Jetta, a hónap dolgozója

kora reggel a kutyák lemozgatása után Jetike kint maradt, hogy segítsen nekünk az állatok körül. kiengedtük a baromfikat, és míg vízért mentem ő ott maradt, és kecskeszart mazsolázott a fűben. mire visszaértem a legnagyobb gúnárunk a szemem láttára egyszer csak oldalba kapta a kutyát - és el sem akarta engedni. szegény Tyutyi nem is figyelte, hogy ez a dúvad épp az életére tör, a meglepetésszerű támadás hatására először csak odább ugrott, de a liba szó szerint lógott az oldalán... felvisított, és esdeklőn nézett rám. egy pillanat volt az egész, mire felfogtam mi történik már cuppantottam is neki: a rémült szemek egy hirtelen villanással összehúzódtak, és lendületből nyakon fogta a gúnárt... rákiálltottam, hogy okosan legyen már, elengedte azonnal, aztán még egy kicsit hagytam, hogy ugatva megkergesse - tanuljon csak rendet a baromfiudvar. Jetta úgyis csak nevel, de közben tolluk se görbül.

lementünk még mielőtt a kecskéket hátravittük volna a legelőre, hogy rendezzük a karókat (ki vannak pányvázva). kicsit arrébb költöztettük a bandát, 4 karót kalapálunk le, és 2 fém spirált szúrunk le a láncoknak. az egyik spirál jó látható helyen volt, de másik eltűnt a gazban. Gábor szólt, hogy vigyek le valamit, amivel meg tudja jelölni, hát fogtam egy botot, Tyuty szájába adtam, és leküldtem vele a legelő másik végébe. minden bizonnyal tisztában volt saját fontosságával, nagyon büszke volt, mikor dolguk végeztével apjával felsétáltak.

mivel nem mindegyik kecskénk kezes még, ezért kettesével szoktuk őket pórázzal levezetni. a végére mindig a két gida marad, ők mindketten félnek, úgyhogy örök macera a vezetgetésük, állandóan befékeznek, ha pedig mögéjük megyek, akkor megugranak. Jetta kutya feladata szokott lenni, hogy mögöttük sétáljon, és a kapuknál zárja a szöget.
tündéregykutyám már annyira megszokta, hogy a gépezet nélkülözhetetlen része, hogy ha meglátja, hogy nélküle hajtunk állatot, kitér a hitéből.