2 gumi, 5 kutya, 12km

ez volna így címszavakban a mai nap.

Doro kiskutyával a múlt héten szintet léptünk, 3 láncból rögtön gumira ugrottunk (kisméretű, személyautóra való abroncs). a váltás oka igen prózai: egyszerre akartuk kivinni a pit lányokat, de nem volt ehhez elegendő lánc. szóval kipróbáltuk mit szól ehhez, és és maradunk is ennél, nagyon pöpec volt a kis kurva. ma szokás szerint hezitáltam egy sort reggel, hogy kit-mivel-mikor-hogyan, aztán úgy döntöttem, hogy az éjjeli eső után nem vállalom be a bájkot (ha sár van, akkor bukok), de Jettát már muszáj valamilyen módon megfingatni, mert nem bír magával, szóval az lett belőle, hogy tandemgumi Doroval és vele. nem szöszöltem a Tyutyival (alias Jetta) sem sokat, rögtön a legnagyobb terepjáró abroncsot kötöttem a segge mögé. nehezítő tényezőként szerepelt az időjárás is, bár nem volt olyan veszett meleg, de elég párás és nyomott... megizzadtunk mindhárman. Jettában azt bírom nagyon, hogy mindenben eminens, és amiben nem, abban ezerrel gyúr, hogy az lehessen. amikor gumi kerül mögé, ő akkor is előre megy (mert neki mindig legelől kell menni), nem áll meg, nem hisztizik, nem marad le, sőt, úgy kell rászólnom, ha túlzottan elment tőlünk. utál lassítani, tudom, hogy ha eggyel könnyebb gumi lenne rajta, akkor végigfutná az egész távot vágtában... Doronál úgy néz ki megérte hónapokat rászánni a láncos tréningre. a lábam mellett dolgozik, nem marad le, nem megy el, nem vált tempót, csak megy előre, mint a mozdony. a láncnál megszokta, hogy lehúzza a nyakát, hogy szélesen lépjen, hogy hogyan feküdjön bele a húzásba, és ezt kitűnően adaptálta a hámos-gumis húzásra is. az eső miatt a terep eléggé egyenetlen volt, előfordult, hogy egy nyomvályúban jobban elsüllyedt a gumi, de itt is nagyon szépen megoldotta, beletolatott egy lépést és nekifutásból kirántotta a holtpontról. félúton engedélyt kaptak egy kis pocsolyázásra (közben fogtam a fejem, hogy a szép húzóhámokat nyakig összesározzák), de ivásra nem. pár perc hűs után pedig megállás nélkül nyomtuk hazáig. a zárás a szokásos: a házig levezető séta, otthon pedig masszírozás.

hazaérkezvén aztán egy sör és egy bodzalé összekutyulás után hátra ki, kutyaszellőztetés, és Murphy lógatás. nagyon tuti módszer ez a fárasztásra, és csak egyetlen hátránya van: hangos. és Murphy amilyen faszán adja a kutyakínzásra emlékeztető hangokat igazából csodálom, hogy még egy szomszéd se szólt be miatta. távolról az összhatás meg különösen megtévesztő lehet: kutya tekergőzik fellógatva egy fára, miközben keservesen sír...

péntek lévén embör is korábban hazaér, így azon ritka élményben volt részünk, hogy még világosban el tudtunk menni esti edzésre. egyetlen baj van az éjszakai tréninggel: nem tudok fotózni. bár mostanában több érvet is sikerült felhalmoznom a fotómasinátlan séták mellett (leginkább az a baj, hogy nagy és útban van), azért egyszer-egyszer akad olyan pillanat amit megörökítene az ember, de vaksetétben ez esélytelen. (és mivel a tréningen sok érdekes pillanatot nem lehet elkapni, így azért az egy-két fotóért nem viszem magammal a komplett gépezetet, maradnak a telefonos fotók) Junkie jött velünk, aki a tüzelés miatt csúszott a láncos tréninggel, jelenleg 4kg-nál tart, de ez volt ezzel az első edzése. kíséret gyanánt jött velünk Murphy és Puszta - mert miért ne. érdekes, hogy Junk mennyivel másabb, mint Doro, pedig elég nagy hányada azonos a családfájuknak... Junk hosszú hátú, szélesebb mellkasú, magasabb, és kevésbé csapott a fara. Doroé és Murphy-é szinte whippetes, enyhén hajlított háttal, de Junkie teljesen más. húzás közben sem hajlik be a háta (annyira), és azt is észrevettem, hogy ő nem combra izmosodik inkább, hanem lapockára. eszméletlen bicepszeket növesztett... stílusát tekintve vele sincsen baj, szépen belefekszik, tolja magát előre, nem kell hívogatni, nem marad le, nem megy előre. volt ma neki egy kis extra kihívás is, sajnos esett még egy adag eső a deles edzés óta, és "még éppen jó" szintről lépett egyet a "basszamegazég" szintre a talaj minősége, és szegény állat faszán megduplázta a lánca súlyát sárból... de még így sem állt meg. lelassult ugyan, hisz kűzdenie kellett, de nem ült le, nem várt segítséget, ment volna előre. próbáltun trükközni egy darabig, hogy nem a földúton mentünk vele, hanem a füves sávon, de újra meg újra lecsúszott a sárba, így levettünk róla két láncot. hogy ne legyen unalmas az esténk egy őzbak is átsétált előttük az úton (sose fogják sietősre, ha épp kutyával vagyunk), agarat vezetve ez igazán kellemes élményt jelentett a sárban csúszkálva... rájuk kellett szólnom párszor, mire sikerült visszaidézni a fejekben a pórázfegyelemről tanultakat. Csánki-Junkie terveink szerint még egy hetet nyom le a 4 lánccal, aztán szintet lép ő is.

ma délelőtt már kivittem autóval plusz két gumit, úgyhogy akár 3 gumis kutyával is ki tudunk majd menni egyszerre (többel már csak azért sem, mert nincs több hám). bár ma menet közben összefutottam a helyi téesz egy prominens tagjával, aki felajánlott egy ekét edzés céljából...