Kutyáim és a sport

Away, come by: az iránybaküldés művészete

2017/10/21. - írta: Vikkus

Valójában nálam ez "JOBB" és "BAL", az originál "WALK ON"-t pedig lecseréltem a "LASSAN"-ra, hisz egyenes haladásnál eddig is legfőképp ezt hallották tőlem a lányok. No de lássuk a lényeget, hogyan tanítjuk, és mikor mondható el, hogy a kutya tudja is? 

beauceron-berger-de-beauce.jpg

Néhány kör balanszolás után hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a kutyánk tudja az irányokat. Erre szokta a trénerünk, Gabi azt mondani, hogy ok, akkor menj be a birkához, csukd be a szemed, rakd zsebre a kezed és küldd irányba a kutyát... Ja, hogy kell a testjel...? Akkor nem tudja!
Szóval nézzük a precíz alapozást, hisz eleve azt terveztem, hogy ezt a kutyát most rendesen összerakom, ő abszolult alkalmas is rá, szóval még a gyengeségeivel sem küzdenem, ideális helyzetben vagyok. A terelés alapja a balansz, az irányok, és a megállítás. Ha ezek megvannak, akkor igazából az elhajtás van vissza, meg a rutin, a feladatok ismerete, de a sorrend az iménti. Hajlamosak vagyunk a dolgot a bulizós részéről megfogni, azaz akadályokat teljesíteni, mert nekünk is az a poén, és őszintén szólva a kutyának is, de amíg az alapok nem fixek, addig ez csak hazárdjáték. 
 
Az irányok tanításához statikus nyájra van szükségünk, tehát az az ideális, ha nem futkos el, képes szépen nyugiban maradni. Lehet akár fáradt csapat is, sokat piszkálva úgysem lesz, sőt, ha elég ügyesek vagyunk, tudnak majd békében legelészni is. Szerencsés, ha van virsli és kellhet a bot is, a nyájat pedig olyan helyen kell megállítani, ahonnan nem próbál elszökni. Először még beálltam a kutya elé szöget zárva, blokkolva a mozgását és úgy adtam bottal jelzést az irányokhoz, lényeges, hogy nem csak a felvételi pontig küldtem, hanem változatos helyeken állítottam meg, illetve néha egész köröket (többet is egymás után) kértem tőle. Nem mindig szeretnek a kutyák a felvezető előtt elfutni, főleg, ha mélyen beléjük vertük a kezdet kezdetén a balanszot, de még Rebi is hajlamos leállni, mikor elém ér, pedig nála a "szabadság elvét" vezettem be ezen a téren. Erre a bevett módszerünk, hogy mielőtt lefékezne a kutya a mozgási ívén eldobom a virslit, és folyamatosan adom a bot/kéz/hangjelet a továbbhaladásra. Hogy egyszerűbb legyen, itt egy oktatóvidi Jettával:
Ha nagyon gyakran megakad, akkor nincs is más cél, minthogy teljes kört fusson a kutya, ha ez már megy, akkor jön a következő lépés: a nyáj közepén állva adom ki a bot/kéz/hang jelzést, még teljes testtel belefordulva. Ha eddig nem is, itt már elbizonytalanodik a kutya, hogy egyáltalán merre induljon, de a virsli sok mindenből ki tudja őket zökkenteni, a jó irányba indulás esetén az íven elé dobom a kaját, és máris nagyobb az önbizalma. Ha ez is könnyedén megy, akkor fokozatosan elvesszük a testjeleket, a váll már nem mozdul, csak a botot teszem ki, és a hangjelzésre fókuszálunk. Mivel az állítás legalább olyan fontos, mint az irányok, így minden iránynak állítás a vége, és minden sikeres állítást le is jutalmazok, ennek eredménye, hogy most már egész gyorsan hajlandó megállni Rebszike is, bár a helybenmaradással még vannak problémái. 
A pro fokozat pedig az, amikor állsz a nyáj közepén, két kezed a boton, majd mondod az irányt. A legutóbbi tréningünk végén Gabi végignézte, ahogy botjellel kerül és áll Rebi, majd megkért, hogy kövessem el a fentieket. Biztos voltam benne, hogy valami ökörség lesz a vége, de miért is ne? Megmarkoltam két kézzel a botot, és az esélytelenek nyugalmával adtam Rebinek egy "JOBBRA"-t. Hát beszarás, de jobbra indult! Villámgyorsan le akartam jönni a pályáról, de egy lökött birka bemászott a lábam közé, és míg kikecmeregtem Rebi megindult, és persze belehibázott, szóval muszáj-muszáj alapon mentünk még egy kört, de így is nagy volt az öröm, ritkán fordul elő, hogy Rebelle az eszével kápráztasson el, na...

Következő lépés a stabil állítás, és az irányok elsajátítása kevesebb virslivel (nagyon kitekint ilyenkor a birkáról), később pedig feladat közben is. Mivel a legközelebbi tréning a Szaporcai nehezen terelhető és mellette szaladós birkákkal lesz, nincsenek nagy ambícióim, ha csak annyit elérünk,hogy botjellel irányba halad a gyerek, azzal már elégedett leszek. 

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://sportinchaos.blog.hu/api/trackback/id/tr7513038108

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása