A legutóbbi, kaposvári különítménnyel kiegészült tréningünkön éltünk a brainstorming jótékony hatásával, azaz bevontam egy friss szemet is a munkánk véleményezésébe. Gabihoz relatíve rendszeresen járunk, de Szandra már régen nem látta mit művelünk a pályán, így értékes infóval tudott hozzájárulni a napunkhoz, plusz láttam élőben is a két ifjú titán, Bolg és Dutra működését a pályán.
A kihajtást ez alkalommal Pogival végeztük, meglepően zökkenőmentesen, most a jóval kevésbé bolond fehér rackákon volt a sor, és nagyjából féltávig sikerült elhajtás-jelleggel dolgoznunk (Pogi részéről ez nem volt elhajtás, de kívülről úgy tűnt, mintha...), utána megérkezett Kaposvár, és mivel hoztak több rutintalan kutyát, ők kezdték el a bulit, amíg még ugrósak a birkák. Bolg (Dexter DGC) fejében kezd összeállni a terelés mikéntje, a balanszot még nem vette fel teljesen, de már kezdi sejteni, plusz nagyon meg akar felelni és nincs benne erőszak. Szimpi pasas.
Dutra ismét pályára lépett, és ismét működött is, bár nála nem látható tudatosság, alkalomról alkalomra fejlődik. A viselkedése még nagyon baba, szóval rém cuki az egész állat azzal a drabál nagy testével :)
Érkeztek vendégszereplők is, Logan és Alice, utóbbiról sajnos nincs felvételem, de Loganről van, és ő nagyon ügyes is volt. Fél éves aussie, érdeklődött, nem félt, még néha nyomást is rakott a birkára. A fajta egyébként kifejezetten ügyesen IHT versenyeken, annyira, hogy bár korábban a kettes számú kedvencem a cattle dog volt, mostanra a szőrös ausztrál elfoglalta a helyét a "mit tartanék ha nem bocit" listán.
CsodaMítalány is pályára lépett, ők az elhajtást gyakorolták, egyik oldala "be van ragadva", így a kerítés mentén tolták végig egy irányból a falkát. Tekintve, hogy a szaporcai birkák a fáradtságukat beforgással és "felkeményedéssel" mutatják ki, ez egy idő után kifejezetten kemény próbatétel volt neki.
Írtam már korábban, hogy ne hibáztassuk mindenért a birkát. Vannak hibáik... khmm... elég sok, de alapvetően minden nyáj egy kihívás. Tény és való, hogy ha egy alkalomért megyünk egy tréningre és azzal találkozunk, hogy a belerázódás több napot igényel, az szívás, és rém bosszantó, de a korábban használhatatlannak titulált (általam is) szaporcai birkák az állhatatos munkánk eredménye képpen mostanra nagyon sok dolgot tanítottak nekem és a kutyáimnak. Például azt, hogy hogyan indítsanak meg egy felkeményedett, fejjel egymásnak forgott nyájat. Nem mintha Míta nem tudná, (neki az elhajtás miatt volt nehézkes) de azért jó érzés volt konstatálni, hogy miután hivatalosan is megmakacsolták magukat a barik, Rebelle és Pogo képes volt még lenyomni egy-egy tréninget. Rebszi a maga felpörgetett balanszolásával és néha bodicsekkel löki meg a birkákat (előfordul még, hogy bokát is csíp, de ezen nagy erőkkel dolgozunk, és azt már tudja, hogy retórzió jár érte), Pogo pedig olyan tekintélyt növesztett a 27 kilós inas kis testébe, hogy bármit és bármilyen távolságból mozgásra bír... csak arra kell figyelnem, hogy ilyenkor - ha makacs a birka - benne is megnő a harci kedv és ha olyan szituba sodrom, ami harapásra ösztönzi, akkor eljárhat még a szája, pedig saját magához képest (ugye kecskén kezdte a pályafutását, ahol kötelező a szájmunka) mostanra nagyon pacifista lett.
Mivel így is hosszúra nyúltam, a lányok tréningjét majd később mesélem el, egy különálló opusz amúgy is érik a hangokról, és ez most nagyon aktuális lesz (nekünk). Egyébként aki Szaporca felé jár, mindenképp ugorjon el a Hétöles-tóhoz, van egy szép pavilon és egy rusztikus stég is, és mivel hal nemigen van benne (nem akarom elhinni, hogy megél ott bármi) nincs horgász sem, nyugiban lehet kutyát úsztatni.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.