az időjárás nem csupán szar, hanem kifejezetten kibaszós...

látom, hogy kisüt a nap, gyorsan kimegyek a kutyához, hogy ne esőben mozgassam le őket. nem is gondolkozom rajta, hogy mivel, gyors kell és halálos: peca. a kötéllel sem szarozok, csak felkapok az istállóban egy rongyot, rákötöm egy mogyoróvesszőre és uccu. Junkie fut, mint a szél, annyira, hogy az az érzésem, nem is a zsákmány érdekli, csak futni akar, teljesen egyértelmű fogást elnéz, és túlfut rajta, de lendületesen fordul és jön megint, aztán amikor tényleg fogni akar, akkor meg a kezemre pályáz... nagy köcsög. viszont van benne lendület és gyönyörűen ugrik. Mörfös hozta a formáját, bár most kicsit lassabb volt, mint általában, megint kötöttebbek az izmai, de a tapasztalat azt mutatja, hogy pár foglalkozás után felgyorsul. a hét meglepetése Puszta, vele egy jó ideje nem csináltam semmit, apja vitte bringázni, úgyhogy jól meglepett, amikor a múltkor beszállt Ozzy pecázásába. most már egyedül veszem ki, és faszán addig tudom futtatni, míg a seggén veszi a levegőt. nem árt neki, no. Ozzy - mint névadója - egy veszett állat, őt se annyira a fogás mozgatja, mint a futás, maga. mondjuk jellemző, hogy az agarak nem tapadnak rá a zsákmányra, hanem ráfutnak messziről. szóval náluk nem tudok kis íveket tartani és forgatni jobbra-balra, mert akkor egyszerűen megállnak és várnak, nekik kifutó préda kell - magyarul futok, és húzom magam után a rongyot. legalább megvan nekem is az edzés. Jetta pörgethető, meg szépeket is ugrik, jelenleg ő bírja a legtovább a bandából, Doro meg leszámítva, hogy idióta mancsolós technikával akar fogni igazából szépen megy. Dimivel vagyok meglőve... ő nem pecál, nem is labdázik, úgyhogy vele futni kell. de még ezzel a rapidmódszerrel is egy órát jelent a futtatás, és hiába süt a nap az első három kutyánál, Pusztánál már beborult, Ozzyt pedig zuhogó esőben fejeztem be... rohanás a házba, törölközés, ruhacsere.

a sors (az időjárás) pedig megismétli önmagát... a tegnapi nap folyamán háromszor váltottam ruhát...

no, nem jelentkeztem sokat, gondolom ebből sejthető volt, hogy nem szerepeltünk fényesen...

egyrészt el is kenődtem, másrészt annyira fúrt, hogy mi meg hol lehetett a hiba, hogy nem akartam addig konklúziókat levonni, míg nem rendeződnek a fejemben a dolgok, és míg nem beszéltem a távkutyapszichomókusunkkal. Doroval voltunk egyébként.

történt tehát, hogy lefőtt a kávé az ebnél 700kg-nál, természetesen nem a súly miatt. idegen volt neki a szitu, hirtelen jött a nagy stressz, időn túli hibája volt, mivel folyton hátrapillogott a kocsira, és hát egészében egy nagy zavar volt a fejében. pedig verseny előtt kipróbáltuk a pályát, akkor is hátranézett a kocsira, meg is mutattuk neki, volt ideje rá, mégis a versenydrukk alatt felerősödött benne a félelem, és leblokkolt.

nem az edzéssel volt a baj, erővel bírta volna még bőven. egyszerűen leblokkolt, túl nagy volt a nyomás. ahogy kialudtam magam elkezdtem gondolkodni, és első ötletem nekem is az volt, hogy robbantjuk a hátsó kennelt: Dorot véglegesen elválasztjuk az agaraktól. mikor vázoltam neki a történeteket, Károlyina is ugyanezt mondta (mondjuk ő nem csak úgy rábökött, mint én, hanem a miértjét is megmondta), úgyhogy most gyártunk még egy boxot, és benti kutya lesz. per pillanat őt viszem magammal mindenhova, kapja az arcába az ingereket - de ezúttal egyedül. mindig, mindenhova több kutyával mentünk, a szocializációt is párosan kapták Junkie-val, ha kirándulni mentünk, akkor is jött vele Puszta, vagy Jetta, vagy valaki. és úgy tűnik itt volt a hiba, Puszta a főnöke és az ő támogatása hiányzott neki. most bent van velem, és azon vagyunk, hogy sokadik omegából első legyen.

vége az arany életnek... reggel 8kor már veszett meleg van, edzés konyec, legalább hétfőig. persze, ha nagyon akarnánk most készülni Isaszegre, akkor meg tudnánk oldani, hogy fél ötkor kelünk, és megcsináljuk az edzést, de bárhogy is lesz, nem fogjuk Dorkát végig engedni. megtárgyaltuk apjukkal, és abban maradtunk, hogy megy ameddig megy, de 2000kg-nál mindenképp kivesszük. lájtosra vesszük a dolgot, hogy mindenképp jó élményként maradjon meg benne. anno első versenyén Murphy sem ment végig, pontosabban a kategóriát nyerte, de nem húzatta apja 2 hibázásig, csak megnyerték a súlycsoportot és kész (ennek köszönhetően nem lett akkor sínkirály, mert az indexet nem figyelte). szóval lazán vesszük most Dorival is, ha lemegy ez az agybaj, akkor jövő héten még picit ráerősítünk, de ennyi, nem lesz konkrét csúcsterhelés.

ellenben foganatosítottam néhány intézkedést agyvízfelforrás ellen. konkrétan vízzel fellocsolom napi kétszer a kenneleket, most egész álló nap előttük van a víz (amúgy csak akkor isznak, ha kiveszem őket mozgatni), és nincs mozgatás, csak este, akkor is lájtosan, hogy azért ne kergüljenek meg teljesen. plusz próbálom Dimit kapirgálni a furminátorral, de úgy fest minden kijött belőle, ami ki tudott, így szegénnyel nem tudok mit tenni... vizezem a törzshelyeit, ennyi. a benti csajok meg persze vígan elvannak, mert a vályogfalnak hála itt bent jó idő van. további intézkedés pedig, hogy neosamozanos oldattal végigfújtam a kutyaházakat, a kennelrácsot, és a red nose dögöket is (valamiért csak őket bántják a legyek), meg az istálló bejáratát is. ha nem válik be, kénytelen leszek federollal végigkenni szegény ebállatokat... a helyzet akut, Murphynek már sebesedik a füle (na ennyit a fülvágás haszontalanságáról...!), és Csikin is tucatjával voltak. nem akarom elkiabálnil, de a szúnyogokat eddig még egész szépen megúsztuk...

megígérte, meg is írta:

A múltkori bejegyzésemben az edzés előtti és az utáni tevékenységről volt szó, azaz a bemelegítésről és a levezetésről. Most arról lesz szó, hogy mit tegyünk a kettő között.

Edzzünk, természetesen. Hajtsuk meg a kutyát, hogy lógjon a nyelve, a seggén vegye a levegőt, hogy legyen egyre fáradhatatlanabb, gyorsabb, erősebb, jobb. Nagy lelkesen ezt tesszük, a kutya fejlődik, gyorsan, aztán egyszercsak a fejlődés megtorpan és az istennek se akar folytatódni. Sőt, a kutya teljesítménye romlik. Vajh rosszul csináltunk valamit?

Igen. Túledzettük, kiégettük a kutyát. Megutáltattuk vele az edzést ahelyett, hogy ez lenne az élvezet az életében. Egyrészt dögfáradtnak lenni mindig nem jó. Fokozatosan egyre több sérülést összegyűjteni és mindig ráedzeni nem jó. Mindig elmenni a végső határig nem jó. Sem mint érzés nem jó, sem élettani hatások szempontjából nem jó. Ugyanis a végső erőtartalékokat az adrenalin adja. Ez olyan, mint az autóversenyen a nitro. Ha az üzemanyag már kifogyóban, ha a motor kipréselt belőle minden csepp energiát, akkor ott van, bekapcsol és még segít abban, hogy rólunk készüljön a célfotó. Viszont az intenzív nitróhasználat megeszi a motort, a teljesítménye csökken és arra kényszerülünk, hogy egyre hamarabb kapcsoljuk be és egyre hosszabban működtessük. Nos, ugyanez a helyzet az adrenalinnal. Meg utána a hullafáradtsággal.

Ennek elkerülésére találták ki a ciklikus edzést. Mi is ez? Röviden megfogalmazva: az edzés intenzitásának bizonyos rendszer szerinti változtatása. Azaz egyszer a teljes erőbedobás 50% -ával, utána 60, majd 70 és végül 80% -ával edzünk, majd újrakezdjük a ciklust. Ennyire egyszerű ez, mint a nagy dolgok általában.

De hogyan is csináljuk? Először is tudni kell, hogy mennyi a kutyának a 100% -a. Ezt fel kell mérni. Ekkor a kutya legyen sovány, jó kondícióban. Ha kövér, fogyasszuk le. Ezelőtt ne készítsük külön, ne felejtsük el, hogy a kutya természetes levegőjét és pihenőidőszakbeli erőállapotát mérjük fel, szóval nem érdemes csalni azzal, hogy erre felkészítjük a kutyát, mert csak magunkat csapjuk be. Ekkor tudjuk meghatározni, hogy honnan indulunk és meghatározni a ciklusunk különböző fokozatait.

Egy-másfél hónap múlva újra 100% -os edzés. Ezzel fel tudjuk mérni a kutya fejlődését és újra tudjuk kalibrálni a ciklust. Ez a 100% -os edzés legyen az őrület, a tombolás, amikor szétszakad az összes istráng, felnyílnak a gátak és remelgnek az izmok. Látni fogjuk a fejlődést és ez tovább ösztönöz minket. De a ciklus sarokszámait ne felejtsük.

Jó edzést mindenkinek!

banshee voltam

nem akarok gyors egymásutánban tömény témákat postolni, így még hagyom kicsit uramat gondolkozni a következő szakmázós írásán (én aerob-anaerob témára gondoltam, ő viszont a ciklikus edzésre, a sorrend még nem eldöntött, de meglesz mindkettő), addig egy picit lazulunk. szerettem volna képeket tenni megint, de most nem én voltam a fotós, hanem hüllős kolléga, aki elég lazán veszi a fotófeldolgozás feladatát, szóval várunk.

Malomvölgyben jártunk, a hüllős klubbal csak úgy, szalonnázni, és vittük magunkkal alfáékat: Murphyt és Jettát. nagyon jól érezték magukat, Jetit szabadjára is engedtem, Mörfös azért pórázon maradt, de csak a punnyadós időkre, mikor kivittem őket a focipályára labdázni, akkor hagytuk, hogy kifussa magát. nagyon meg vagyok vele elégedve, hiába volt majdnembunyós afférja egy szabadjára eresztett magyar vizslával (drága kiskutya csak úgy odajött hozzánk mindenféle felügyelet nélkül, így ismét nekem kellett megmenteni a más kutyájának életét...), de mikor előkerült a labda, akkor az ominózus kutyától 50m-re simán labdázott, félre se nézett. persze odagyűltek a kiránduló gyerekek (nagyon sokan voltak akkor a parkerdőben), így rövid időn belül rögtönöztünk egy interaktív kutyás bemutatót. igyekeztem magyarázni a srácoknak, hogy egyik kutyám sem fogja őket megtámadni (egymásnak mondogattak ilyeneket, győztem lebacni a fejüket, hogy ne beszéljenek már hülyeséget, egyik kutya se fog itt harapni), de attól még, hogy ilyeneket mondtak persze simán odagyűltek, és vették el tőlük a labdát, hogy eldobhassák. Murphynél kellett az én segítségem is, mert ő visszahozza ugyan, de oda már nem adja csak úgy... (nekem parancsra ereszt, de egy gyereknek nemigen). mondjuk ezt is sikerült játékosra venni, kipróbáltuk hány kisgyerek tudja elhúzni a Mörföst kötélhúzásban. öt is kevés volt... Jetivel könnyebb volt a helyzet, ő bárkinek a kezébe adja a labdát, aki hajlandó rá, hogy utána újra elhajítsa. mutattam vele néhány trükköt is, hát volt ott aztán hűűűű meg hááááá.

délután játszottunk egy második fordulót, Jettát megpattogatattam frizbivel, félelmetes ugrásai vannak (remélem erről is sikerült néhány fotó). frizbit persze nem adtam gyerekkézbe, azt tudni kell eldobni is... lelabdáztatták őket még egyszer (tiszta kényelmes nap volt, kétszer is ellustulhattam a kutyafárasztást), utána mentünk csak haza.

hogy ne legyenek felhőtlenül jó emlékeim, vasárnap mesélte el Áron, hogy mikor elhaladtak a szuicid vizsla idióta gazdái előtt, akkor még azok voltak felháborodva, hogy hát hogy megtámadta őt a sárga kutya, meg aztán a fekete is. jah, Murphy végig hozzá volt kötve pórázzal a padhoz, a Jetta meg megközelítette vagy fél méterre, aztán mikor rászóltam odajött hozzám. nem úgy, mint a vizsla, akit konkrétan le kellett vadászni.

hazaérve aztán elgondolkozotam azon, hogy Ozzyval miért is nem frizbiztem idáig...? jó, volt egy fejlődési időszaka, amikor egyszerűen nem jutottunk közös nevezőre apportilag, de most már ugye pöpec, úgyhogy a válasz: fogalmam sincs. ennek jegyében azóta frizbivel fárasztom, ő meg tanulja a korong repülési sajátosságait. nem mondom, hogy patentül megy, itt is az van, hogy hozzászoktam Jettához, és most meg kell tanulnom váltani... Ozzy lefutja a leggyorsabb dobásaimat is, és azért véti el, mert hátra kell néznie, hogy "hun-e vagy?", és mire meglátja, már lepottyan... szóval következő projekt distance frizbi vásárlás (ami pont kapóra jön, mert az puhább is), meg egy freestyle is a Tyutyinak. a mostani meg megmarad pitesnek, merthogy ez a harapásálló.

felkértem uramat egy post erejéig:

Bármely sportban a bemelegítés és a levezetés az edzésprogram integráns része. Nincs ez másként a kutyáknál sem. Vannak, akik elhanyagolják ezt, nem tartják olyan fontosnak, szerintük a kutya be fog melegedni miközben dolgozik és majd le fog hűlni magától, ha befejezte. Persze lehet ezt így is, hobbiszinten, de ha valaki ennél nagyobb babérokra tör, az nem veheti ezt ennyire félvállról. Hisz miről is szól ez az egész? Kezdjük a bemelegítéssel.

Nos. Az eb izomzata a nap legnagyobb részében egy úgynevezett nyugalmi állapotban van. Hisz mit csinál egy kutya többnyire napközben? Fekszik, jön-megy, ül, áll, szóval semmi olyat, ami különösebben megterhelné. Ha ebben az állapotban hitelen kapna egy nagyobb terhelést, akkor a sérülését kockáztatjuk. Ez főleg akkor igaz, ha az utolsó edzésen igénybe vett izomcsoportok merevek, még nem regenerálódtak teljesen. Szóval józanul gondolkodva beláthatjuk, hogy kell egy átmenet a nyugalmi helyzet és a terheléses állapot között. Nem mellesleg a bemelegítéssel javul a koordináció, csökken az izomzat merevsége, az izomláz tünetei enyhébbek lesznek és a sérülések kockázatát is csökkentjük. De hogy is csináljuk a bemelegítést?

Magát a gyakorlatokat mindig az adott sport határozza meg. Ami univerzális, az a séta. Legyen meg legalább olyan másfél kilométer az elindulás és a tréning helyszíne között. Ha kocsival megyünk oda, ahol edzeni fogunk, akkor mielőtt elkezdjük, sétáljunk az ebbel kb. 15 percig, növekvő ütemben. Ez bemelegíti az izomzatot, a légzési-keringési rendszert, valamint tudatosatja a kutyában, hogy most itt edzés lesz, ezáltal agyban is "bekapcsol". Egy tapasztaltabb kutya már felpörög a bemelegítés hatására és alig várja, hogy komolyra forduljon az edzés, szinte könyörög azért, hogy jól meg legyen dolgozva.

Megdolgoztuk a kutyát, elfáradt, volt egy jó edzése. Liheg, fekszik a földön, néz ránk fáradtan. A szeme azt mondja, hogy gazdim hagyjál most lógva, kivagyok mint a dög, pihenni akarok. Lágyabb szívű gazdik akár engedhetnek is neki, hisz a kutya kihajtotta magát, nem kell még tovább gyötörni. Valóban nem kell?

Már hogyne kéne! Ha nem csinálnánk meg a levezetést az edzés után, azzal majdhogynem rosszabbat teszünk, mintha nem melegítettünk volna be! Hogy miért mondom ezt? Nézzük csak. Amikor abbahagyjuk az edzést, akkor ott fog állni a kutya, lihegve, kitikkadtan, lüktető izmokkal. Ezek az izmok tele vannak vérrel, ami szállítja az izomsejtekhez a tápanyagot és viszi el a sejtszintű anyagcsere melléktermékét, a tejsavat.Viszont a kutya már nem mozog, a szive lassan visszaáll a fokozott munkából az alapszintű igénybevételre. Az izmok pumpálása megszűnt egyik pillanatról a másikra, így kevesebb vér jut az agyba is, ami durvább esetben szédüléshez, ájuláshoz is vezethet. Mivel a vér ottmarad az izmokban, ezáltal a benne lévő tejsav is ottmarad. A tejsav mit okoz? Izomlázat. Az izomláz miatt több időt kell kihagyni, illetve - mint írtam volt korábban - a sérülésveszély is nagyobb. De hogy vezessünk le?

Nem kell itt semmi extra gyakorlatra gondolni. Ugyanazt kell tenni, mint bemelegítéskor. Mozgatni kell, csak most nem növekvő, hanem csökkenő ütemben. A végén mi még meg is szoktuk masszírozni a kutyákat. Ezzel a még bennmaradó vért kinyomjuk az izomrostokból, ezen kívül érezzük, hogy hol csomósodtak be a kutya izmai, ezeket a csomókat el tudjuk masszírozni, adott esetben diagnosztizáljuk azt, ha egy izom elszakadt. (Ilyenkor természetesen nem edzzük a kutyát addig, amíg teljesen meg nem gyógyul!)Van még a masszázsnak egy másik előnye. A kutya-gazda kapcsolat erősítése. Hisz kellemes élményt nyújtunk a kutyának, valamint mi is megismerjük a testét, az izomtapadásait, érezzük hogy melyik izomcsoportjai vannak jobbani becsomósodva, mely testrészeire kell nagyobb gondot fordítani, melyik izomcsoportjait veszi jobban igénybe, stb. Utána mi etetni szoktunk, jellemzően valami nagyobb fehérjetartalmú kaját. Ez többnyire valami húsnemű, de lehet sporttáp, tejsavó, tejtermék, ki mihez jut hozzá. És az evés után, csakis az evés után itatunk.

Ha a kutya nagyon ki van tikkadva, lehet neki inni adni a masszázs után is, de csak addig hagyjuk inni, amíg a fejét fel nem emeli. A kutyát edzés után hideg vízzel leönteni, hideg vizes uhával áttörölgetni TILOS! Ugyanis ezzel felgyorsítjuk azt a hatást, amit a levezetés hiánya okoz. Az izom hirtelen összehúzódik, az edzés során szerzett mikrosérülések fokozódnak, valamint a kutya hajlamos szívgörcsöt kapni. Mint a felhevült ember, aki fejest ugrik a hideg vízbe.

Szóval ha kevés időnk van edzeni, akkor inkább az edzésidőből csípjünk vissza, mint a bemelegítésre és levezetésre szánt időt hagyjuk el...

by banshee

hozzátenném, hogy pont ezért nincs megállás edzés közben, nehogy kihűljenek a kutyák, az ivás pedig teljesen ki van zárva.

most kivételesen nem az agyra, vagy az akaratra illetve hasonló elvonatkoztatott fogalmakra gondolok, hanem az ételre, hisz "az vagy, amit megeszel".

még Bencével beszélgettünk ittlétükkor a takarmányozásról holtszezonban, edzésidényben, egyéb időszakokban, és a minap felkért Karina, hogy írjak egy cikket ide a felkészítés-versenyzéskori etetésről. írtam már egy rövidet korábban a pit bull terrierekről , hogy kicsit kapcsolódjon hozzá, szóljon most az erőedzések takarmányozásáról. már a piteset is vonakodva fogadtam el, hisz össze-vissza két éve, hogy egyáltalán közelről láttam pit bullt, de elkezdtem átnézni a szakirodalmat, magyart és külföldit és csekkoltattam a cikket olyanokkal, akik azért régebbóta vágják a témát, és senki sem mondta, hogy címeres ökör vagyok, így merem remélni, hogy tényleg nincs benne nagy butaság. persze nem nagyon sikerült objektívnek maradni, minden igyekezetem ellenére azért kiérződik belőle, hogy én személyesen mit szeretek bennük a legjobban, és melyik irányban szeretném látni leginkább őket a jövőben.

no de térjünk vissza a kajához, hisz most erről kéne költenem valamit, ami megintcsak hasonló kétségeket kelt bennem, mint a legutóbbi felkérés, hisz közel sem vagyok a téma szakértője, egyszerűen csak kisérletezgetek, és ami összejön, azt okulásként elmesélem (a téma iránt érdeklődő) másoknak is. szóval olyan szinten vagyunk a takarmányozási szakértelemmel is, mint a felkészítésivel: csináljuk, csináljuk, aztán ha összejön örülünk, ha nem, akkor új utat keresünk.

tehát nálunk így néz ki a vacsi:

mint a kép alján látható, Doro és Junkie itt még elfért a kutyaketrecben, szal nem mai fotó, azóta annyi változott, hogy Junk is közepes méretű edényben kapja a kaját.

ami benne van: borjúhús, rizs, zsír, luposan gelenkkraft (kúraszerűen), immunovet, joghurt és/vagy kefír (már nem emlékszem éppen mi volt), tojássárgája.

azért kényes téma ez az etetés dolog, mert olyan, mint a kiképzés: nincs egységes séma, amit rá lehetne húzni az összes kutyára. mindig lesznek kivételek. Diminek ha a szokásosnál egy kannállal több zsíros rizst adok, már hízik, Pusztának hiába adok húst, ha nem kap 2x annyi zsíros rizst, mint a Murphy, elkezd félelmetes tempóval befogyni, ha Murphytől vonom meg a húst, akkor elkezd kikerekedni a hája és ezzel együtt elfogyni az izmai, és így tovább... hosszú hónapok-évek tapasztalatai télen, off-os időszakban, edzési időben, ami azonnal pici kölyök koruktól kezdődik, és bizony előfordul, hogy mellé nyúl az ember. és ilyenkor kísérletezünk, ebből egy picit többet, abból egy picit kevesebbet. most nagyjából beállt mindenkinek az igénye off és terheléses időszakra egyaránt, illetve a show állatoknál van egy speciális hizlalós diéta is, amivel 3 hét alatt kiállítási kondit teszek rájuk anélkül, hogy különösebben elnehezíteném őket.

hibáink közül a legnagyobb az volt, hogy nem vettük figyelembe a borjhúhús szárazságát... ezt igazából egy kivétellel még egész jól vették a kutyák, de Puszta (az ominózus kivétel) súlyosan befogyott tőle. rizst főztem hozzá akkor is, mint mindig, de hiába emeltem már kétszeresére az adagot, egyre csak fogytak. féreghajtás, menetrend szerint, de semmi parazita, hát mi lehet...? és aztán jött a bevillanás... elekezdtem fokozatosan emelni a zsír szintjét a kajájukban, és hipp-hopp, két hét alatt látványosan rakódott rájuk. ma már a rizs csak azért szerepel a menüben, hogy a zsírnak legyen vivőanyaga. de ha nem ilyen száraz húst kapnának, akkor nem volna szükség se hozzáadott zsírra, se rizsre. bár az is igaz, hogy egy vegyes csirkenyesedékkel nehezebb lenne a hús-zsír arányt kiadagolni a dögöknek.

edzés után ha rendes, teljes vacsit nem is, de a húsadagot megkapják a tisztelt terheltek. ez az egy olyan kajáltatási szabály van, amihez szélben-fagyban-esőben ragaszkodunk, egyébként az etetéssel naturalisztikusan bánunk... van, hogy két napig csak húst kapnak, aztán két napig csak a zsír+rizs kombót, néha este esznek, néha reggel, de általában délben (olyankor mindenki offon van). a luposant kúraszerűen adjuk, az immunovetet főként a hűvösebb időszakokban, almát, meg egyéb zöldségeket idényszerűen. amikor van, akkor kapnak. mivel egész borjakat kapunk, így kapnak rendszeresen (pár hetente) csontot, és belsőségeket is, ezeket igyekszünk egy étkezésre odaadni nekik, a csontot pedig a rendes adag kaján felül kapják.

extra juttatás a borjú feje. ezt vagy Murphy, vagy Dimi szokta megkapni, ez természetesen teljes értékű vacsinak számít, hisz van neki nyelve, rágóizmai és agya is. plusz marha jól néz ki, ahogy a kapuban fekszik az állat és egy másik állat fejét csócsányolja éppen

summázva tehát Pusztát leszámítva igazából létfenntartás szintjén elvannak a kutyák csak hússal+rosttal, edzéskor igényelnek hozzá némi plusz energiát (inkább zsírt, mint szénhidrátot), illetve a direkt hizlalás idejére.

szeretem ezt a fajta diétát, mert természetközeli, és mert nem áll fenn a túletetés veszélye. max a csontot lehet nekik túladagolni, a húst nem (de még a rizst+zsírt sem). nem dagad fel utólag a gyomrában, mint a táp, hamarabb jóllakik vele a kutya, így a gyomorcsavarodás veszélye is kisebb (hallottam már olyan statisztikát is, miszerint bizonyos állatorvosi rendelő páciensei közt a házikoszttal etetett kutyák között egyáltalán nem fordult elő ilyesmi). ráadásul tudom, hogy pontosan miből van amit etetek, és ahogy fentebb is kifejtettem személyre tudom szabni, hogy az adott napon kinek mit és milyen arányban adjak. ha ezt táppal akarnám megoldani, akkor vehetnék élből háromfélét...

szóval most már teljesen és totálisan KÉSZ van a honlap. nincs már underconstruction oldala, minden tartalom a helyén van, még a videók is, bár ezzel is voltak fennakadások, de végül csak rájöttem...

Dani tegnapelőtt hazament, de még utoljára reggel bukott egy akkorát bringával, hogy azt hittük újra eltört a keze... nem, nem a kutya tehetett róla, egyszerűen csak így jött ki a lépés. még szerencse, hogy a sisak rajta volt, teljesen átfordult rajta a bringa. Ozzy meg jól vizsgázott krízishelyzetből, rajta is keresztülfutott a bicaj, meg még rá is esett, de csont nélkül vette a dolgokat, egy nyikkanás nélkül kiugrott alóla. Dani keze jól van, csak megrándult, és nyár végére keresünk egy versenyt, aztán megnézzük élesben mit tudnak. Gáborom felajánlotta, hogy megy Jettával, amin mondjuk erősen agyalok, hogy elfogadom... de még nem adtam fel, gyúrunk, gyúrunk, hogy ne csak a részvétel kedvéért induljak.

drímtím: