Tyutyusom vééégre eljutott egy tenyészszemlére, ahol sikeresen teljesítette a karaktertesztet (a dolgoknak ezt a részét nem aprózzák el a franciások, annyi szent...), és megkapta a tenyészthető minősítést. ajánlottat ha jól tudom csak akkor kaphat, ha szűrése is van (meg talán utódja is, ennek nem jártam utána).

ha már ott voltunk, és ha már ilyen olcsón mérték a vézentesztet (míg a tenyészszemle 6 rugóba fájt, ez utóbbi csak másfél) akkor neveztük Mörfit is. nem okozott meglepetést ő sem, kitűnően teljesítette és az is kiderült, hogy a prioritási listáján a labda előrébb szerepel, mint a bunyó. Timi barátnőmék kauin sikerült tesztelni, Grisáék kikötve láncon, hangosan méltatlankodva amiért egyáltalán meg merészeltünk születni, és tőlük 10 méterre Murphy, szembefordítva a kaukkal fekszik, és nyunyogásának egyetlen tárgya a madzagos labda, amit a hátam mögé rejtettem. vettünk neki egy méretes szájkosarat is, ha már arra jártunk, de nem kellett használni, kezelhető szinten maradt a kutyázása, nem lesz itt gond.

Dancsi nagyon hasznos társaság volt, egyrészt fotózott, másrészt videózott, úgyhogy a karaktertesztet rögzítettük videón is. majd egyszer talán fel is teszem a nyetre...

Tyutyimustra

és kis csapatunk a ringek között

mikor közöltem a terveket Gáborral (miszerint Danival kimegyünk bikejöringezni) akkor ő is gondolt egy nagyot, és közölte, hogy kimegy Pusztával. mondom okés, de vagy jóval előttünk, vagy jóval utánunk. nem mintha ki akarnám utálni őket, de Puszta reakciója az esetleges vadfelugrásra tutira nem lenne jó hatással Ozzy alakuló bikehúzó magatartására... szóval essenek kívül a húzó kutyák figyelmén. el is indultak ők jó negyed órával korábban, mi pedig utánuk.

most már nem volt gőzcsapolás, Dani Ozzyval startolt én pedig fél perc előnyt hagyva indultam utánuk Jettával. nagyon hasznos volt ez a két csapatos gyakorlás, egyrészt meg tudtuk nézni, hogy egy előzési helyzetben mit alkotnak a kutyák, másrészt láttam, hogy milyen az, ha van konkurrencia... sokat kell még fejlődnöm, no. Dani tekert, mint állat, Ozzy meg még rásegített, és bizony térdig lógott a nyelvem, mire sikerült odáig eljutni, hogy a port tudtam nyelni, amit ők felvernek... előzni meg csak kilométerekkel odébb tudtunk. egyrészt Ozzborn veszett gyors, másrészt Dani fényévekkel jobb bringás nálam. hiába erősebb és kitartóbb a Tyutyi, jelenleg olyan méretű fölös nehezék vagyok neki, hogy súlyosan visszavetem. ami az izmosodásának jót tesz, de ha versenyezni akarunk, akkor kevés. ellenben abban már most biztos vagyok, hogy Daniék nagyon szépet fognak majd alakítani. Ozzy pár hét alatt profin megtanulta amit meg kellett, hihetetlen lelkesedéssel húz (sajnos nyakörvön séta közben is, úgyhogy vannak ezzel kapcsolatban vitáink), és hát ugye nagyon bírja és nagyon gyors. az irányokat még nem tudja biztosan, viszont ha hallja, hogy mondjuk neki, akkor lassít és figyel, hogy merre tekeredik a bicaj, illetve ha kinéz vadra, akkor elég szóban figyelmeztetni és vissza is fordítja a tekintetét az útra. az oldalra húzást is elhagyta, csak akkor balfaszkodott, mikor már hazafelé mentünk és fáradt volt, de akkor már laza póráznál tette ezt. a megállása betonstabil! Öcskös ugyan ráfékez keményen (neki van mivel, az én fékem továbbra is jelzés értékű), de a kutya is szépen megáll, mikor őz vagy nyúl galoppozott előtte akkor se ugrált, rángatott vagy ugatott, csak stírölt - ahogy mindig. ő is az a fajta maximalista, aki ha megérti mire megy ki a játék, akkor azt addig űzi, míg a lába bírja. és felbukkanhat közben olyan móka is, amit szintén nagyon szeret, de ha egyféle melóba belekezdett, akkor nem hagyja abba. eltántoríthatatlan, mint a Mörfös és a Jetta.

ismét volt kalandunk vaddal, két nyúl is felugrott előttünk, de megint profin kezeltük mind mi, mind a kutyák. pedig az ostoba állatok még vagy kétszáz métert előttünk flangáltak a nyílt úton... Pusztával és apjával kétszer is kereszteztük egymás útját. Pusz nem húz, ő csak fut a bringa mellett (illetve ha olyanja van, gondolkodás nélkül borítja fel apját bringástul... no ezért nem szoktam én kivinni), és azt is lassan teszi, úgyhogy csak egy integetés erejéig találkoztunk és mentünk is tovább. hazafelé menet, már 6-7km után (tehát bőven lefutották a kiskutyák a versenytávot), lassítottunk le annyira, hogy elő tudtuk venni a telefonokat videózni. ez már a kényelmes kirándulótempó enyhe lejtőn, laza ügetésben, tekerés nélkül.

innen mentek még jó 2-2,5km-t hazáig. nagyon jó napunk volt egyébként tegnap, mert úgy voltunk kint délután kettőkor, hogy nem sültünk meg se mi, se a kutyák, fasza 22° volt.

mennék szívem szerint ma is, de az attól függ, hogy hogy érünk haza tenyészszemléről. vagy ha már későn , vagy túlzottan KO a kutya, akkor hétfőn és kedden mindenképp kimegyünk, ki kell használni míg Dancsa itt van.

beváltottuk Junkie-nak szánt fenyegetésünket és ma este a nagyobbik gumival ment. kicsit erős volt neki a váltás, láthatóan nehezebben ment, tényleg kűzdenie kellett vele, ezért úgy döntöttünk, hogy szakaszonként váltjuk a kutyákon a kisebbik abronccsal. persze igyekeztünk az amúgy is nagyobb és erősebb Junkie-nak többet adni a nehezebbel. jobban kifeküdtek a kislányok, mint eddig bármikor, de nagyon szépen végignyomták! továbbra sem használunk csalit, ha elakadnak, akkor hívjuk őket, és ha elindulnak, akkor marhára örülünk nekik. fáj is a torkom a sok örömködéstől... nagyon tetszik amit művelnek.

BIKEJÖRING! természetesen.

Ozzy sérülése nem volt betervezve, de Dani nyári programja elég szoros, így tettünk egy kisérletet és befogtuk ma őt is a bringa elé. kapott pár nap gyógyulási időt, a seb szépen forrt, így reszkíroztunk. bejött egyébként, nem rosszabbodott. először velem ment a két kutya, hogy kifussák a gőzt, aztán a 1,5km-es távnál bevártam az Öcsköst és átadtam neki a kutyákat. tekertem mint az állat, hogy tudjam velük tartani a tempót, de így is kiabálnom kellett, hogy mikor mit csináljon, hova nézzen, mit mondjon. nagyon szépen mentek vele (is) a kutyák, bár láthatóan megérezték, hogy valami történt, és visszafogták magukat, az utolsó egyenesben cukkoltam fel őket egy vágtára, azt kellett volna felvenni, ahogy Dani belerikkant a határba, bizony, kurva jó dolog ez. aztán visszaérve a starthoz indítványoztam egy szóló kört, először azt hittem megint két kutyát választ, de miután elmondtam Ozzy mint szóló kutya gyenge pontjait, azt mondta így is vállalja, így elindultak ketten. álltam ott pár percet Jettával mire rájöttem, hogy végülis mehetünk utánuk mi is, hisz minek ácsorognánk egy helyben? úgyhogy uccu, spuri utánuk! Ozzy szólóban is lájtosan nyomta most, a gyerekkel mindketten vigyáztak szépen, de mikor beértük őket, akkor belehajszoltuk őket még egy fasza vágtába is. aztán jött egy nem várt nehezítés is: őzbak futott át keresztezve az utunkat. nem volt para: én üvöltöttem egy ÁLLLLLJJJJ-t, mindenki megállt és feszülten figyelte Bambit, ahogy elhúz balra. aztán mentünk tovább, szépen okosan. Ozzy se nézett már ki oldalra, nagyon szépen megtanulta a rendszert. elmentünk a 2km-es szakasz végéig, aztán hátraarc. visszafelé már látszott a kutyákon, hogy lehúzták a szokott távjukat, már erősen hozzá kellett tekerni, hogy tartsuk a tempót, de időnként hagytuk őket lassulni is, olyankor egymás mellett mentünk ketten két bringával, és közben azon beszélgettünk, hogy ez mennyire jó már... mire onnan visszaértünk a startponthoz a kutyák már faszán habosak voltak - Dani most látta így őket először, nézett is nagyot - aztán pedig megkérdezte, hogy mikor is lesz bikejöring verseny...?

emberem szájából hangzott el ez a mondat tegnapelőtt este, ami itt ezen a blogon még értelmezhető, de más szövegkörnyezetbe rakva asszem okozna némi fejtörést...

Junkie-ra értette egyébként, akinek a fejlődési görbéje egy üstökös pályájához hasonló. most már sunyizás sincs, folyamatosan elől van, jobb tempót diktál, mint Doro, és néha látom rajta, hogy Jetta helyére pályázik legelől... röviden megérettnek tartjuk Tyutyi gumijára. ez nem jelenti azt, hogy Tyuty kicsi gumit kap, hanem nála visszaminősítjük a gumihúzást erőnléti szintűre (most éppen felgyúrás szintjén használja). magyarul fogja húzni hetentet-kéthetente, amúgy meg bikejöring. Junk meg bemutathatja tudását a terepjáróabrocson. olyannyira meggyőző amit csinál, hogy kezdtem egy pillanatra elbizonytalanodni melyik pitpicsát is vigyük majd az iccakai versenyre...

keeping up chaos... tartsuk fenn a káoszt. sosincs egy nyugodt napunk, ezt már rég megszoktam, bár szó se róla, néha eszembe jut, hogy milyen jó lenne csak egy napnyi unatkozás... mivel most két napot rá akartam volt áldozni a kiskertünkre pauzát szántam a kutyáknak, csak egy kis szintentartó labdáztatással, meg minimál tanítgatással. Ozzynak viszont sikerült ezt is izgalmakkal tarkítania...

korábban én is csak félig hittem el azt, hogy az agarak gyorsulása annyira átlagon fölüli, hogy az szinte természetellenes, és ha ilyenkor buknak, vagy elgázolnak valakit/valamit, akkor abból súlyos baleset, akár haláleset is következhet. tettem mindezt azért, mert az agarasoknak azért sok hasonló dolog tartozik a kutyáik legendáriumához, és ebből azért néhányról kiderült, hogy nem eszik azért olyan forrón... de úgy fest a gyorsulásról szóló tézis az sajnos helytálló, és kiegészítve a 'fejben dől el' gondolatmenettel már nem nehéz elképzelni, hogy hogy történhetett ez meg:

Ozzyval labdáztunk, még alig kezdtem el vele (tehát még frisebb volt, mint eddig), és ő bizony az a fajta, aki ritkán kerül ki tereptárgyakat - főleg, ha az eget lesi labda után - és ugyan hallottam egy koppanást meg egy halk nyikkanást, de bedudtam annak, hogy megint csak biztos belefejelt a szedres oszlopába. dobáltam tovább, aztán néhány körrel később vettem észre, hogy olyan furán áll a kutya oldalán a szőr... megnéztem, hogy az ott most vedlés-e vagy micsoda, és hirtelen egy kisebb frászt kaptam: vér, bőrcafatok, a lihegéstől mozgó izmok látványa, és alatta átütöttek még a bordái is... kutyát felnyaláboltam, rögtön telefon, abbahagytunk edzést-kertészkedést, mindent.

valószínűleg valami szögbe, vagy kiálló drótba futhatott bele, és a sebesség miatt - és mert ennyire nem figyel a fájdalomra - képes volt kiszakítani az oldalát, és utána tovább futni. 4 öltés lett a vége és most egy ideig szobafogság.

hogy Saci elküldte privát üzenetben ezt a képet...

és az elmúlt három év alatt a legszuperebb boceronka lett belőle ♥♥♥

aki eddig HJCH, Derby győztes, 4 x CAC, 2 x CACIB, res. CACIB, 5 x BOB, 2 x BIS és sínes húzásban III.helyezett (az egyik oklevelet a kutyasulis házivizsgán elért kitűnő eredményéért kapta)

még sok boldog évet Veled, Tyutyikám!

másik blogban is ott van ez a post, de hátha idetéved valaki, akinek van valami tippje...

Szulejmán halála óta már a negyedik olyan halálesetet olvasom, ami ugyanúgy történik. ugyanolyan hirtelen, mindenféle előjel nélkül. reggelre egyszer csak nincs többé... előtte este még jól volt, mérgezésnek, sérülésnek nincs nyoma, egyszerűen "csak" meghal. Szuli után egy ázsiairól hallottam, majd jött Balu, aki szintén kaukázusi, és most Igor, aki a legfiatalabb volt az összes közül. egyikük sem volt idősebb 5-6 évesnél, mindegyikük éjjel pusztult el, és Balu még csak nem is nyáron, hanem tavasszal, meg egyébként is, voltak annál az esténél sokkal melegebbek is Szuli életében, amiket gond nélkül átvészelt. boncoltatni persze senkinek sem volt ereje, úgyhogy marad a találgatás. mi az, ami elivhet ilyen hirtelen egy látszólag egészséges kutyát?

Szulejmán - Te voltál az Igazi, az egyetlen...

ahogyan arra Bence rávilágított vala, nem csak kellemes 22°-ban várjuk el a kutyától a működést, hanem mondjuk déli tizenkét órakor is, 31°-ban. szóval a mai nappal erőt vettem magamon, felvettem egy bikinit és kimentünk a napra. ünnepélyesen megállapítom, hogy a káoszbrigádban én vagyok csak lekvár. bár saját védelmemben felhívnám rá a figyelmet, hogy én is voltam kinn a napon a legtöbbet.

a többiek (de tényleg, mindenki más) leszarta, hogy milyen idő van. csak akkor látszott meg rajtuk, hogy egyébként kánikulában futkoznak a napon, amikor már a sokadik levezető dobást hajítottam nekik. amúgy meg Jettánál tök jól funkcionált a boxos labdakúra, Murphy tanul állva maradni (labda nélkül megcsinálta eddig is, de most a szintlépéshez kéne, hogy labda jelenlétében is végrehajtsa), Doro tanul a hasamról dobbantani (csináltam fotót a mellkasom jelenlegi véresen márványozott állapotáról - mert persze bikiniben nyomtuk ezt is - de azt hiszem az a kép nem egészen idevaló), Zozz elindulni (pedig azt hittem Jetta volt az első és utolsó, akit erre kell gyúrni)

és hogy biztosan boldogan zárjam a napot, pecázás közben Murphy úgy megharapott, hogy azt hittem bekönnyezek - na jó, nem megharapott, hanem én basztam el, és belevezettem a labdás kezem a szájába...

Ozzy egy istenverte rinyagép, akivel folyton összeveszek, amikor csak hátramegyek. ha kutyát engedek ki, akkor azért rinnyog, ha kutyátlanul megyek hátra (veteményeshez), akkor azért. ezért szoktam rá újabban, hogy a kennelekhez közel labdáztatom a többieket, mert így csak oda kell dobbantanom, és elhallgat. idővel persze magától is feladja, de addigra már jól feltekerte nálam is a vérnyomást.

most kipróbáltam mi van akkor, ha őt nyírom ki először... Karináék ittlétekor sikerült rögtön első nap majdnem megfőzni a marháját, elég ijesztően nézett ki... az egy dolog, hogy extrém módon lihegett, de ráadásul alig vonszolta a hátsó lábait, lefektettük árnyékba, aztán bevizeztük a hasát, a talppárnáit. persze egy óra múlva már kutya baja se volt, de azért elgondolkodtató volt, hogy egy labdázás ennyire lenullázta. a bikeozástól még sose lett baja, pedig az sokkal hosszabb távú dolog mind km-ben, mind időben, így maradt az a verzió, hogy a sok sprint nyírta ki. no de visszatérve, ma is igyekeztem addig elvinni, ami már az ereje vége, de azért még egészséges. meg is történt a dolog (hozzáteszem, még ilyenkor is sprintel a labda után, a visszafelé úton látszik, hogy valójában milyen állapotban van), kifektettem picit hülni, megitattam, aztán kutyacsere. kis szemétláda amennyire halálán volt a kirendelt pihenőjén, még simán elkezdett nyihogni, mikor kutyát cseréltem...

nem csak piteknél kell figyelni, hogy az ember túl ne hajtsa a kutyát, az agár ugyanilyen dinnye. na jó, célorientált. ha dobok neki még párat, akkor tuti megint megsül... de azért elfutna érte.