A alom - a bocibabáknak álcázott piráják

nincsenek három hetesek, de már futnak, ugrálnak, ugatnak, morognak, harapnak (foguk még nincs), és olyan írtózatos ricsajt csapnak, ha meglátják az anyjukat, vagy bármilyen más kaját, hogy a saját hangomat sem hallom... égedelem rosszak. imádjuk őket. fészbukon-holnapon vannak a friss fotók róluk, ide már nem pakolok, senkit sem szeretnék kihagyni, a 8 külön fotó pedig sok lenne. igen, 8... sajnos a sárga kislány számára nehéz volt az élet... nem tudjuk pontosan mi volt a baja, egy pár nap alatt nagyon lemaradt a többiektől, és a különtáplálás ellenére sem fejlődött. kedd reggelre pedig már nem is akart küzdeni a ciciért, vagy mozgolódni, de mire eljutottunk volna vele orvoshoz, már fel is adta a harcot. csak két hete ismertem, de így megsirattam... a cseresznyefa alatt helyeztük örök nyugalomba.

a napkban érdeklődött a kantulajdonos, hogy mik lesznek a nevek, ő ugyanis a tk-i néven szeretné majd hívni is a kutyákat, tehát értelemszerűen valami könnyen kiejthetőt, vagy becézhetőt szeretne. mivel nekem e téren (is) extrém elképzeléseim voltak az ő kedvéért kicsit módosítanom kellett az elképzeléseimet, de azt hiszem még így is bőven stílusnál maradtunk. végülis ő sem panaszkodott, mikor bemutattam neki a végső listát:

a zárójeles a tartalék verzió (bár kan névből van még legalább ugyanennyi tartalékom). a lánynevekkel voltam bajban, még mindig nem érzem úgy teljesen, hogy ezek az én neveim, de egyszerűen nem találtam jobbakat. a természeti katasztrófákat kimerítettem a fiúknál, így maradt a metál, de abból meg kevés női (nevű) van, Alanis pedig ugye nem is metál... (Amy Lee az Evanescense énekese). a sajátjaimnak az Armageddont és az Avantasia nevet szánom (bár őszintén szólva kannévből mindegyik tetszik, de Karináék ajánlották ezt a nevet, és nagyon megtetszett), Andi problémázott, hogy az Avantasia olyan, mint az Eufrozina... no most az ő kedvéért be is illesztek ide egy Avantasia zenét - ami egyébként kurva jó!

szívem szerint egyébként már kiosztottam volna a neveket, de mivel Evelyn csak május 10-én jön választani, addig nem fogom tudni, hogy melyik kiskutya az övé, így addig maradnak a szín szerinti nevek. a választásról majd tervezek egy külön posztot is, ez Belgiumban egy kötelező metódus, tesztelik karakterre az egész almot, és csak utána kerülhetnek gazdihoz. kiváncsi vagyok rá nagyon, hogy mi fog kisülni, mert a fejemben már most megvan, hogy ki-milyennek ígérkezik. mi ugye nem színre, meg formára mérjük a kutyákat, hanem agyra, szóval a többi gazdinak sincsen ellenére, hogy én mutassak rá arra a gyerekre, aki hozzá igazán illik. van, akihez családi kutyának menne, van, aki munkára szeretne de kifejezetten lágy kutyát keres (rózsaszín), van, aki meg a legkeményebbet (kék, vagy zöld kan), és nekem is a legtökösebb kis szuka kell (ez egyelőre a lila). Evelyne pedig kezelhető, nyugodt kant szeretne vinni (most a barnára tippelek), és egy pörgős szukát (talán világoskék). küllemre nincsenek nagy különbségek, a kettő, aki eltér a nagy átlagtól a zöld kan és a lila szuka. a zöld valami hatalmas, szőrös feketemedve lett, hogy ez előny vagy hátrány a jövőjére nézve azt nem tudom, mindenesetre nagy figura, a lila szuka feje pedig egyelőre furcsa, viszont a jelleme miatt határozottan maradósnak tűnik. sokat nézegetem az ő fejét, arcát (arcra a rózsaszín a kedvencem), talán az a furcsa, hogy erősebb, mint a többi szukáé, majdnem akkora a feje, mint a kanoké, de a szőre rövidebb (nem rövid, csak a fiúké nagyon hosszú). a kék eddig a non plus ultra, rágja a többieket, erőszakos, és kurvaszép... a fekete és a barna is kifogástalan, de jellemre visszafogottabbak, a többi kislány pedig gyakorlatilag klónjai egymásnak (rózsaszín, piros, világoskék). hát így állunk most, és a végére az ígért muzsika: