Március 15-én délután elkezdtem mérni Jetta hőjét, ami akkor már 37,2 volt. Rögtön fel is lelkesültünk, bekészítettük a kávét, és mindent, ami a virrasztáshoz kell. Végül hajnal egykor - miután Jet jóízűen megvacsorázott és bejelentette igényét labdázásra - lefeküdtünk aludni, és a biztonság kedvéért 3 óránként felébresztettem magam, hogy ránézzek, mi a helyzet.

Március 16-án (miután lemondtam róla, hogy forradalmár kiskutyák lesznek) a hője továbbra is 37 egész kevés körül mozgott, továbbra is zabált, kicsit kecskét is terelt, és semmi jelét sem mutatta babázásnak. Éjjel megint pár óránként ránéztem, persze fölöslegesen.

Március 17-én éjfél felé Jetta elkezdte kaparni az alomláda alját. Éppen lefeküdtünk aludni, úgyhogy pattantunk is ki az ágyból, kávéfőzés miegymás, odatelepültünk a láda mellé a két kanapéra. Teltek-múltak az órák, Jetta elkezdte mutatni a szakirodalmi tünetek egy részét: szaporán lihegett, láthatóan ideges volt, fájdalmai voltak. Továbbra is evett, és ha lehetősége volt rá, akkor kiment az udvarra, jött-ment. A hője meg 37 körül volt, még mindig. Az éjszaka semmit sem aludtunk.

Március 18-án reggel felhívtam a dokit (persze csak az ügyeletet tudtam elérni), hogy 12 órája vajúdik a kutyám, de még semmi sem történt. A doki megnyugtatott, hogy ez így még normális, akkor parázzak, ha megkezdődött az ellés, aztán pedig elakadt. Elelt a nap, próbáltunk végig váltásban ott ülni mellette a ládánál, dehát el kellett látni a többi állatot, de magára hagyni nem akartuk, ezért jött velünk. A doki és Jet tenyésztője is azt javasolta, hogy mozogjon sokat, szóval ezt ki is próbáltuk, gyakorlatilag még terelt is az utolsó óráiban. Estefelé aztán eluralkodott rajtam a pánik, és bementünk az ügyeletre, most már 18 órája nem történt semmi, tegyen valamit. Megvizsgálta, és ugyanazt mondta, mint a telefonban... még várjunk, ha holnap reggelig sincs semmi, akkor jöjjünk vissza. Mondanom sem kell, addigra teljesesn kikészültünk mindhárman, én akkor már 3. napja nem aludtam végig egy éjszakát sem, plusz az előző este ugye konkrétan mindhárman virrasztottunk. A kávét úgy ittuk, mint a vizet, és bevackoltunk a nappaliba, az elletőláda mellé. Este tíz felé aztán elfolyt az első adag magzatvíz, és megkeződött a visszaszámlálás. Egy órán belül, ha nem történik semmi, akkor rohanunk a dokihoz. Szó se róla, jól kiszámította, este 23.00-kor született meg az első kan! Nem sokkal később követte őt a második. Körbement a hír a neten, fotók, súlyok miegymás, még Saci és a kantulajdonos is online volt, úgyhogy laptoppal az ölemben ültem a ládában, hogy közvetíteni tudjak. Szóltam Jettának, hogy következőre szukákat nyomjon, és szerencsére eminens kiskutya hallgatott rám, sorozatban négy szuka következett, az utolsó pontosan 555g-os! Ő lett a legnagyobb az egész alomban. Reggel hat felé kidőltünk, Jet tartott egy órás szünetet, mi pedig egyszer csak elájultunk, 8 felé ébredtem fel újra, a lefetyelésre, épp egy frissen született kis szuka magzatfolyadékát takarította. Utána láttam, hogy nem csak ő született, hanem előtte még egy kan is. A végső létszám így 4 kan és 5 szuka lett! Átlagosan 430g-osak voltak, az első kan és a legnagyobb szuka voltak fél kiló fölött. Mind Jetta tenyésztője, mind a kantulaj kidőlt fél kettő felé, úgyhogy már csak reggel beszéltem velük újra, mindketten megállapították, hogy jó nagy méretű kiskutyák. Ahhoz képest, hogy az első UH-n kettőt látott a doki, és végig mindenki azzal borzolta az idegeimet, hogy milyen kicsi Jetta hasa, azt hiszem elég jól teljesített. Hős kiskutyám persze hozta a formáját, és két kölyök között is két pofára zabált... úgyhogy ezt az általános tünetet kihúzhatjuk a repertoárjából.

Március 19-re datálom az almot, lévégn a csapat java már aznapra született. 20 órát tartott a vajúdás, és még 9-et maga az ellés. Bár szépen kipotyogtatta őket Jetta, azt hiszem kikészített minket ez a négy nap annyira, hogy jódarabig ne akarjak kiskutyázni. A 9 szarzsákból még kettő keres gazdát.

az elletőláda elkészült, kibéleltük, infra és minden egyéb bekészítve, úgyhogy részünkről készen állunk a kezdésre. már csak Jettának kéne eldöntenie, hogy mikor óhajtja kipotyogtatni a kölykeit... ma reggel viszont megint labdával a szájában rohangált, úgyhogy azt hiszem a 15 vagy 17-ből az utóbbi lesz az ellés időpontja.

Jetta lassan a finisbe ér, a héten várjuk, hogy osztódjon, szóval remélhetőleg a napokban jövök még örömhírekkel, de addig is egy előzetes: a Francia Pásztorkutya Klub 2011. Év Beauceron szukája címet ő nyerte el!

Crazy elment.

20-án, hétfő este még megette a vacsoráját, láttam, ahogy bemegy a kutyaházba, aztán másnap reggel holtan találtam rá. nagyon megrázott mindkettőnket, hisz azon túl, hogy egy jó barát kedvéért viseltük gondját, az elmúlt öt hónapban hozzánk nőtt, minden "crazységével" együtt. 9 éves volt, ennek még nem lett volna itt az ideje.

apró testben nagy erő, Andrejjja húgom "black box" felvétele következik:

Kicsit könnyebb már a lelkem, megtudtuk végre, mi a helyzet: Jetta VEMHES! a létszám még lényegtelen, az UH ilyen szempontból egyébként sem egy egzakt tudományág. gyanús volt a dolog eddig is, Jet a szokásosnál is extrémebb étkezési szokásokat vett fel, és sokkal-sokkal bújósabb lett. március közepére várjuk a babákat, már mindenki baromira izgatott (szóval mit szóljak én?).

tegnap jól kihagytam a felsorolásból, a panelfifis aktívkodások listájából. pedig űzzük rendszeresen, mikor idő/időjárás/napi horoszkóp úgy dobja a lapot. szeretjük, mert gyors és fájdalommentes, nem kell hozzá nagy tér, vagy komolyabb felszerelés. edzésszezonra előkészítésként és ilyenkor fenntartó jelleggel is használjuk, nyilván a két eset nem hasonlít egymáshoz, ez most a winter-edition, rövid futamidő, sok dicséret, heti max 2 alkalom, persze bemelegítés után. levezetés rövidebb, mint általában, és nem masszírozgatok. csak áttapizom őket, és megnézem, hogy mennyire pirultak ki a füleik (ott látszik a legjobban), ha esetleg nagyon meghajtották magukat, akkor hosszú levezető séta után kapnak csak inni.

jó dolog ez, mert a megfelelő csalival még az egyébként antizsákmányos Dimi is mozgásra bírható (valami tündéri ilyenkor!), hátránya viszont, hogy eléggé anyagigényes... akár libaszárny, akár nyúlbőr kerül a bot végére, időről időre elfogy, hiába eresztenek szépen a gyerekek, ha véletlen fogvéggel kapnak rá, akkor leszakadoznak darabok, és pár hét alatt eltűnik. ma konkrétan még két-három hétre nyúlbőrt játszottunk el Murphyvel, ő fogott, én hagytam, hogy pár pillanatig tartsa, majd mire rászóltam, hogy eressze, már le is nyelte... rágással nem húzta az időt. mindezek után vadul kaparni kezdte a botot, hogy játsszunkmárjátsszunkmár, és értetlenül nézett rám, hogy most mi történt... jobb ötletem nem lévén a továbbiakban bőr nélkül pecáztunk. neki úgy tűnik tök mindegy.

illusztráció gyanánt régebbi anyag (november) Junkie-vall:

bár hajtana a vérem, az időjárás körülményei miatt meg van kötve a kezünk... egyrészt ugye nagyon kevés ideig van napvilág, ez már behatárol, másrészt ugye hideg van, és a kinti kutyáknál nem mindegy, hogy mennyi melegítő zsírréteg van rajtuk, viszont ezzel a melegítő zsírréteggel a hőguta kockázata nélkül nem tudunk komolyabban működni, arról nem is beszélve, hogy szar olvadós sár van mindenütt... az edzések minden módja kilőve. ha lenne hó, akkor még a szánhúzás játszana, de így az sem. ha fagyos volna a talaj, de legalább száraz, akkor kimehetnénk bringázni, de olyan dagonya van, hogy még a gumik/láncok is elsüllyednének. marad a labda, meg az andalgós séták, amolyan panelfifi módra. egyszer-egyszer, mikor kicsit fagyott a föld, vagy felszáradt elégségesen, akkor egy-egy kör engedelmes is megy, hogy azért ne felejtsenek a gyerekek. de nem szoktak.

A múlt hétvégi kirándulás igen bőségesre sikerült. csütörtökön kiderült, hogy Jetta tüzelése elérte a csúcsát, úgyhogy röptében száguldottunk is haza, hogy nekiálljak szervezni és pakolni. szüleim szerencsére vállalták az állatkert gondozását, emberemmel pedig péntek délben elindultunk Jetta vőlegényéhez, Belgiumba. izgalmas utunk volt, és nagyszerűen éreztük magunkat. a vendéglátónk, Evelyne de Lovinfosse, a du Fond du Camps kennel tulajdonosa nagyon kedves hölgy, igazi ötcsillagos ellátásban részesültünk. megnéztük a kutyáit, minden nap kiskutyáztunk (Djuene nevű szukájánál épp voltak 3 hetes kölykök), és persze minden nap nyúztuk egy picit Udsont. első alkalommal Gábor amolyan "tesztelésként" ment be hozzá játszani, mondván "vagy-e olyan jó is, mint szép?". hát volt!

Udson hatalmas és gyönyörű, ráadásul igazi boszeron. amolyan deres halántékú kiképző őrmester, aki még lefutja az újoncokat. a mancsa akkora, mint Dimmué, sőt, talán a teste is, viszont hatalmas nagyokat tud ugrani, lendületes, kibaszottul apportos, nagyon erős fogása van. abszolult magabiztos, igazi macsó kan, amolyan kanosan bunkó, de nagyon szerethető. és megdöbbentő, hogy mennyire nagyon hasonlítanak egymásra Jettával... nem csupán küllemükben, de jellemükben is azonosak, csupán Jet lányos, Udson pedig férfias. Jet hízelgőssége, pörgőssége, apportmánája is lányosan lágy, és bár ő is tud durva dolgokat tenni, Udsonnal összehasonlítva érezhetően simulékonyabb, finomabb minden megnyilvánulása. Még abban is hasonlítanak, hogy mindketten orronharapással fejezik ki szeretetüket...

Evelyne-nek is nagyon tetszett Jetta, olyannyira, hogy a fedezésért cserébe kiskutyát kért! Ez nagy dolog, egy harminc éve fajtával foglalkozó nagy névről van szó, akihez már rengeteg szukát hoztak fedeztetni (Udsonhoz főleg), és még senkitől sem kért vissza kölyköt. Azt mondta, még nem volt köztük olyan, akiben látott volna fantáziát, de Jetta más... nem kis dolog ez nekünk, illetve Jetta tenyésztőjének! Természetesen nekünk is tetszett Udson. Gábornak olyannyira, hogy közölte, egyszer egy ilyen kan kell neki is. Udson az a fajta kutya,aki már a megjelenésével is elrettent, van kisugárzása, ráadásul ha arra kerülne a sor, oda is tenné magát a gazdája védelmében. igazi beauceron! ugyanaz az örök optimista és örök maximalista, mint Jetta, bármibe kezd vele a gazdája, bárhova indulnak, ő örül és igyekszik a legjobbat nyújtani. ezt szeretemén a legjobban Jettában,és nagyon boldog vagyok, hogy a kiskutyáim apjában is pontosan ugyanezt láttam!

Ha minden jól megy február közepén már látszani fognak a kiskutyák UH-n. most egyelőre drukkolunk, hogy minél több kisfickó tapadjon meg Jetiben.

végül csak leesett az eső, így lemondtunk az extra kihívásokat tartogató Jakab-hegyről és a kiépítettebb Rotary felé vettük az irányt. 3-4 órát elsétálgattunk össze-vissza a Mecsekben, jó volt. aztán a mókát egy sípályán való felmászással zártuk, ami sokkal kevésbé volt vicces, mint amilyennek indult... nem tudom milyen távolságról lehetett szó, 200 vagy 300 méter, de mindezt kemény négykézlábas kaptatón! ráadásul csúszós sáron... Jettakutya pedig hiába egy lokomotív, előtte már húzott engem hegymenetben pár órát, és - mivel kifejezetten nagyon pörgött - még meg is labdáztattuk egy-egy szakadék-szerű lejtőn, nem várhattam el tőle, hogy még ezen a gyilkos pályán is felvonszoljon... bár szó se róla, ő megpróbálta. ezt leszámítva egyébként kellemes kis móka volt.