bikejöring kettes fogat

szintén bemásolva, a történet következő epizódja:

2011-05-17 10:11 kedd

nagyon kezdő vagyok még ebben a műfajban (másban is mondjuk), és eddig csak Jettát sikerült ránevelni bringahúzásra. de mivel neki jól megy, én pedig imádom, egyre jobban foglalkoztatott a gondolat, hogy versenyezni kéne. ha másért nem, hát tapasztalat- ill. élményszerzésért. mert bájkozni jó, kurva jó.
de ha már egyszer felkerekedünk és elmegyünk versenyre Jettával, akkor miért ne menjünk rögtön két kutyával és két bringával? felkértem hát Dánielt, hogy a felkészített Ozzyval versenyezzen ő is. neki persze tetszett a gondolat, hisz már gyakorlott bringás (nálam mindenképp ügyesebb), ráadásul a kutyázás iránt is roppant fogékony. így kezdődött tehát Ozzy felkészítése, amiről korábban már beszámoltam.
ma reggel - mint írtam - a kettősfogat gondolata csábított, illetve az a tény, hogy Jettával még sosem mentem nagy kört, csak a kicsi 6 kilométerest. most sem álltam volna neki csak vele, hisz hetek óta nem volt mozgatva, ráadásul a tenyészszemle miatt hizlalás alatt áll, szóval nem lett volna értelme, hogy esetleg rossz emléket rakjak belé. de ha mellette van Ozzy, az már teljesen más tészta... illetve ott volt még az a tényező, hogy talán Jetta segít Ozzy hülyeségein, és hamarabb beletanul ő is a húzásba a profi kutya mellett.
ezzel indultam hát el ma reggel.

az előkészületek során viszont kiderült, hogy Ozzy hámja nincs itthon, valszeg Mamánál maradt, úgyhogy újabb dilemma elé kerültem: nyakörvvel vigyem, vagy Doro húzóhámjával. voltak érvek pro és kontra mindkettőnél, de aztán úgy döntöttem, hogy marad a nyakörv. két pórázt hoztam, Jettának a bendés húzóhámot (korábban valamiért félretettem és az öv-s hámot használtam, de most nem vágom mi volt annak az oka, mert szuperul funkcionált), két láthatósági mellényt, a házilag fuserált rángatáscsillapítót, és a kutyákat összekötő szárként egy darab bálamadzagot...

rángatáscsillapító, és az öv-s hám:

kint a mezőn úgy döntöttem átugorjuk a szabadfoglalkozást, lévén otthon bemelegítettem már őket, és rögtön a bicajra lettek csatolva. elég hosszadalmas lett a művelet a madzag kötözése miatt (hosszabbat hoztam, hogy biztos elég legyen, de így meg lógott a földön, úgyhogy össze kellett csomózni picire), a kutyák a végére már alig bírtak megülni a seggükön. aztán start...
kiderült, hogy nem csak Jetta segíthet Ozzy hülyeségein, hanem Ozzy is Jettáéin... a tétova, lassú indulás ami újabban jellemezte a Tyutyit a repülőrajtos lucheres ráhatással el is múlt rögtön. faszán vágtába ugrottak azonnal.
menet közben megint kurvára kellett sasolnom a láthatárt, üvöltözni Ozzyval (sokszor) mikor kifelé pillogott oldalra, sőt, egyszer-kétszer még ki is rántott volna, de mivel a nyakörve Jetta hámjának karikájához volt kötve, erre esélye sem volt. mivel vonalban hátrébb volt Jettánál, ezért Jeti nem láthatta, hogy Ozzy felfigyelt valamire, így nem is vitte magával a hülyeségbe. Jetta jóval erősebb és elkötelezettebb a húzás irányába annál, hogy Ozzy csak úgy kirántsa oldalvást, ergo nem kellett belefékezgetnem, nem kellett megállítanom őket, csak mentünk előre, és néha rákiabáltam Ozzyra, hogy előre nézzen. igazából félút magasságában már alig-alig pillogott oldalra. kicsit unfair-nek éreztem, hogy szegényem nyakörvről húz (mert húzott, mint a gép), de emellett szükségesnek. az irányokat Jetta már profin nyomta, ahogy a lassítást is, Ozzy pedig igazodott hozzá (nem tehetett mást).
ahogy a nagy kör hátsó feléhez értünk elgondolkoztam rajta, hogy valójában semmi új nincs abban, ahogy Ozzyval mentem elsőre, és ahogy most is - úgy, mint anno Jetta kezdő korában - a láthatárt bámulom aggódva, hogy én vegyem észre előbb a vadat és megállíthassam a fogatot. Jetivel olyan szintre jutottunk, hogy elkényelmesedhettem, csak mondtam az irányt, és a kutya vitt szépen, biztonságban. Ozzynál elölről kezdtük ezt az egészet, plusz ugye nála van egy nehezítő faktor az agárvérrel, de ha ebből a szemszögből nézzük, akkor semmi baj nincs az ő jelenlegi teljesítményével, sőt, így, hogy Jetta mellett megtanul mindent jól sokkal hamarabb lesz belőle megbízható bájkos kutya.
a kettesfogat nagyon jó ötlet volt, végig lenyomták vágtában a nagy kört, csak az egyetlen rövid, betonos részen vettem őket le a szárról, mert ott autók is járnak. ez egyben pihenő is volt nekik, aztán hazafelé még nyomtak egy rövid vágtát az egyenesen, és egészen be a faluig húztak. az időjárás kifejezetten kedvezett, sütött a nap, de hűs szél fújt, és a hőmérséklet is alacsony volt, így nem állt fenn a veszély, hogy megsülnek.
kapnak egy nap pihit, és holnapután újra együtt viszem őket, aztán talán Dorot is kipróbálom. a hétvégére meg remélhetőleg meglesz Ozzy hámja, és ha a 3-4. gyakorlás után már megérett rá, akkor ő is hámról fog húzni. de abban már biztos vagyok, hogy az egyéni, varrt bikejöringes hámot megérdemlik mindketten.