nem új trükk, és még csak nem is saját, de kis költségvetésű és jól jön az olyan napokon, amikor az embernek nincs kedve/ideje/energiája sétálni, vagy más módon fárasztani. nem nagyon tudom nevén nevezni a gyermeket, mert húzás is, meg nem is, lógás is meg nem is... amolyan harapós játék: gumihoz kötött harapópárna.
egy nagyobbacska autógumi a déli napon kissé megolvad földön, egy darab lánc, karabiner és a régi, elnyűtt harapópárna kell hozzá, no meg persze egy pit bull. vagy beauceron, vagy akármi, ami bővelkedik zsákmányszerző ösztönben, és persze ráfanyalodik olyan nem-ehető dolgokra is, mint a párna (például Puszta sose tenne ilyet). a gumi ilyen módon történő húzatása olyan kutyákkal is kivitelezhető, akiknek a lógás annyira nem jön be (a bocik például hamar rájönnek, hogy a fáról nem tudják levenni a párnát, így csak felugatnak meg idegeskednek). a vontatott gumi több sikerélményt ad, hisz egy-egy határozott mozdulattal a kutya "meg tudja szerezni", csak arra kell ügyelni, hogy mozgásban maradjon. egy-egy vehemensebb kutyánál ezért nem is nagyon kell tenni semmit, maximum megfordítani, ha az udvar egyik felétől elért a másikig, az intenzívebben gondolkozó kutyáknál viszont érdemes ott maradni, és harcra biztatni az irigy párnatolvaj gumival szemben, különben hajlamos lehet elkönyvelni a győzelmet és ott helyben az udvar közepén elkezdeni elfogyasztani a zsákmányát (bizonyos pitek esetében ez szó szerint értendő). hogy hogyan lehet rángatásra, húzásra biztatni azt kutyája válogatja, Doróval és bocikkal egyszerűen hozatom a párnát (ők örömmel adják át nekem), Murphy már kevésbé adakozó, őt szemből "tolom" el magamtól. mikor látja, hogy megyek felé, próbálom elvenni a párnát, akkor az rögtön mozgásra sarkallja így egészen jól tudom irányítani az udvarban föl és le. (ha pedig el akarom venni tőle, akkor értelemszerűen nem szemből, hanem hátulról, vagy oldalról közelítem meg, ragadom nyakörvön és határozott szóval eresztetek.) a játék addig tart, míg a kutya lelkesen dolgozik (ahogy minden más tevékenységnél), a végén pedig kioldom a karabínert és hagyom, hogy a láncból kibogozza a párnát a kutya, majd nagyon boldogan a kenneléig kísérem.
elég kis kockázatú játék, nem igényel különösebb bemelegítést, egy pisi-kaki után már lehet adni a kutyának, némi fegyelmezés jó ha van hozzá, de nem szükségszerű. mindenképpen láncot érdemes használni (ahogy a gumi földön vonszolásának minden formájához), minden más hamar elkopik. párna helyett jó bármi, amit a kutya szívesen és könnyen megfog, a szájában kárt nem okoz. vontatványnak a gumi a legegyszerűbb, de gondolom egy csomó más dolog is megfelelhet, ami elég nehéz ahhoz, hogy ne csattogó zászlóként lobogjon a párna végére kötve, de még könnyedén meg tudja mozdítani.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.