Mert nálunk alapvetően a talaj egyenetlenségek miatt nem szokott. Konkrétan a pálya 3/4-én nem tudok tekerni, mert egyensúlyoznom kell az életemért miközben Bubi átalránt a huplikon. De nekem ez teljesen normálisnak tűnt és a default reakcióm az volt, hogy márpedig ezen a szar terepen akarok tudni bikejöringezni. Ezt követték a posztjaim, amiben taglaltam, hogy éppen hogy állok ezzel az életben maradási képességgel, volt itt terítéken nyeregmagasság, guminyomás, kerék külső, később egy konkrét kerékpár csere, pedál... Konzultáltam endúrós kollegákkal egyensúlyozós gyortalpaló végett. Aztán Virág megmutatta nekem a Medve kupa pályáját egy fogatos srác akcióvideóján én meg ahogy néztem szép lassan ráolvadtam az asztalra. Két gondolat kavargott a fejemben, egyik, hogy "háténitttutiraeltévednék" és a másik, sokkal hangosabban: "bazzzegezfullsík!". Aztán rájöttem, hogy ezen a mi pályánkon scooter max a vason csúszna, ha meg indítanak ilyen kategóriát, akkor csak elfut rajta a roller... Na akkor határoztam el, hogy ma kimegyünk a gátra. A gát effektíve nem húzódik messze tőlünk, de bajos odáig tolni a bicót, hajtani pedig esélytelen, ott egyáltalán nincs út. Ráadásul futáshoz a holmimat nem tudom sehova elrejteni, horgászok pedig előfordulnak, így a futásunkat sem tudjuk hogy megoldani. Ez plusz fél óra, de ma rászántam az időt a futás kárára.
Az éjjeli eső ellenére a pályánk alig volt ragacsos, ez a gát nagy előnye. Szép rövid a fű, és nem volt kint egy lélek sem, csak néhány vadmadár. Rebelle jó ütemben rajtolt, felvett egy utazósebességet és kb ott is maradt. Gyönyörű görbénk lett, alig-alig lassult 20km/h alá. A terep minden értelemben sík, a kerék is szépen gurul és szint sincs benne. Egyetlen hátránya, hogy oda-vissza tudjuk csak megoldani, ergo egy megállás-fordulás mindenképp van. Ezt egyébként tök jól abszolváltuk, szépen gyorsan megállt. Félúton, mivel elég meleg volt az idő, és mert tudtam, hogy a szokásos távunknak majdnem dupláját futjuk, elengedtem, hogy vizezzen. Meglepő módon nem volt rá igénye, kicsit belenyalt, megáztatta a hasát, de ennyi. Nem is hagytam hosszú perceket pihenni, inkább indultunk vissza. A második rajt kicsit lazázósabb lett, épp elkezdtem gondolkozni, hogy most érzi meg a táv hosszát, vagy esetleg tényleg nem kellett volna vízbe küldenem, mikor felrepült néhány vadkacsa, és Rebelle újra felvette az utazósebességet. Végig tartotta ugyanezt a tempót, és sikerült kerek 6 kilit mennünk. Az átlagunk szuperjó lett, hatalmas ugrás a legutóbbi 18,5km/hs egyéni csúcshoz képest. A végén sem akart azonnal vízbe menni, bár a lesétálás végén azért leügetett a patakba pótolni a vizet. Visszafelé még megálltunk a szokásos pályánál, hogy kocorásszunk egyet, de azt hiszem abban most értem el a mélypontot. Nagyon rossz volt, rosszul is esett, csak a számok voltak kicsit jobbak, mint eddig... Most kicsit vacillálok, hogy pénteken mit tegyek vagy ne a jószággal, ha szombaton a szituációs edzésen akarom igazán kifingatni... Ati javallata egy Malomvölgy kör, de asszem bedobom az Égervölgy-Patacsi mező - Remeterét - Égervölgy útvonalat, jó tíz k futva, és talán medvehagyma is lesz.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.