mikor közöltem a terveket Gáborral (miszerint Danival kimegyünk bikejöringezni) akkor ő is gondolt egy nagyot, és közölte, hogy kimegy Pusztával. mondom okés, de vagy jóval előttünk, vagy jóval utánunk. nem mintha ki akarnám utálni őket, de Puszta reakciója az esetleges vadfelugrásra tutira nem lenne jó hatással Ozzy alakuló bikehúzó magatartására... szóval essenek kívül a húzó kutyák figyelmén. el is indultak ők jó negyed órával korábban, mi pedig utánuk.
most már nem volt gőzcsapolás, Dani Ozzyval startolt én pedig fél perc előnyt hagyva indultam utánuk Jettával. nagyon hasznos volt ez a két csapatos gyakorlás, egyrészt meg tudtuk nézni, hogy egy előzési helyzetben mit alkotnak a kutyák, másrészt láttam, hogy milyen az, ha van konkurrencia... sokat kell még fejlődnöm, no. Dani tekert, mint állat, Ozzy meg még rásegített, és bizony térdig lógott a nyelvem, mire sikerült odáig eljutni, hogy a port tudtam nyelni, amit ők felvernek... előzni meg csak kilométerekkel odébb tudtunk. egyrészt Ozzborn veszett gyors, másrészt Dani fényévekkel jobb bringás nálam. hiába erősebb és kitartóbb a Tyutyi, jelenleg olyan méretű fölös nehezék vagyok neki, hogy súlyosan visszavetem. ami az izmosodásának jót tesz, de ha versenyezni akarunk, akkor kevés. ellenben abban már most biztos vagyok, hogy Daniék nagyon szépet fognak majd alakítani. Ozzy pár hét alatt profin megtanulta amit meg kellett, hihetetlen lelkesedéssel húz (sajnos nyakörvön séta közben is, úgyhogy vannak ezzel kapcsolatban vitáink), és hát ugye nagyon bírja és nagyon gyors. az irányokat még nem tudja biztosan, viszont ha hallja, hogy mondjuk neki, akkor lassít és figyel, hogy merre tekeredik a bicaj, illetve ha kinéz vadra, akkor elég szóban figyelmeztetni és vissza is fordítja a tekintetét az útra. az oldalra húzást is elhagyta, csak akkor balfaszkodott, mikor már hazafelé mentünk és fáradt volt, de akkor már laza póráznál tette ezt. a megállása betonstabil! Öcskös ugyan ráfékez keményen (neki van mivel, az én fékem továbbra is jelzés értékű), de a kutya is szépen megáll, mikor őz vagy nyúl galoppozott előtte akkor se ugrált, rángatott vagy ugatott, csak stírölt - ahogy mindig. ő is az a fajta maximalista, aki ha megérti mire megy ki a játék, akkor azt addig űzi, míg a lába bírja. és felbukkanhat közben olyan móka is, amit szintén nagyon szeret, de ha egyféle melóba belekezdett, akkor nem hagyja abba. eltántoríthatatlan, mint a Mörfös és a Jetta.
ismét volt kalandunk vaddal, két nyúl is felugrott előttünk, de megint profin kezeltük mind mi, mind a kutyák. pedig az ostoba állatok még vagy kétszáz métert előttünk flangáltak a nyílt úton... Pusztával és apjával kétszer is kereszteztük egymás útját. Pusz nem húz, ő csak fut a bringa mellett (illetve ha olyanja van, gondolkodás nélkül borítja fel apját bringástul... no ezért nem szoktam én kivinni), és azt is lassan teszi, úgyhogy csak egy integetés erejéig találkoztunk és mentünk is tovább. hazafelé menet, már 6-7km után (tehát bőven lefutották a kiskutyák a versenytávot), lassítottunk le annyira, hogy elő tudtuk venni a telefonokat videózni. ez már a kényelmes kirándulótempó enyhe lejtőn, laza ügetésben, tekerés nélkül.
innen mentek még jó 2-2,5km-t hazáig. nagyon jó napunk volt egyébként tegnap, mert úgy voltunk kint délután kettőkor, hogy nem sültünk meg se mi, se a kutyák, fasza 22° volt.
mennék szívem szerint ma is, de az attól függ, hogy hogy érünk haza tenyészszemléről. vagy ha már későn , vagy túlzottan KO a kutya, akkor hétfőn és kedden mindenképp kimegyünk, ki kell használni míg Dancsa itt van.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.