végül csak leesett az eső, így lemondtunk az extra kihívásokat tartogató Jakab-hegyről és a kiépítettebb Rotary felé vettük az irányt. 3-4 órát elsétálgattunk össze-vissza a Mecsekben, jó volt. aztán a mókát egy sípályán való felmászással zártuk, ami sokkal kevésbé volt vicces, mint amilyennek indult... nem tudom milyen távolságról lehetett szó, 200 vagy 300 méter, de mindezt kemény négykézlábas kaptatón! ráadásul csúszós sáron... Jettakutya pedig hiába egy lokomotív, előtte már húzott engem hegymenetben pár órát, és - mivel kifejezetten nagyon pörgött - még meg is labdáztattuk egy-egy szakadék-szerű lejtőn, nem várhattam el tőle, hogy még ezen a gyilkos pályán is felvonszoljon... bár szó se róla, ő megpróbálta. ezt leszámítva egyébként kellemes kis móka volt.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.