nem új trükk, és még csak nem is saját, de kis költségvetésű és jól jön az olyan napokon, amikor az embernek nincs kedve/ideje/energiája sétálni, vagy más módon fárasztani. nem nagyon tudom nevén nevezni a gyermeket, mert húzás is, meg nem is, lógás is meg nem is... amolyan harapós játék: gumihoz kötött harapópárna.

egy nagyobbacska autógumi a déli napon kissé megolvad földön, egy darab lánc, karabiner és a régi, elnyűtt harapópárna kell hozzá, no meg persze egy pit bull. vagy beauceron, vagy akármi, ami bővelkedik zsákmányszerző ösztönben, és persze ráfanyalodik olyan nem-ehető dolgokra is, mint a párna (például Puszta sose tenne ilyet). a gumi ilyen módon történő húzatása olyan kutyákkal is kivitelezhető, akiknek a lógás annyira nem jön be (a bocik például hamar rájönnek, hogy a fáról nem tudják levenni a párnát, így csak felugatnak meg idegeskednek). a vontatott gumi több sikerélményt ad, hisz egy-egy határozott mozdulattal a kutya "meg tudja szerezni", csak arra kell ügyelni, hogy mozgásban maradjon. egy-egy vehemensebb kutyánál ezért nem is nagyon kell tenni semmit, maximum megfordítani, ha az udvar egyik felétől elért a másikig, az intenzívebben gondolkozó kutyáknál viszont érdemes ott maradni, és harcra biztatni az irigy párnatolvaj gumival szemben, különben hajlamos lehet elkönyvelni a győzelmet és ott helyben az udvar közepén elkezdeni elfogyasztani a zsákmányát (bizonyos pitek esetében ez szó szerint értendő). hogy hogyan lehet rángatásra, húzásra biztatni azt kutyája válogatja, Doróval és bocikkal egyszerűen hozatom a párnát (ők örömmel adják át nekem), Murphy már kevésbé adakozó, őt szemből "tolom" el magamtól. mikor látja, hogy megyek felé, próbálom elvenni a párnát, akkor az rögtön mozgásra sarkallja így egészen jól tudom irányítani az udvarban föl és le. (ha pedig el akarom venni tőle, akkor értelemszerűen nem szemből, hanem hátulról, vagy oldalról közelítem meg, ragadom nyakörvön és határozott szóval eresztetek.) a játék addig tart, míg a kutya lelkesen dolgozik (ahogy minden más tevékenységnél), a végén pedig kioldom a karabínert és hagyom, hogy a láncból kibogozza a párnát a kutya, majd nagyon boldogan a kenneléig kísérem.

elég kis kockázatú játék, nem igényel különösebb bemelegítést, egy pisi-kaki után már lehet adni a kutyának, némi fegyelmezés jó ha van hozzá, de nem szükségszerű. mindenképpen láncot érdemes használni (ahogy a gumi földön vonszolásának minden formájához), minden más hamar elkopik. párna helyett jó bármi, amit a kutya szívesen és könnyen megfog, a szájában kárt nem okoz. vontatványnak a gumi a legegyszerűbb, de gondolom egy csomó más dolog is megfelelhet, ami elég nehéz ahhoz, hogy ne csattogó zászlóként lobogjon a párna végére kötve, de még könnyedén meg tudja mozdítani.

hideg van: fokozott energiaigény, muszáj-háj (kinti kutya enélkül megfagy) kontra extrém módon megnyújtható edzés = nincs túlmelegedés

az örök problémakör. ha minden kutyánknak fűtött szállása lenne, akkor persze nem létezne maga a probléma, de 8 kutyát nem tudunk a házban elrakni, így kompromisszumokat kell kötni. a pitek kinti lakók (kiv. Junkie, de hosszú távon őt is ki szeretnénk tenni), és mivel szinte kopaszak muszáj nekik egy kis hájat ereszteniük, hogy ne fagyjanak meg. persze van nekik szendvicspanel kutyaházuk 5 centi hungarocellel bélelve, meg még bele tetőig szalma (havonta frissíteni kell, mert széttörik!), de még így kevés volna nekik "pit súlyban" (gyk: a régi idők pitesei a harci súlyt hívták így, tehát a leszálkázott, aktívan dolgoztatott kutyát). innen származik a muszáj-háj kifejezés, ami viszont a mozgatást teszi problémássá, hisz egyrészt plusz fölös súlyt jelent, másrészt ugye maga a mozgatás elpusztítja. szóval adott egy mérleg, amit nem egyszerű ideálisra beállítani, hiszen ha használni akarjuk a kutyát télen (mondjuk szánkót húzni) akkor nem árt valamennyire edzésben tartani. jelenleg egy gyenge hájréteget engedek a kinti kutyákra, éppen csak annyit, hogy a bordázatukat elfedje, és mellette naponta marad a labdázás legalább egyszer, intenzíven. most, hogy bejött a hószezon a szánhúzásra ítélt jószágokat fokozatosan fogom készíteni dombon le - majd később fel - labdáztatással, majd pecával is. mivel a szánkózás (főleg több kutyával egy fogatban) nem annyira erőmunka, mint inkább "cardio" a fordulékonyságra és a tüdőre, magyarul kitartásra kell inkább ráfeküdni.

tényleg érdemes valamennyire fokozatosan készülni a kutyával még ilyen egyszerű munkára is, mert a hirtelen sok mozgás vércukorproblémákat eredményezhet (meg még sok mást is). mi tavaly télen jártunk úgy, hogy fél óra móka után Doro egyszer csak vad remegésbe kezdett (nem roham volt, csak mintha durván reszketett volna), erről később kiderült, hogy leesett a cukra, nem tudott elég gyorsan energiát mobilizálni magának. mindez megelőzhető lett volna azzal, ha naponta többet mozgatom, és nem rakom el télire, mint a befőttet. a napi séta/kirándulás nem elég! rendesen készíteni kell erre a sportra (is).

a pecáztatás is egy olyan mozgatási forma, amit már sokszor említettem, de hosszabban még sosem írtam róla. ez is az egyszerű de nagyszerű kategóriába tartozik, még eggyel egyszerűbb a lógatásnál is. a rapid mozgatásokhoz szoktuk főleg használni, a dombon mászatáshoz hasonlóan hamar kivégzi a kutyákat. fejleszti a fordulékonyságot, de inkább anaerob, mint aerob edzéstípus. a pecáztatás nem egy spéci dolog, a kutyázás nagyon sok területén használják az emberek, hasonló ugye az őrző-védő munkát megalapozó rongyozás is, és a kiskutyákkal is pecáztatás-szerűen szoktunk játszani.

a szükséges eszközök nagyon könnyen beszerzhetők, igazából egy útmenti ág is tökéletes lehet, ha letépkedjük a kiálló vesszőket és leveket, csak a végén hagyunk egy kis bojtot, de a profik vághatnak hajlékony botot is, amire madzaggal (érdemes rövidet használni) rá lehet kötni különféle finomságokat, a legnépszerűbbek az állatbőrök (kecske- és vaddisznőbőr, persze szőrrel), vagy a tollak (én liba szárnyvéget szoktam használni, de könnyen vagyunk, mert vannak libáink), de egy darab rongy is tökéletes lehet. a lényeg, hogy motiválja a kutyát. mindenképp fából legyen a bot, hisz előfordulhat, hogy a kutya azt kapja el a lendület hevében, szóval egy partvisnyél nem a legbiztonságosabb választás. madzagnak én itt is a bálamazdagot használom, a kutyák úgyis elnyűvik, ebből legalább van bőven. a csali is hasonló sorsra jut, így komolyabb értéket kár beruházni.

a pecázáshoz is szükség van egy kis melegítésre, de nem kell túlspilázni a dolgot, annyi is elég, ha az elején ezzel kapcsoljuk be a kutyát, és ahogy kezd feltámadni a kedve, úgyhogy fog beindulni a teste is. a pecával is lehet variálni a mozgatás módját és ütemét, lehet futtatni hosszú egyeneseket a kutyával (ha nem "túlfutós" a kutya, mint nálunk pl. az agarak, akkor bizony futni kell a "horgásznak" is), lehet körbe-körbe mozgatni, mint a lovakat a futószáron, és forgatni őket. ebben a sorrendben növekszik a kutyát ért terhelés, így válnak a fokozatok egyre nehezebbé. amikor már a kutya "megfordul egy bélyegen", akkor elmondható róla, hogy elérte a pecáztatás legmagasabb szintjét, addig viszont érdemes fokozatosan adagolni neki a terhelést.

a pecának ezt a szintjét, mikor a fárasztás, az edzés a cél, már teljesen másként kell kezelni, mint a fentebb írt játékokat. amikor már nem az ösztönök beindítása, a felpörgetés a cél, hanem fizikai edzés, a feladatok pontosabbak, gyorsabbak lesznek, és ezzel párhuzamosan nő a kutya szervezetét érő terhelés. az inak, ízületek számára ez az egyszerűnek tűnő móka is nagyon kemény igénybevételt jelenthet (persze akkor, ha a kutya tényleg mindent beleadva dolgozik), ezért okosan kell adagolni! kölyökkutyával tényleg csak labdázós-rongyozós játék legyen, még bot nélkül, növendéknél, lehet szintet lépni, mikor a csali puszta látványától is fellekesedik a kutya. ám ekkor sem szabad fáradásig hajtani! növésben lévő kutyával maximum egyeneseket futtassunk, és azt se sokáig, 5-10 perc bőven elegendő egy nap. ismerje meg a peca lényegét, legyen sikerélménye. ha már kifejlődött, akkor is megéri a fokozatosságnál maradni, de ez legtöbbször az érintett kutyán is látszik. első pecázásnál még a jó erőben lévő kutya is meglepően hamar el fog fáradni, főleg, ha kap néhány erősebb fordulatot. hosszú kihagyás után általában 10 perceket megyek a kutyákkal, és rakhatom is őket a helyükre. heti 2-3 peca után aztán elég jól felfejlődnek, és akár 25-30 percig is tudunk egyhosszában pecázgatni, váltogatva a hosszú futásokat, a felugrást (ezt kölyökkel egyáltalán ne csináljuk), és a fordulatokat. a rutinos kutya azt is tudja már, hogy ha elkapta, érdemes hamar átadnia, mert addig nincs tovább bulizás, amíg ő rágja a csalit. egyszer Murphyvel olyan is megesett, hogy a madzagra kötött rongy meglazult és leesett (hát, megesik az ilyen), a kutya kinézett rá oldalra, majd űzte tovább a csupaszon maradt botot. hisz nem az a lényeg nekik, hogy milyen finomságot kapnak, hanem maga a móka (viszont ha nincs csali a végén, akkor hajlamosak a botot bárhol megfogni, nem csak a végén, tehát mindenképp használok valami játékot). hogy hányszor jutalmazzuk a kutyát, azt az elején még mi döntjük el, aztán ahogy a jószág fejlődik, az a tapasztalatom, hogy egyáltalán nem kell adagolnom neki a fogást, mert egyszer-egyszer úgyis megszerzi. lehet, hogy nálam ügyesebb ember túl tud járni egy felpörgött pit/agár/boci eszén, és gyorsabb tud lenni nála, de nekem a rutinos kutyáknál már nem kell szándékosan kapást adni - megszerzik maguktól pont elégszer. a játék vége itt is úgy végződik, mint általában: a kutya megkapja a csalit, nyakörvön ragadom és bevezetem a helyére. a nyugodt helyen aztán elveszem tőle, és lemasszírozom. lemozgatásnak elég tud lenni a tetthelytől a kennelig tartó út is.

illusztrációként itt egy két évvel ezelőtti molyolás Ozzyval, itt még nagyon csak a felszínét kapirgáltuk vele a dolgonak, illetve jól látható a lurcheres sajátosság: addig nem mozdul, míg a zsákmány sem, ellenben megáll és szemmel "tereli". ezt mostanra kinőtte.

az egyik legpraktikusabb, gyakorlatilag bárhol elvégezhető edzésmód a lógatás. a kitartást, fogáserősséget, fogóstílust javítja, erősíti a nyak, a hát, a has izmait, és a hátsó lábakét (ha úgy van elhelyezve), jó lefárasztási mód a mellső láb kisebb sérülése esetén (pl. leszakadt köröm, vagy hasonló batagell dolgok, komolyabb sérülésnél SEMMILYEN edzéssel ne zaklassuk a kutyát), esőben/sárban, vagy ha nincs időnk/lehetőségünk más mozgatásra (pl. mikor a minap én sántultam le).

a lógáshoz szükség van néhány kellékre, de ezek könnyen beszerezhetők, vagy elkészíthetők. először is kell egy olyan tárgy, amit a kutya megfoghat. ez lehet erősebb bőrdarab, harapópárna, harapóék, tűzoltótömlő, vastag kötél, gumi, stb. lényeg, hogy a kutya fogazatában ne okozzon kárt, puha, de erős legyen, és elégséges méretű ahhoz, hogy a kutya teli fogást találjon rajta. egy vékony kötélen könnyen lehet, hogy csak "utazni" fog (a szemfogait megakasztja és nem használja a rágóizmait). a legjobban a harapópárnát szeretem, aminek 3 füle van, így a középsőtől fogva könnyedén tudom rögzíteni, az anyaga eleve erre a célra van kitalálva, tehát nem károsítja a fogazatot és megfelelő fogást tud tartani rajta a kutya. használtunk már hurkát is, de mivel azt csak a két fülénél fogva lehet rögzíteni kicsit több macerával járt, egy idő után leszoktam róla. nagyon sokan használnak autógumit, de én ezt nem ajánlom! olyan fémszálak vannak benne, amik egy idő után a kutya foga alatt felszínre kerülnek és sérülést okozhatnak. a kerékpártömlővel nem tudom mi a helyzet, bár én azt a vékonysága miatt hanyagolnám inkább. a vastag edzőkötelek (humán edzésben is szokták használni) teljesen jók (bár szvsz azokat sem olyan egyszerű rögzíteni), még a nyálat is felszívják, ezzel könnyítik a kutya dolgát. a tűzoltótömlő a vastag kötelekkel pont ellentétesen működik: a nyáltól csúszós lesz, ezáltal erősebb fogásra sarkallja a kutyát. a két felület egyaránt jól használható, ha ésszel fogunk neki (lásd később).

a rögzítésre is elég sok lehetőségünk van, én egyszerű bálamadzagot használok (a körbálákhoz valót, nem a vékonyat!), ebből sok van itthon és nem kár érte, ha összegubancolódik, csak levágom egy bicskával (én már csak ilyen késes lyány vagyok). régebben autós vontatókötelet használtunk, ez gumis volt, tehát önmagában is rugózott, ám egy év alatt ronggyá használódott, majd egyszer csak elszakadt... szükséges, fontos, hogy a felkötött harapó tárgy ne sziklaszilárdan legyen rögzítve! minimális rugózásra szükség van, különben egy lendületes ugrás könnyen sérülést okozhat! e célból a legolcsóbb megoldás keresni egy fát (esetünkben a cseresznyefa a kert végében), és kiválasztani egy szimpatikus, kb. kar vastagságú ágat. rácsimpaszkodunk, és ha elbírja a súlyunkat, akkor tuti, hogy a kutyát is el fogja, illetve így rögtön a rugózását is látjuk. ha nincs fa, és valamilyen merev függesztést kell használni, akkor érdemes beruházni rugalmas kötélbe, vagy olyan tárgyat felszerelni fogásra, aminek van némi rugózása.

a lógatással amilyen egyszerű dolognak tűnik, olyan sokat lehet trükközni: a harapótárgy magasságával, minőségével is tudunk játszani. ha a kutya hátsó lábai leérnek a földre, akkor azokkal is gyúrja magát fölfelé, ekkor is dolgoznak már rendesen a has és a hát izmai, viszont ha teljesen fölemeljük a földről, akkor már szinte a teljes munka áthelyeződik a törzsre. aki látott már pitet lógni, az tudja, hogy a kutya nem csupán "lóg", mint az impotenseknek az a bizonyos, hanem aktívan dolgozik, küzd a játékáért, és a teste közben kígyózik, forog, körbe-körbe. ha a fárasztáson kívül egyéb célja is van a lógatásnak, akkor oda kell figyelni a harapás minőségére is, ugyanis egy idő után az őrző-védő képzésen jól harapó kutyák is hajlamosak lehetnek levegősen fogni, vagy utazni. ilyenkor eresztetni kell és új fogást adni. a kutya nem hülye, egy idő után felfogja, hogy ha nem fog rendesen, akkor eresztenie kell. tapasztalat, hogy ha a hátsó láb leér, akkor gyakrabban fordulnak elő ilyen hibák, ugyanis a kutya tudja, hogy van lehetősége korrigálni, láttam már olyat, hogy először tisztán fogott, majd lecsúszott a párnán és utazott, majd lökött magán egyet, rágcsált néhányat és újra telit fogott. ok, hogy saját magát kijavítja, de ezt nem szerencsés hagyni (abban az esetben, ha fontos a szép fogás őrző-védőn). ha nem ér le a lába, akkor nem tud korrigálni, mindenképp új fogás kell neki. a harapótárgy bevonatáról már esett szó, ez (is) szoros összefüggésben van a lógatás hatásfokával. a nedvszívó tárgyat a kutya tovább tudja fogni, tovább marad a levegőben, ám nem használja olyan erővel a rágóizmait, míg a könnyen nyálasodó, csúszos tárgyat erősen kell fognia, viszont így értelemszerűen hamarabb fog fáradni. a kutya egyéniségét is figyelembe kell venni ilyenkor, hisz minden ezdésmódnál fontos az, hogy sikerélménnyel záruljon a kutya szemszögéből. az ilyen csúszós (fogáserősítő) tárgyakkal tehát csak rövid ideig, fokozatosan építve érdemes lógatni, illetve a kétféle tárgyat és a többféle magasságot variálni.

nálunk elvárás a fegyelem, így a lógatásnál is vannak szabályok. a kutyák már tudják, ha ilyen mókák jönnek, így bekapcsolni már nem kell őket, míg lesétálunk a kennelektől a kert végéig, már jól fel is pörgetik magukat. ilyenkor nem szoktam őket lábhoz parancsolni, de általában ott jönnek... a fa előtt néhány lépéssel fektetés, és szigorúan ott is kell maradni, míg én kötözgetek (itt már általában hangos a méltatlankodás), aztán vissza a kutyáért, lábhoz igazodás és láb mellett megközelítjük a tetthelyet. közvetlen fogás előtt a kutya lábnál ül, az arcomat nézi, majd parancsra felugrik a párnára. ha menet közben eresztetni kell, akkor egy erősebb rászólás működni szokott, ha ez nem, akkor a szeme elé teszem a kezem, ez a legsúlyosabb fenyegetés, amire eddig szükségem volt, de vérmesebb piteknél már kellhet a feszfa is. a következő fogás előtt ugyanígy elvárom a szemkontaktust. ez ad egy kis szusszanásnyi időt a kutyának és erősíti az én tekintélyemet. a türelmes várakozásért pedig a jutalom az újabb fogás.

ismétlem, a legfontosabb a sikerélmény, ezért a lógás végeztével a kutya nyerje el a játékot! én azt szoktam csinálni, hogy egy félmasnival rögzítem a fára a bálamadzagot, és mikor úgy látom, hogy elég a jóból, egyszerűen, egy mozdulattal kioldom a csomót, és a kezemben tartva szépen leeresztem és a kutyának adom. persze a kutya nem hülye, ha csak akkor nyúlunk a csomóhoz, mikor nekiadjuk, akkor hamar összeköti a két dolgot, ezért érdemes lógás közben többször molyolni a csomó körül. a karabíneres megoldásnál csak azt látom járható útnak, ha eresztetjük a kutyát és így adjuk neki, vagy esetleg egy mozdulattal oldható karabínert használunk. ezt mindenkinek magának kell kitapasztalnia. a játékot aztán hagyom, hogy a kutya elvigye a helyére (akárcsak őrző-védő után), majd mikor már a biztonságos, nyugodt helyen vagyunk (kennel, box, stb) akkor egy idő után el fogja engedni (vagy ha olyan, akkor ad abszordum, el kell venni tőle), kicsempészem a kennelből, és lemasszírozom.

mint az nyilvánvaló, újítottam. törpöltem a dolgon sokáig, de nem akarok szolgáltatót váltani, úgyhogy maradtunk itt és kerestem egy olyan sablont, amin vannak cimkék (ez mellesleg nem volt egyszerű). sajnos még így sem tökéletes a dolog, a cimkéket csak a postok tetején lehet megtalálni, ha tehát egy darabig nem írok az edzéstervekről, akkor bizony vissza kell majd tekerni, hogy találjon az ember egy ilyen cimkét, ám ha megvan, akkor egy kattintásra előkerülnek az e témakörbe tartozó írások. ami komolyabb volumenű dolog, az mind megkapta az 'edzésterv' cetlit, a technikai infók a 'blogdolgok', a kutyák neve azt hiszem értelemszerű, illetve előkerülhet még az 'etetés', 'kondi', 'terelés', 'alaki', 'bikejöring' cimke is időről időre. a fejlécet majd még megcsinálom rendesen, sebtiben csak erre futotta.

ez a blog eredetileg azért lett megalkotva, hogy a kutyás edzés tapasztalatait leírjam, ezaáltal - akár mint a rossz példa esete - segítsem kutyás társainkat. aztán szépen-lassan élménybeszámolókkal lett tele - főleg a kiskutyázás kapcsán - és az igazi, szakmázós leírások elkezdtek elveszni. ebben segítséget jelenthetne a cimkézés, ám ezt valahogy nem tudom megjeleníteni a felületen, így most törpölök, hogy hogyan tovább... ugyanis újabb komolyabb íráson töröm a fejem lógatás témakörben. sok kérdés és javaslat felmerült ezügyben egy fészbukos csoportban, szeretném összeszedni a gondolataimat, és szeretném, ha a fontos bejegyzések bármikor elérhetőek lennének. csak még nem tudom, hogyan...

igyekszünk mindenki igényeit és képességeit kieglégíteni és kihasználni, ez sokszor azt eredményezi, hogy mire a blogírásra lesz időm és energiám, néhány dologról meg is feledkezem. majdnem erre a sorsra jutott Ozzy "felfedezése" is. voltunk egy agility tréningen a Syrius suliban, ahol kicsit próbálgattuk az akadályokat, a vezetést a két bocival és Ozzyval. arra hamar rájöttem, hogy ez nem az én sportom, ám mindhárom jószág ügyesnek bizonyult. a felmerülő anomália miatt egyetlen lehetőség maradt arra, hogy valamelyikük is agilityzzen: kell egy handler. ez esetben Anna vállalta ezt a feladatot, de persze három kutyát egyszer nem testálok rá, főleg, hogy a bocikhoz kell egy bizonyos alaphangulat is... Ozzy viszont közel áll az ő karakteréhez és ha összerázódnak, akkor még nagyon jók is lehetnek együtt. ahogy próbálgatták az akadályokat Anna megkérdezte, hogy mi stikában gyakoroltunk vele? hát nem :-)

17-én Jetta Hárskúton 100/95 pontos munkavizgát tett (ismételt munkavizsga volt, mivel a legutóbbi csak "kettesre" sikerült), majd másnap a terelőversenyen 11 kutyából 4. lett. hős okos volt, nagyon büszke voltam rá, és Pogira is, akit először próbáltunk ki birkák mellett. vele kapcsolatban voltak félelmeim, itthon sajnos nem tudtam rávenni a balanszra, kizárólag arra volt hajlandó, hogy az induló nyájat megállítsa (e célból viszont volt, hogy 40-50méteres kifutásokat csinált és meg is állította őket!), sehogy nem tudtam rávenni, hogy mögéjük kerüljön és úgy hajtson. itt viszont először a karám körül próbálgattam az irányokat, majd kihajtottunk (megjegyzem, a kontár osztályban a hozzá hasonló, rutintalan kutyáknak kihajtás sincs) szabályosan, balanszoltunk egy picit - szabályosan! - mentünk pár kört össze-vissza a pályán, majd behajtottunk, ahogyan azt kell. nagyon büszke voltam rá, és kissé sajnáltam, hogy ezt nem előbb láttam, akkor neveztem volna kontár osztályba.

a hétvége tapasztalatai pedig természetesen nem csak bennünk rakódtak le, a kutyákon is meglátszott, Pogácsa már hétfőn megmutatta, hogy nem volt hiábavaló az utazása: szépen balanszolgatott a kecskékkel is.

tegnap bent voltunk a kutyafuttatón a feketékkel és Ozzyval, hogy Annával és Roxával gyakoroljunk frizbizést, meg éljünk némi szociális életet (főleg én). 4-ből három állat nagyon ügyi volt, Ozzyval nem tudom mi törpénhetett, leszedte megint a sikeres dobások (tehát amikor én nem én rontottam el) 90%-át, de fogás után kiesett a szájából a korong, szinte mindig. mivel az ezt megelőző összes gyakorlását véres pofával zárta, arra tudok csak gondolni, hogy még érzékeny lehet a szája. viszont egyre jobban figyel fölfelé, én pedig rájöttem, hogy tudom az enyhe szellőt, sőt, a szelet is hasznosítani a dobásoknál. Pogi hozta a formát, alig volt, amit rontott, de továbbra is le kell állítanom, mert nem kíméli magát. Jetta brillírozott, de ő ilyen. Roxa volt a négyesből az elsőbálozó, Anna szerinte lassan fut érte és a földről veszi fel, szóval kipróbáltam vele is azt, mi a sajátoknál bevált: gurítás. kicsit hecceltem vele, gurítottam néhányat, aztán átadtam Annának, ő is megtanult gurítani, majd mikor már úgy láttuk, hogy kellően rákattant dobtam neki néhányat. nem volt olyan sikeres, mint az enyéim, de ehhez hozzátartozik az is, hogy én is elég béna voltam, rövideket akartam dobni, de már kissé megfáradtam, sokszor csak magasra szálló-élével zuhanó dobásra futotta... viszont a célt elértük: Roxa jó tempóval fut érte, és ha rendes dobást kap, akkor már többé-kevésbé igyekszik a levegőben leszedni. vele legközelebb is főleg csak gurítgatnék, jöjjön meg a kedve, Anna meg gyakorolhatja a dobásokat valamelyik böszmével.

a bosszantó a történetben, hogy hiába volt tök jó délutánunk, elrontotta az időjárás, hideg szél, ködszitálás, szürkületi sötétség... ma bezzeg, hogy Anna dolgozik, én meg nem megyek sehova szuper jó őszi-fotózós idő van...

rákaptunk az ízére, és a vadiúj versenykoronggal még dobni is megtanultunk. én egyelőre örülök annak, ha megdobom a 20métert és levegőből tudja leszedni a kutya, de Gábor már keményen távolsági dobásokat produkál. Pogo egy eszelős, hardcorepunker most is, mint mindig, gyönyörűen leköveti a frizbit, és hajlamos botrányosan nagyokat ugrani, így vele csak korlátozottan játszunk, de amit mutat, az nagyon tetszik.

Ozzy egy olyan szándékos keverékpárosításból származik, amit erre a sportra talált ki a tenyésztője, és bár elmúlt két éves is, mire frizbizni kezdtünk hamar rájött a dolog lényegére, és most már csak néha-néha kell rászólni, hogy figyeljen (fut, mint a gép,és általában gyorsabb a frizbinél, rá kell szólni, hogy emelje az égre a tekintetét, nehogy túlfusson).

Jetta hozza a szintet, Poginál nagyobbakat ugrik, de gyorsaságban már egy szinten vannak, Ozt egyikük sem tudja lepipálni.

pitekkel is újabban játszogatunk, szállnak a korong után szépen, gyorsak is és fordulékonyak, éppen csak baromi drágává teszik saját maguk számára ezt a sportot... ugyanis az átlagos frizbi kb. két foglalkozást bír ki pit bull szájban... így a legelső, jelenleg már porig gyalázott, alig-alig repülő koronggal játszanak ők. harapásálló vételén gondolkozom, de azt mondják, az sem bírja sokáig a pitek stílusát, így egy időre még marad ez a félhalott.