no, nem jelentkeztem sokat, gondolom ebből sejthető volt, hogy nem szerepeltünk fényesen...
egyrészt el is kenődtem, másrészt annyira fúrt, hogy mi meg hol lehetett a hiba, hogy nem akartam addig konklúziókat levonni, míg nem rendeződnek a fejemben a dolgok, és míg nem beszéltem a távkutyapszichomókusunkkal. Doroval voltunk egyébként.
történt tehát, hogy lefőtt a kávé az ebnél 700kg-nál, természetesen nem a súly miatt. idegen volt neki a szitu, hirtelen jött a nagy stressz, időn túli hibája volt, mivel folyton hátrapillogott a kocsira, és hát egészében egy nagy zavar volt a fejében. pedig verseny előtt kipróbáltuk a pályát, akkor is hátranézett a kocsira, meg is mutattuk neki, volt ideje rá, mégis a versenydrukk alatt felerősödött benne a félelem, és leblokkolt.
nem az edzéssel volt a baj, erővel bírta volna még bőven. egyszerűen leblokkolt, túl nagy volt a nyomás. ahogy kialudtam magam elkezdtem gondolkodni, és első ötletem nekem is az volt, hogy robbantjuk a hátsó kennelt: Dorot véglegesen elválasztjuk az agaraktól. mikor vázoltam neki a történeteket, Károlyina is ugyanezt mondta (mondjuk ő nem csak úgy rábökött, mint én, hanem a miértjét is megmondta), úgyhogy most gyártunk még egy boxot, és benti kutya lesz. per pillanat őt viszem magammal mindenhova, kapja az arcába az ingereket - de ezúttal egyedül. mindig, mindenhova több kutyával mentünk, a szocializációt is párosan kapták Junkie-val, ha kirándulni mentünk, akkor is jött vele Puszta, vagy Jetta, vagy valaki. és úgy tűnik itt volt a hiba, Puszta a főnöke és az ő támogatása hiányzott neki. most bent van velem, és azon vagyunk, hogy sokadik omegából első legyen.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.