá. nagyon jó helyük van ott, száraz, puha, szuper kis bunker. esőben is kijöttek ugyan mikor hívtam őket, de fölöslegesnek gondoltam eláztatni a bandát, így a kajájukat is a széna alá vittem be nekik. este, mikor elállt végre akkor pedig már bőven sötét volt, csak fekete árnyakat láttam. szóval ma reggel jól meglepődtem, hogy ezek egyetlen nap "távollét" után is milyen látványosan megnőttek...

végül a három utolsó lányka is eljutott a dokihoz chippezésre, ennek örömére pedig elmentünk velük a régi kutyafuttatóra kicsit sétálni. legjött Roxa is, és becsatlakoztak még néhányan a környékről, hogy teljes legyen a létszám. érdekes volt figyelni a kölykeimet, hogy reagálnak egy teljesen ismeretlen élethelyzetben (konkrétan még sosem láttak idegen kutytá) Pogo még mindig először megfigyel (konkrétan lefeküdt a pad alá, és leste az eseményeket), Dana csak ül, és néz, lehetőleg valaki ölében, Lanie pedig folyton mozgásban volt... először csak kitért a futkosó többiek útjából, aztán nem sokkal később ő csatlakozott be elsőnek a buliba. őt követte Pogo, aki a kezdeti figyelemből rögtön átcsapott vérboszeronba (anyja lánya, durván játszanak), végül Dana is elkezdett előbb ugatni (nagyon lármázós), aztán futott velük pár kört, aztán kb. félidőben eldőlt a a gazdik alkotta kör közepén és elaludt. a másik két csajszi még nyomta egy darabig, de a sok új inger azért kivett belőlük, és egy óra után ők is lelassultak. végül az eső vetett véget a bulinak, mivel a kiskutyák amúgy is kifutották magukat, mi pedig fáztunk, hát elindultunk haza.

tegnap megint jó sok vendégünk volt, délelőtt eljött hozzánk a legelső kiskutya-foglaló, aki véletlenül pont jó barátnője Murphy tenyésztőjének, úgyhogy mindketten meglátogattak. sajnos ez is egy kapkodós nap volt, nem tudtunk annyit beszélgetni, amennyit szerettünk volna (kutyások-kecskések, valószínűleg egy hétig tudnánk folyamatosan társalogni), de azért kicsit megmutattam hogy áll Murphy engedelmes munkája, és csináltunk néhány közös fotót a "Mamájával".

Lanie gazdijelöltje sajnos nem jó híreket hozott, a napokban összecsúszott az élete, és bár nagyon akarta a kiskutyát, megbeszéltük közösen a dolgokat, és abban maradtunk, hogy más gazdát keresünk neki. nagyon sajnálom a dolgot, jó helye lehetett volna nála, és azt csinálhatta volna főállásban, amire a beauceronok ki vannak találva.

így most Lanie gazdit keres. sportos, apportos, fogós, élénk, pörgős, igazából majdnem olyan, mint Pogi, ígéretes sportkutya alapanyag.

estefelé aztán megkérkeztek Anarchy alias Axl gazdijai is. szerelem volt első látásra, és nagyon szuper helyre kerül ő is! ma már bandázhatnak egyet Jetikével

(utólagos szerkesztés: a képek valamiért már nem jelentek meg, holott az eredeti tárhelyen még láthatók. így töröltem őket, ha lesz kedvem majd felpakolászom őket megint... vagy nem)

Danácska egy angyal. behozzuk a házba, és esetleg valami papucsot komótosan a szájába vesz és elkezdi rágicsálni, de egyébként max egy-egy bepisilést lehet a számlájára írni. egy eszményi, nyugodt, jámbor jószág. sport, vagy munka célra ugyan nem adnám senkinek, de totál jófej családi kutya lehetne belőle, akár show-karrierrel is, lévén brutál csontja és nagyon szép színei és arányai vannak. igyekszem sokat foglalkozni vele, de attól tartok érzi, hogy ő nálunk kissé háttérbe szorul... nem a mi esetünk sajnos ez a komótosság. 8 hetes most, szóval még akármi is lehet belőle, de nem kockáztatnék, inkább kivárjuk míg jelentkezik érte egy kevésbé sportorientált gazdi.