tudtuk mindig, hogy a kutya ki- és bekapcsolása fontos, sőt elengedhetetlen része a képzésüknek, legyen az fegyelmező munka, őrző-védő, vagy akár erőedzés. mert bár teljesen más módon veszik igénybe a felsorolt tevékenységek a kutyát, a lényeg ugyanaz: együtt dolgozunk, és ez mindkettőnknek öröm és boldogság. hát persze, hogy mindketten reszketve várjuk, hogy végre elkezdődjön.

az erőedzések kapcsán a héten vettem észre, hogy itt is milyen pikk-pakk bekapcsol a kutya szinte nulláról, és anélkül, hogy különösebben hergeltük volna, már fel is pörgött, nem gyengén. különösebben nem figyeltünk erre, hogy a kutya bekapcsoljon húzás előtt, szóval biztatjuk, de ennél többet nem szoktunk tenni. a konkrét eset most volt, hogy Dorót vittük edzeni, és jöttek velünk a vendégeink is a két malival és Cenzivel. mivel ilyenre nem gyakran van lehetőségük, kaptak tőlünk kölcsön egy hámot, hogy majd rápróbálják valamelyik malira, aztán húzzon egy picit gumit. idáig rendjén is van a dolog, de ahogy felszereltem Dorót, és Bence is Nikeot (a kan malit), bevillant, hogy hülye voltam, és nem hoztam még egy láncot, tehát csak hámhoz tudunk gumit kötni. vissza már nem fordulunk, hát húzzanak előbb ők, úgysem 6km hosszan akarják vinni, csak kipróbálják, aztán csere. azám, de Doro nem hülye. rajta van a hám, csörög a lánc, gurul a gumi, ő pedig teljesen felpörgött. ahogyan az a nagykönyvben meg van írva: fejét-farkát felcsapta, remegtek a lábai, figyelt minket folyamatosan (kapkodta a fejét az arcok között), és mikor elindultam vele (a hámra kötöttem a pórázt), akkor gondolkozás nélkül belefeküdt. jobb ötletem nem lévén visszatartottam, aztán hagytam magam húzni, hogy legalább teljesen hülyét ne csináljak belőle - de ő persze még ennyire sem hülye, észre vette, hogy mögötte vagyok és nem mellette, megvárt. aztán mikor melléléptem, akkor megint kilőtt, én megint hagytam, hogy húzzon, ő pedig megint megállt, hisz nekem mellette kell lenni. no itt fejeztük ezt abba, és inkább ültettem, míg Bencéék visszaértek egy rövid körről. aztán ahogy végre mögé került a gumi, állítom ő volt ott közel s távol a legboldogabb kiskutya, belefeküdt a hámba, és vad farkcsoválás közepette kezdett dolgozni.

aztán hazafelé szépen a szokásos nyárfáknál levettük a hámot, áttettük a pórázt nyakörvre, és onnantól kezdve laza pórázon jött láb mellett.

nagyon fontos, és eddig sajnos elfelejtettem ezt megemlíteni:

a KRESZ szerint tilos kerékpáron kutyát vezetni! a bikejöring pedig fájó, ennek minősül...

szóval bringázni olyan helyen tessék, ahol nem jár autó, de leginkább senki ember fia, és saját biztonságunk érdekében még lehetőleg vad se. sisak használata melegen ajánlott (én hazárdírozok, de tervben van már), napszemüveg sem árt, vagy valami védőszemüveg, mert főleg a hűvösebb órákban rengeteg a bogár, szar dolog, ha a szemembe repül. versenyen úgy tudom csak a sisakot követelik meg.

itt vannak nálunk nyaralni Károly barátnőmék (Károly alias Karina), rengeteg mindent tanultunk/tanulunk hétfő óta, csak kapkodom a fejem, és próbálom nem elfelejteni azt a rengeteg új dolgot, amit Bence és Karina mondott, nagyon sok mindenben felnyitották a szemem, újra rácsodálkoztam dolgokra, és régi-régi alap dolgok kerültek a helyükre. lefekvéskor csak úgy zúg a fejem, és alvás előtt, ébredés után, meg még beszélgetés közben is azon kapom magam, hogy újabb és újabb kérdéseim merülnek fel, győzöm feltenni őket... mint egy intenzív kurzus, imádjuk az ilyen vendégeket.

szóval most még ülepítem kis fejemben a hallottakat, aztán új élményekkel bővítem az étert majd valamikor a hétvége magasságában. asszem flood jellegű lesz az eset, sorozatos post gyártás, rengeteg minden történt, és történik.

bemásolva

2010-05-05 06:37 szerda

tegnap reggel (még a lerokkanásom előtt) elmentünk Mutyival boltba. ez úgy néz ki, hogy Vikk fog egy hátizsákot, belepakolja pénzét/telefonját/stb, egy bringát, egy hámot meg egy Tyutyit. kimegyünk a falu végére, rákötöm a kutyát a bringára, aztán kiadom a "gyerünk" parancsot, aztán utána nincs más dolgom, mint kurvára kapaszkodni.... Tyuty úgy száguld, hogy komolyan félek mögötte ülni, nagyon kell figyelnem, hogy nézzem mikor merre figyel (szerencsére nem szokása azonnal az szemrevétel után kifordulni vadra, van mindig egy pillanatnyi időm leordítani), hogy nézzem milyenek az útviszonyok, és korrigáljak (traktorok nyomain megyünk ugye...). még így fordult már elő velünk nyolcas (jah kérem... ekkora huplik, ekkora sebesség), és bukás is (hülye őzek miatt), bár nem azért, mert vágtából kirántott, hanem mert meg akartam állítani (meg is állt), aztán bénán szálltam le a bringáról.

no, summázva, a kutyával való bringázásnak eddig is megvoltak a maga kis fricskái, ám tegnap reggel egy újjal gazdagodtak. valószínüleg az időpont is tehetett róla, nem csak a veszett tempó, de mire elértem a téeszig tele volt a pofám döglött bogarakkal. igen, kérem, olyan sebességgel száguldunk, hogy hunyorítanom kell ahhoz, hogy lássam az utat, és még így is hajlamosak beleszállni a bogarak. kifolyt szemekkel értem be a faluba (bár majdnem gyorsabban, mint autóval), és eldöntöttem, hogy a következő kutyás szerelés, amit be kell szereznem, az egy motoros szemüveg.

bemásolva

2009-10-29 15:15 csütörtök

tegnapelőtt munkából hazafele menet Muttyer úgy döntött, hogy lassú a bicaj tempóm, és elkezdett nyakörvről (!) húzni... így hát, mikor ma reggel célirányosan vele indultam el a dolgozóba, már egy tisztes hámot is felnyaláboltam, hogy ha már minde áron húzni akar, akkor legalább rendesen csinálja. a mai szent napon tehát rekordsebességgel értem be a telepre. ez a vadállat tényleg - de tényleg - nem képes lassan menni, győztem kapaszkodni a kormányba és kerülgetni a nagyobb köveket. mire elértük az utolsó kanyart már nem éreztem az orrom... kissé átfagyasztotta a menetszél. viszont három répaszállító kamionosnak is volt szerencséje látni a falu -valószínüsíthetően - legújabb csodabogarát, a hülyelányt, akit egy kukásmellénybe öltöztetett satnya dobermann húz be reggelente a tehenészetbe.

bemásolva

2009-07-30 11:20 csütörtök

szintén bemásolva, a történet következő epizódja:

2011-05-17 10:11 kedd

nagyon kezdő vagyok még ebben a műfajban (másban is mondjuk), és eddig csak Jettát sikerült ránevelni bringahúzásra. de mivel neki jól megy, én pedig imádom, egyre jobban foglalkoztatott a gondolat, hogy versenyezni kéne. ha másért nem, hát tapasztalat- ill. élményszerzésért. mert bájkozni jó, kurva jó.
de ha már egyszer felkerekedünk és elmegyünk versenyre Jettával, akkor miért ne menjünk rögtön két kutyával és két bringával? felkértem hát Dánielt, hogy a felkészített Ozzyval versenyezzen ő is. neki persze tetszett a gondolat, hisz már gyakorlott bringás (nálam mindenképp ügyesebb), ráadásul a kutyázás iránt is roppant fogékony. így kezdődött tehát Ozzy felkészítése, amiről korábban már beszámoltam.
ma reggel - mint írtam - a kettősfogat gondolata csábított, illetve az a tény, hogy Jettával még sosem mentem nagy kört, csak a kicsi 6 kilométerest. most sem álltam volna neki csak vele, hisz hetek óta nem volt mozgatva, ráadásul a tenyészszemle miatt hizlalás alatt áll, szóval nem lett volna értelme, hogy esetleg rossz emléket rakjak belé. de ha mellette van Ozzy, az már teljesen más tészta... illetve ott volt még az a tényező, hogy talán Jetta segít Ozzy hülyeségein, és hamarabb beletanul ő is a húzásba a profi kutya mellett.
ezzel indultam hát el ma reggel.

az előkészületek során viszont kiderült, hogy Ozzy hámja nincs itthon, valszeg Mamánál maradt, úgyhogy újabb dilemma elé kerültem: nyakörvvel vigyem, vagy Doro húzóhámjával. voltak érvek pro és kontra mindkettőnél, de aztán úgy döntöttem, hogy marad a nyakörv. két pórázt hoztam, Jettának a bendés húzóhámot (korábban valamiért félretettem és az öv-s hámot használtam, de most nem vágom mi volt annak az oka, mert szuperul funkcionált), két láthatósági mellényt, a házilag fuserált rángatáscsillapítót, és a kutyákat összekötő szárként egy darab bálamadzagot...

rángatáscsillapító, és az öv-s hám:

kint a mezőn úgy döntöttem átugorjuk a szabadfoglalkozást, lévén otthon bemelegítettem már őket, és rögtön a bicajra lettek csatolva. elég hosszadalmas lett a művelet a madzag kötözése miatt (hosszabbat hoztam, hogy biztos elég legyen, de így meg lógott a földön, úgyhogy össze kellett csomózni picire), a kutyák a végére már alig bírtak megülni a seggükön. aztán start...
kiderült, hogy nem csak Jetta segíthet Ozzy hülyeségein, hanem Ozzy is Jettáéin... a tétova, lassú indulás ami újabban jellemezte a Tyutyit a repülőrajtos lucheres ráhatással el is múlt rögtön. faszán vágtába ugrottak azonnal.
menet közben megint kurvára kellett sasolnom a láthatárt, üvöltözni Ozzyval (sokszor) mikor kifelé pillogott oldalra, sőt, egyszer-kétszer még ki is rántott volna, de mivel a nyakörve Jetta hámjának karikájához volt kötve, erre esélye sem volt. mivel vonalban hátrébb volt Jettánál, ezért Jeti nem láthatta, hogy Ozzy felfigyelt valamire, így nem is vitte magával a hülyeségbe. Jetta jóval erősebb és elkötelezettebb a húzás irányába annál, hogy Ozzy csak úgy kirántsa oldalvást, ergo nem kellett belefékezgetnem, nem kellett megállítanom őket, csak mentünk előre, és néha rákiabáltam Ozzyra, hogy előre nézzen. igazából félút magasságában már alig-alig pillogott oldalra. kicsit unfair-nek éreztem, hogy szegényem nyakörvről húz (mert húzott, mint a gép), de emellett szükségesnek. az irányokat Jetta már profin nyomta, ahogy a lassítást is, Ozzy pedig igazodott hozzá (nem tehetett mást).
ahogy a nagy kör hátsó feléhez értünk elgondolkoztam rajta, hogy valójában semmi új nincs abban, ahogy Ozzyval mentem elsőre, és ahogy most is - úgy, mint anno Jetta kezdő korában - a láthatárt bámulom aggódva, hogy én vegyem észre előbb a vadat és megállíthassam a fogatot. Jetivel olyan szintre jutottunk, hogy elkényelmesedhettem, csak mondtam az irányt, és a kutya vitt szépen, biztonságban. Ozzynál elölről kezdtük ezt az egészet, plusz ugye nála van egy nehezítő faktor az agárvérrel, de ha ebből a szemszögből nézzük, akkor semmi baj nincs az ő jelenlegi teljesítményével, sőt, így, hogy Jetta mellett megtanul mindent jól sokkal hamarabb lesz belőle megbízható bájkos kutya.
a kettesfogat nagyon jó ötlet volt, végig lenyomták vágtában a nagy kört, csak az egyetlen rövid, betonos részen vettem őket le a szárról, mert ott autók is járnak. ez egyben pihenő is volt nekik, aztán hazafelé még nyomtak egy rövid vágtát az egyenesen, és egészen be a faluig húztak. az időjárás kifejezetten kedvezett, sütött a nap, de hűs szél fújt, és a hőmérséklet is alacsony volt, így nem állt fenn a veszély, hogy megsülnek.
kapnak egy nap pihit, és holnapután újra együtt viszem őket, aztán talán Dorot is kipróbálom. a hétvégére meg remélhetőleg meglesz Ozzy hámja, és ha a 3-4. gyakorlás után már megérett rá, akkor ő is hámról fog húzni. de abban már biztos vagyok, hogy az egyéni, varrt bikejöringes hámot megérdemlik mindketten.

bemásolva korábbról, hogy legyen valami bájkos is itt

2011-05-10 21:18 kedd

a franc se tudja mióta ígérgettem (fenyegettem) Ozzynak, hogy elviszem bikejöringezni... hát most megtörtént. igen most, este. pontosabban alkonyatkor, mivel addigra ért haza Y a használható bringával (az enyémnek csak nem akar működni a tengelye), és elindulhattam a csapat pehelysúlyú tagjával ki a mezőre.
előrevetíteném: nem tudom, hogyan kell kutyát bikejöringre készíteni. eddig csak Jettát neveltem rá erre - valszeg őt sem tökéletesen - és az teljesen másképp zajlott. ezúttal egy kész, alapból húzó (kis köcsög csak addig jön laza pórázzal, míg a "lábhoz" parancs hatása alatt van, utána rögtön kilő, és a földet súrolja az orrával, úgy húz), többször hajszázott, állandóan a bokrok alját járó kajtató kutyával indultam neki ennek a projektnek. Ozzy szót fogad és értelmes is, ezzel nincs hiba, de ez a feladat most teljesen más volt, mint amit apja szokott elvárni tőle ugyanitt, kint a mezőn. az első indulásunk nem is tartott sokáig, gyakorlatilag ahogy indultunk Oz kilőtt enyhén jobbra, én lereagáltam egy kissé hisztérikus "ÁLLLJ!!!" üvöltéssel és satufékkel. Y bringáján működik a fék (az enyémen nem igazán), meg is lepődtem rajta és faroltam egy szépet. kutya leült és a lehető legértetlenebbül nézett rám. nagy levegő, kifúj... pumpáltam magamba egy kis bátorságot, hisz ha minden egyes startnál leállítom, akkor pont azt építem le, amire szükségünk lenne. start újra, most már ő óvatosabb volt én pedig bátrabb. kiderült, hogy amit én jobbra kitérésnek hittem az nem is az volt, hanem ez az istenbarma így húz... jobb oldalt a padkán. végig így ment mind a hat kilométeren, agyaltam is rajta menet közben, hogy hogy a rákba szoktatom le erről, mert nem kéne. nagyon sokszor indultunk, és általában parancsra állítottam meg - és ő nagyon szépen megállt. sőt, ha vad miatt kellett megállnunk (azért persze előfordult, hogy kilőtt vadra oldalra, de elrántani nem tudott) akkor a megállítás után is leült. nem rángatott, nem ugatott, nem feszült, csak ült - és kurvára stírölte az állatot. visszafelé menet volt egy rész, ahol különösen poros, szinte homokos volt a talaj. tudván, hogy a jól fékező bringán nincs ABS - egyáltalán, gyártanak ilyet bicajra? - és ilyen terepen fékezésnél tutira eltaknyolnék, azt a megoldást választottam, hogy semennyire sem segítettem rá pedállal a húzásra, sőt enyhe fékkel lassítottam... ez a 15 kilós kis iron lurcher még így is vágtában vontatta a 70 kilós seggemet. mit mondjak, nagyot nőtt a szememben.
egy-két hét, és ilyen edzés mellett kétszer szélesebb lesz.

a kicsit fifisebb kutyatartónak, ha egy mondatban hallja a "kutya" és a "lánc" szavakat, már rögtön összehúzódik a szemöldöke, és lelki szemei előtt megjelenik egy valamilyen csóri kis kutya rövidláncon, nyakörv mentén kikopott szőrrel, lánc mentén kitaposott fekete földfolton állva, háta mögött egy szedett-vedett kutyaházzal, és rögtön beindul benne egy tiltakozás, láncot ne! én is így voltam ezzel, és mikor először említettem ezt a módszert Móninak, akkor ő is. de ha az ember kicsit megismeri miről is van szó, akkor rájön, hogy korántsem erkölcstelen ez az edzési módszer, és rengeteg előnye van.

miután Jetta kutyámnak fasza hátizmokat gyártottunk az ólommal megnövelt súlyú nyakörvvel, akkor jöttem rá, hogy ez a lánchúzás egyáltalán nem hülyeség. ha egyszer 1,5kg-os nyakörvet meg sem érez a kutya, akkor a kilós lánccal miért is lenne ugyanez durvább dolog...? ráadásul roppant költséghatékony, nem kell hozzá spéci hám, csak egy vastag (esetleg bélelt) nyakör, meg kilós darabra levágott láncok, és hozzá karabiner.

itt is - mint mindig - bemelegítéssel kezdünk, ez lehet akár labdázás, vagy egy kis futás, néha közös játék. aztán előkerül a lánc, és a vastag nyakörvvel (természetesen nem fojtó) rögzítjük a kutyán. a lánc a lábai között fekszik, így fogja végig húzni a földön. lényeges tényező, hogy sáros talajon a lánc a súlya sokszorosát is felveheti (mint pl. nálunk tegnap) ilyekor vagy ki se megyünk edzeni, vagy szigorúan a füvön maradunk. először csak egy lánccal húz, ez még a 16-17kg-os kutyákat sem hatja meg, viszont szoktatásképpen nem tennék fel ennél többet. a piteknél eddig 100%-os a statisztika, mindegyikük elsőre vágta a leckét, Junkie-nak kell egyszer-egyszer irányba állítani a lábait (mert kilép a láncból), de Doro pl már magától visszalép a helyes irányba. Ozzyval volt olyan eset, hogy megrettent a lánccsörgéstől, nem tudta elsőre hova tenni, hogy mi ez, miért történik, miért piszkálja a lábát... így őt pórázon vezettem az első pár száz méteren, de utána ő is megszokta, és szokás szerint lelkesen húzta előre. egy lánccal 2-3 alkalmat mentek a mieink, két nap egymás után nem edzettük őket, általában egy nap pihenőt kaptak, de hát ahogy hozta az élet... néha 2-3 nap is kimaradt. folyamatosan emeltük a súlyt, mindegyikkel 1-2 hetet edzettek. összesen 4 db, tehát 4kg-nyi láncunk van, tervben van, hogy vágatunk még hozzá, de a pit lányoknál nem is használnánk fel ennél többet. szabály: a testsúlya 25%-ánál többet nem húzhat! Dorci pedig 17kg, szóval nála 3 láncnál már abbahagytuk (meg volt ennek más oka is, de azt már írtam lentebb). nálunk a láncos edzés (ahogy a többi is általában) a jól megszokott "kis körön" történik, ez kb 6km távolság, nagyjából sík terep, van egy kis alattomos emelkedő, de egyébként jól és könnyedén járható, belátható és nem utolsó sorban járókelő- ill. vadászmentes.

miért is jó a láncos edzés? egyrészt erősíti a nyakat és a hátat, másrészt eleve a helyes stílusban tudja csak húzni a kutya: orra a föld felé fordul, háta kissé felpupoz, mellső lábakkal húzza magát előre, és a hátsóval tol, miközben a lábaival szélesen lép. Gábornak van egy olyan elmélete is, hogy Murphy ezért nem kezdett el soha szar stílusban húzni, vagy rángatni, mert fiatal korában nagyon sokat edzette lánccal. mivel hátrányát nem láttuk ennek a dolognak, ezért a kiskutyáinkat is így kezdtük el tréningezni. és hátrányát továbbra sem látjuk. elsősorban egyébként nem az a célunk, hogy felizmosodjanak a kutyák - mert arra még nincs szükségük - hanem az, hogy beleszokjanak ebbe az élethelyzetbe. már most odafigyelünk rá, hogy mit és hogyan csinálnak - és hogy mi hogyan nyúlunk hozzájuk. először is, nincs csali. nem azért, mert elitélnénk, hanem mert ha lehet, meghagynánk a lehetőségét a "szóra húzásnak", amivel mondjuk több versenyen indulhatnak. ha felsülünk vele, akkor nem lesz pöcsölés, előkerül a csali, de addig próbáljuk így építeni őket. tehát nem megyünk a kutyák elé, nem állunk szembe velük. az oldalunk haladnak, láb mellett, ha szépen húznak, akkor dicsérgetjük őket, simogatással, szép szóval. ha lemaradnak, akkor sem állunk szembe, hanem visszamegyünk melléjük, és úgy biztatjuk. úgy tűnik, hogy szépen kialakult már bennük a rutin, megtanulták, hogy a "gyerünk, húzzad!" mit jelent, egyben az is rögzült, hogy akkor indulnak, ha ott állunk mellettük: ha valamiért előresietnek és mi lemaradunk, akkor megvárnak és csak akkor mennek tovább, ha egyvonalba értünk. aztán persze majd versenyen fog kiderülni, hogy mindez éles helyzetben hogy működik. addig csak reménykedünk és próbálkozunk.

mivel ez is vita tárgyát képezi, ezért írok róla: mi elvárjuk a pórázfegyelmet. ez nem azt jelenti, hogy pórázon nem szoktak húzni, mert bizony mikor megyünk ki edzeni, akkor nem várok el tőlük totális higgadtságot - de azért azt sem hagyom, hogy Károly bácsisat játszunk. egyéb élethelyzetekben pedig erre nagyon ügyelek (főleg én, apjuk engedékenyebb), nincs húzás sétakor. a kutya nem hülye, meg tudja különböztetni az andalgós sétákat az edzéstől (főleg, ha ráerősítek erre egy "lábhoz" paranccsal).

mint minden edzésnek, ennek is levezető mozgás a vége, nálunk ez annyit jelent, hogy pórázon hazasétálunk a mezőről. hazaérve aztán lemasszírozom őket, és csak utána hagyom inni. edzés közben ha akad is víz a közelben (ez max nagy pocsolya szokott lenni erre felénk), akkor sem hagyom őket inni. egyrészt, mert a pocsolya az koszos, ráadásul itt felénk tele lehet műtrágyával vagy növényvédő szerekkel, másrészt mert ilyenkor eléggé ki vannak melegedve a kutyák, csak annyit szoktam engedni, hogy beleálljanak vagy feküdjenek a vízbe, hűtse le őket picit. inni csak otthon igyanak, ha már nagyjából lehültek. etetés edzés után egy órával van, ha pont úgy jön ki a lépés, hogy a többieknek nem akarok még enni adni, akkor is passzolunk az edzős kutyáknak legalább egy darab húst, illetve ilyenkor energiából és zsírból is többet kapnak.

ez volna így címszavakban a mai nap.

Doro kiskutyával a múlt héten szintet léptünk, 3 láncból rögtön gumira ugrottunk (kisméretű, személyautóra való abroncs). a váltás oka igen prózai: egyszerre akartuk kivinni a pit lányokat, de nem volt ehhez elegendő lánc. szóval kipróbáltuk mit szól ehhez, és és maradunk is ennél, nagyon pöpec volt a kis kurva. ma szokás szerint hezitáltam egy sort reggel, hogy kit-mivel-mikor-hogyan, aztán úgy döntöttem, hogy az éjjeli eső után nem vállalom be a bájkot (ha sár van, akkor bukok), de Jettát már muszáj valamilyen módon megfingatni, mert nem bír magával, szóval az lett belőle, hogy tandemgumi Doroval és vele. nem szöszöltem a Tyutyival (alias Jetta) sem sokat, rögtön a legnagyobb terepjáró abroncsot kötöttem a segge mögé. nehezítő tényezőként szerepelt az időjárás is, bár nem volt olyan veszett meleg, de elég párás és nyomott... megizzadtunk mindhárman. Jettában azt bírom nagyon, hogy mindenben eminens, és amiben nem, abban ezerrel gyúr, hogy az lehessen. amikor gumi kerül mögé, ő akkor is előre megy (mert neki mindig legelől kell menni), nem áll meg, nem hisztizik, nem marad le, sőt, úgy kell rászólnom, ha túlzottan elment tőlünk. utál lassítani, tudom, hogy ha eggyel könnyebb gumi lenne rajta, akkor végigfutná az egész távot vágtában... Doronál úgy néz ki megérte hónapokat rászánni a láncos tréningre. a lábam mellett dolgozik, nem marad le, nem megy el, nem vált tempót, csak megy előre, mint a mozdony. a láncnál megszokta, hogy lehúzza a nyakát, hogy szélesen lépjen, hogy hogyan feküdjön bele a húzásba, és ezt kitűnően adaptálta a hámos-gumis húzásra is. az eső miatt a terep eléggé egyenetlen volt, előfordult, hogy egy nyomvályúban jobban elsüllyedt a gumi, de itt is nagyon szépen megoldotta, beletolatott egy lépést és nekifutásból kirántotta a holtpontról. félúton engedélyt kaptak egy kis pocsolyázásra (közben fogtam a fejem, hogy a szép húzóhámokat nyakig összesározzák), de ivásra nem. pár perc hűs után pedig megállás nélkül nyomtuk hazáig. a zárás a szokásos: a házig levezető séta, otthon pedig masszírozás.

hazaérkezvén aztán egy sör és egy bodzalé összekutyulás után hátra ki, kutyaszellőztetés, és Murphy lógatás. nagyon tuti módszer ez a fárasztásra, és csak egyetlen hátránya van: hangos. és Murphy amilyen faszán adja a kutyakínzásra emlékeztető hangokat igazából csodálom, hogy még egy szomszéd se szólt be miatta. távolról az összhatás meg különösen megtévesztő lehet: kutya tekergőzik fellógatva egy fára, miközben keservesen sír...

péntek lévén embör is korábban hazaér, így azon ritka élményben volt részünk, hogy még világosban el tudtunk menni esti edzésre. egyetlen baj van az éjszakai tréninggel: nem tudok fotózni. bár mostanában több érvet is sikerült felhalmoznom a fotómasinátlan séták mellett (leginkább az a baj, hogy nagy és útban van), azért egyszer-egyszer akad olyan pillanat amit megörökítene az ember, de vaksetétben ez esélytelen. (és mivel a tréningen sok érdekes pillanatot nem lehet elkapni, így azért az egy-két fotóért nem viszem magammal a komplett gépezetet, maradnak a telefonos fotók) Junkie jött velünk, aki a tüzelés miatt csúszott a láncos tréninggel, jelenleg 4kg-nál tart, de ez volt ezzel az első edzése. kíséret gyanánt jött velünk Murphy és Puszta - mert miért ne. érdekes, hogy Junk mennyivel másabb, mint Doro, pedig elég nagy hányada azonos a családfájuknak... Junk hosszú hátú, szélesebb mellkasú, magasabb, és kevésbé csapott a fara. Doroé és Murphy-é szinte whippetes, enyhén hajlított háttal, de Junkie teljesen más. húzás közben sem hajlik be a háta (annyira), és azt is észrevettem, hogy ő nem combra izmosodik inkább, hanem lapockára. eszméletlen bicepszeket növesztett... stílusát tekintve vele sincsen baj, szépen belefekszik, tolja magát előre, nem kell hívogatni, nem marad le, nem megy előre. volt ma neki egy kis extra kihívás is, sajnos esett még egy adag eső a deles edzés óta, és "még éppen jó" szintről lépett egyet a "basszamegazég" szintre a talaj minősége, és szegény állat faszán megduplázta a lánca súlyát sárból... de még így sem állt meg. lelassult ugyan, hisz kűzdenie kellett, de nem ült le, nem várt segítséget, ment volna előre. próbáltun trükközni egy darabig, hogy nem a földúton mentünk vele, hanem a füves sávon, de újra meg újra lecsúszott a sárba, így levettünk róla két láncot. hogy ne legyen unalmas az esténk egy őzbak is átsétált előttük az úton (sose fogják sietősre, ha épp kutyával vagyunk), agarat vezetve ez igazán kellemes élményt jelentett a sárban csúszkálva... rájuk kellett szólnom párszor, mire sikerült visszaidézni a fejekben a pórázfegyelemről tanultakat. Csánki-Junkie terveink szerint még egy hetet nyom le a 4 lánccal, aztán szintet lép ő is.

ma délelőtt már kivittem autóval plusz két gumit, úgyhogy akár 3 gumis kutyával is ki tudunk majd menni egyszerre (többel már csak azért sem, mert nincs több hám). bár ma menet közben összefutottam a helyi téesz egy prominens tagjával, aki felajánlott egy ekét edzés céljából...