ősz...

tegnap bent voltunk a kutyafuttatón a feketékkel és Ozzyval, hogy Annával és Roxával gyakoroljunk frizbizést, meg éljünk némi szociális életet (főleg én). 4-ből három állat nagyon ügyi volt, Ozzyval nem tudom mi törpénhetett, leszedte megint a sikeres dobások (tehát amikor én nem én rontottam el) 90%-át, de fogás után kiesett a szájából a korong, szinte mindig. mivel az ezt megelőző összes gyakorlását véres pofával zárta, arra tudok csak gondolni, hogy még érzékeny lehet a szája. viszont egyre jobban figyel fölfelé, én pedig rájöttem, hogy tudom az enyhe szellőt, sőt, a szelet is hasznosítani a dobásoknál. Pogi hozta a formát, alig volt, amit rontott, de továbbra is le kell állítanom, mert nem kíméli magát. Jetta brillírozott, de ő ilyen. Roxa volt a négyesből az elsőbálozó, Anna szerinte lassan fut érte és a földről veszi fel, szóval kipróbáltam vele is azt, mi a sajátoknál bevált: gurítás. kicsit hecceltem vele, gurítottam néhányat, aztán átadtam Annának, ő is megtanult gurítani, majd mikor már úgy láttuk, hogy kellően rákattant dobtam neki néhányat. nem volt olyan sikeres, mint az enyéim, de ehhez hozzátartozik az is, hogy én is elég béna voltam, rövideket akartam dobni, de már kissé megfáradtam, sokszor csak magasra szálló-élével zuhanó dobásra futotta... viszont a célt elértük: Roxa jó tempóval fut érte, és ha rendes dobást kap, akkor már többé-kevésbé igyekszik a levegőben leszedni. vele legközelebb is főleg csak gurítgatnék, jöjjön meg a kedve, Anna meg gyakorolhatja a dobásokat valamelyik böszmével.

a bosszantó a történetben, hogy hiába volt tök jó délutánunk, elrontotta az időjárás, hideg szél, ködszitálás, szürkületi sötétség... ma bezzeg, hogy Anna dolgozik, én meg nem megyek sehova szuper jó őszi-fotózós idő van...