idén megpróbálunk bevezetni valami olyasmit, hogy minden hétre pozicionálunk legalább egy darab kirándulást valamerre (értem ezt a gyakorlásokon és edzéseken kívül). ha ez csak a helyi bagotai erdő, akkor csak az, de valahova menjünk. a mai nap a Jakab-hegyé (múlt héten Mecsekszentkúton voltunk), mivel most is társasággal megyünk, ezért a banda válogatott része jön velünk (akik múlt héten is), de jövő héten single séta lesz, kizárólag emberevőkkel (na jó, kutyaevőkkel).

egy hete már fiú módjára jelölget mindenhova, Puszta napok óta körülzsongja, de ezen kívül nem adja jelét tüzelésnek...

most már tűkön ülünk, leszerveztem az utat, a fedezést, tényleg csak el kéne indulnunk. közben szerencsére gyűlnek a jobbnál jobb gazdik, egy átlagos alomszámra való kölyköt már "eladtam", de a legnagyobb örömöm most az, hogy a jelek szerint a papához is utazik majd ki egy kiskölök. az egyik legnevesebb kennelbe, tök jóóóóóó!

sikerült mindent elrendezni, már csak tüzelnie kell Jettának, és rendesen viselkedni Holle-anyónak (havazásban szar lenne Belgiumig elautózni), aztán elárasztjuk a házat fekete szörnyetegekkel...

és mi felkészülünk rá.

kutyák alatt már bealmoltunk, egyelőre csak szénával, de amint hozzájutunk lesz szalma helyette. Dimdi is behúzódik már a házába éjszakára. a kajájukat már bőven megdobjuk energiával, és fokozatosan veszünk vissza a fehérjéből és a mozgatásból. a hízókúrához sikerült beszereznem a környéken ipari tepertőt, és csirkebőrt, ezt eszik most pulykahusival, szépen gömbölyödnek is tőle. már csak napi egyszer labdáznak a kutyák, elméleti foglalkozás pedig heti 2-3x jut, többre nem is nagyon van időm, de ők is egész jól vesznek vissza magukból. kivéve persze Jettát, ő most kezd felpörögn, hogy végre jó idő van neki... ez a hűvös idő többszörösen is betesz nekem, bár napközben elbújnak a kutyák és alszanak, mikor pörgés van, akkor még tovább bírják, mint eddig, hisz végre van külső hűtés, sose melegszenek túl. most már ott tartunk, hogy előbb a baromfikat látom el és utána kutyázok, mert különben délig nem lenne az állatok előtt kaja... egy-egy órám rámegy a különböző turnosok labdáztatására. de valamit muszáj, sétálni, gumit húzni már nem tudunk, mire végzünk az itthoni dolgokkal és apjuk hazaér már sötét van. és amúgy sem árt, ha télen picit visszavesznek a tempóból.

Garde de la Vie családi nap névre hallgatott az esemény, igazából amolyan baráti beauceronos találkozó volt egy csomó másfajta kutyával kiegészülve. velünk pl. Murphy jött, és Annáék Roxával, meg még egy borderes páros Ági és Ziggy. a program őrző-védő volt és terelés. jó időt fogtunk ki, kellemes volt a társaság és egész nap figyeltük a többiek terelős munkáját. sokat lehet így tanulni a nyers és a gyakorlottabb kutyák munkáját látva (főleg, hogy francia pásztorok voltak), hallgattuk az instrukciókat is, egyre több mindent értettem meg, és egyre több olyan akció volt, ahol már tudtam, hogy Saci épp mit fog mondani. Jettatyutya sajnos már estefelé került sorra, így fotó nem lett róla, viszont nagyon ügyes volt, meglátszott rajta az itthoni gyakorlás, a fektetése már pöpecül megy, és bár azt nem gyakoroltuk, az együtt haladást is szépen teljesítette. a kifutásnál sajnos visszaütött a kecskézés, de itt is csak egyszer hibázott, másodjára rájött mit várunk tőle. igazából én ezt szeretem egy kutyában, ha hibázik hát hibázik, van ilyen, de ha utána rögtön korrigál, az azt jelenti, hogy esze is van, nem csak automatába dolgozik. megbeszéltük, hogy legközelebb mit gyakorlunk, sajnos elég messze van ez a Rákóczifalva ahhoz, hogy ne tudjunk havonta lejárni... szóval nem tudni mikor lesz a legközelebb, de azt már igen, hogy akkor mit fogunk csinálni.

a pécsi csapat többi tagja is élvezte a napot, Ziggy amolyan ziggysen viselkedett, Roxa viszont jól meglepte saját anyját is, a sikertelen ösztönpróbájához képest most kiderült, valójában nagyon tehetséges. (persze önző állat az ember, én ebből rögtön levontam azt a konzekvenciát, hogy most végre lesz kivel terelni járnunk)

az őrző-védőn is tanultunk sokat, pl. azt, hogy Murphy nem csupán jól dolgozik védőből, de kell is neki. ügyes sportsegéd volt kinn, Jetta munkáján javított is (mióta okosabban állunk a dologhoz, azóta minden gyakorlással előrébb lépünk), de Murphy félgőzzel dolgozott. megfogta a kart, mert alapjába véve szeret szórakozni, de nem láttuk benne azt a tüzet, mint mikor a Bencét akarta megölni... ő is egyébként az a kategória, akit ha elsőre be is húznak a csőbe, másodjára már sosem hibázik. nagyon szeretem benne, hogy ilyen tiszta fejjel dolgozik.

videó is készült egyébként Murphyről, ha egyszer eljutok odáig, akkor felkerül az is. többi kép a honlapon.

mivel az élete úgy alakult, Sonko cimborám kénytelen volt egy időre megválni a kutyájától. semmiképp sem akart tőle örökre elválni, viszont hosszabb távról lenne szó, így Crazy kutya a következő fél- egy évben nálunk fog lakni. jelenleg Ozzy szobatársa, később ha tudunk még kenneleket gyártani, akkor ez valószínüleg változni fog, de perpill jól megvannak. Crazyvel nincs sok gond, igazából rendes kutya, lemozgatni sem nehéz, mert futkos szépen a mieinkkel, szót fogad és csöndes.

most kicsit kavar lesz időben, legalábbis a legutóbbi post óta. ez még előtte történt... Annával és három ebével kimentünk Béke parkba egy kis idegenpályázásra. ahogy azt elterveztük kocsival be egész a parkba (elbújtunk egy fa alatt vele), aztán kutyákat fixáltuk, és egyenként kerültek elő dolgozni. ismételtem önmagam hiba-ügyileg, nem labdáztam velük eleget munka előtt... Jetta túl lassú volt, Murphy meg túl gyors, ennek hatására. de most már többet tényleg nem követem el ezt a hülyeséget. Mörfös engedelmesét fel is töltöttem, de a többi vidivel komoly bajban vagyok, elfogyott a hely a gépemen, és lassan a fotógép is betelik, úgyhogy valamit ki kell találnom...

addig is Murphy obedience (a második perctől kezdve már egész jó, addig kicsit gyorsított felvétel)

nem nagyon blogolgatok újabban, sok az állatunk, és ami szabadidő van, azt mostanság a téliestítéssel töltöm (pl. csak a virágok lefoglalják minden üres percemet már egy hete), de attól még folyik a kutyázás, itthon és idegen terepen is, a megméretettést is, meg a fotó-videózás is. persze most sincs időm, mennem kéne, csak elaludtam, így mondhatni ezen már nem múlik.

szóval Jettával és Murphyvel múlt hétvégén tettünk egy jó nagy karikát. felmentünk Sopronba Karina barátnőmékhez, aztán másnap szombaton átugrottunk Galántára, ahol a Szlovák Beauceron Klub kiállításán Jetta CAC, Klubgyőztes szuka és Fajtagyőztes lett! Ez nem utolsó sorban rengeteg csetresszel és nyereménnyel járt, több, mint harminc kiló kutyatáppal jöttünk haza, plusz három hatalmas serleg, egy táptartó vödör tele tápmintával, két fasza hátizsák, meg egyéb apróságok. a kiállítás maga is szuper volt, fedett sátor a fűre fölállítva, tehát jól tudtunk futni mégis védve voltunk a cudar időjárástól, a sátorban bent padok voltak felállítva, mindegyiken gyümölcstál és üdítők, a hangulat barátságos volt, kézzel-lábbal de el tudtunk beszélgetni a kiállítók nagy százalékával, a ringek elég tágasak voltak, szépen elfértünk benne többen is összevetésnél, aztán a show befejeztével a nev.díjért járt két főre ebéd (finom és kiadós) és kávé (na ez futottak még, de nem szólhatunk egy szót se). egy szó mint száz el voltunk ájulva a kiállítás minőségétől, mert ehhez még jött szép konkurencia és fajtaspecialista bíró is. a végén meg is kerestük az egyik szervezőt és tiszteletünket fejeztük ki, amiért ilyen jó kis kiállítást szerveztek.

innen Sopronba tértünk vissza, elég hamar végeztünk Galántán, 2-kor már elindultunk visszafelé (még egy plusz pont a szlovákoknak, semmi csúszás, semmi szöszölés a papírokkal!), így Karináéknál tudtunk még picit gyakorolni. sajnos az idő már alánk tett, hamar sötétedett, úgyhogy csak Murphyről lett néhány snitt engedelmes, Jettáról már semmi, és a harapós munkákról sem, pedig Mörf ismét nagyot alakított. rájöttem (ott és akkor, ahogy aznap először fogatta meg Bence), hogy ennek a kutyának ez KELL. a legutóbbi őrző-védője óta gyűjtötte magában a feszkót, hiába fárasztottuk le úgy, hogy lógott a nyelve, egyszerűen - hát nincs rá szebb szó - kielégületlen maradt. és akkor, amikor újra kapott kart és terhet, akkor végre kieresztette a gőzt és utána végre lehiggadt. ez kellett neki, olyan, mint Jettának a terelés. amíg nem ismerte nem tudta, de mióta belekóstolt azóta rászokott, mint valami drogra, és ha sokáig nem tudja ilyen irányba kielégíteni az ösztönét, akkor az a más jellegű munkájában (meg egész napjaiban) meglátszik. szóval nem csupán Jettának fogom hagyni, hogy segítsen a kecskékkel, hanem Murphyt is el kell vinni majd - most már kötelező jelleggel - valakihez aki rendszeresen kielégíti a őrző-védőileg. egyébként ügyes volt mindkét állatunk Sopronban, ismét kaptunk nagyon sok igazítást, és tippet az előrelépéshez.

vasárnap aztán Karináékkal együtt mentünk Mosonmagyaróvárra, a magyar FRPK Speciál kiállításra, ahol Jettám életében először indult munka osztályban. CAC lett itt is, a klubgyőztesség másnak ítéltetett, de ilyen szombat után már eszünkbe sem jut búslakodni emiatt (végül is Szlovákoknál nagyobb konkurenciában ért el komolyabb eredményt), inkább csak adtunk még egy-egy fogást a kutyáknak (erről már lett vidi), aztán gyorsan búcsút vettünk a barátoktól, és siettünk haza.

kora reggel a kutyák lemozgatása után Jetike kint maradt, hogy segítsen nekünk az állatok körül. kiengedtük a baromfikat, és míg vízért mentem ő ott maradt, és kecskeszart mazsolázott a fűben. mire visszaértem a legnagyobb gúnárunk a szemem láttára egyszer csak oldalba kapta a kutyát - és el sem akarta engedni. szegény Tyutyi nem is figyelte, hogy ez a dúvad épp az életére tör, a meglepetésszerű támadás hatására először csak odább ugrott, de a liba szó szerint lógott az oldalán... felvisított, és esdeklőn nézett rám. egy pillanat volt az egész, mire felfogtam mi történik már cuppantottam is neki: a rémült szemek egy hirtelen villanással összehúzódtak, és lendületből nyakon fogta a gúnárt... rákiálltottam, hogy okosan legyen már, elengedte azonnal, aztán még egy kicsit hagytam, hogy ugatva megkergesse - tanuljon csak rendet a baromfiudvar. Jetta úgyis csak nevel, de közben tolluk se görbül.

lementünk még mielőtt a kecskéket hátravittük volna a legelőre, hogy rendezzük a karókat (ki vannak pányvázva). kicsit arrébb költöztettük a bandát, 4 karót kalapálunk le, és 2 fém spirált szúrunk le a láncoknak. az egyik spirál jó látható helyen volt, de másik eltűnt a gazban. Gábor szólt, hogy vigyek le valamit, amivel meg tudja jelölni, hát fogtam egy botot, Tyuty szájába adtam, és leküldtem vele a legelő másik végébe. minden bizonnyal tisztában volt saját fontosságával, nagyon büszke volt, mikor dolguk végeztével apjával felsétáltak.

mivel nem mindegyik kecskénk kezes még, ezért kettesével szoktuk őket pórázzal levezetni. a végére mindig a két gida marad, ők mindketten félnek, úgyhogy örök macera a vezetgetésük, állandóan befékeznek, ha pedig mögéjük megyek, akkor megugranak. Jetta kutya feladata szokott lenni, hogy mögöttük sétáljon, és a kapuknál zárja a szöget.
tündéregykutyám már annyira megszokta, hogy a gépezet nélkülözhetetlen része, hogy ha meglátja, hogy nélküle hajtunk állatot, kitér a hitéből.