Valójában nálam ez "JOBB" és "BAL", az originál "WALK ON"-t pedig lecseréltem a "LASSAN"-ra, hisz egyenes haladásnál eddig is legfőképp ezt hallották tőlem a lányok. No de lássuk a lényeget, hogyan tanítjuk, és mikor mondható el, hogy a kutya tudja is?
Néhány kör balanszolás után hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a kutyánk tudja az irányokat. Erre szokta a trénerünk, Gabi azt mondani, hogy ok, akkor menj be a birkához, csukd be a szemed, rakd zsebre a kezed és küldd irányba a kutyát... Ja, hogy kell a testjel...? Akkor nem tudja!
Ha nagyon gyakran megakad, akkor nincs is más cél, minthogy teljes kört fusson a kutya, ha ez már megy, akkor jön a következő lépés: a nyáj közepén állva adom ki a bot/kéz/hang jelzést, még teljes testtel belefordulva. Ha eddig nem is, itt már elbizonytalanodik a kutya, hogy egyáltalán merre induljon, de a virsli sok mindenből ki tudja őket zökkenteni, a jó irányba indulás esetén az íven elé dobom a kaját, és máris nagyobb az önbizalma. Ha ez is könnyedén megy, akkor fokozatosan elvesszük a testjeleket, a váll már nem mozdul, csak a botot teszem ki, és a hangjelzésre fókuszálunk. Mivel az állítás legalább olyan fontos, mint az irányok, így minden iránynak állítás a vége, és minden sikeres állítást le is jutalmazok, ennek eredménye, hogy most már egész gyorsan hajlandó megállni Rebszike is, bár a helybenmaradással még vannak problémái.
A pro fokozat pedig az, amikor állsz a nyáj közepén, két kezed a boton, majd mondod az irányt. A legutóbbi tréningünk végén Gabi végignézte, ahogy botjellel kerül és áll Rebi, majd megkért, hogy kövessem el a fentieket. Biztos voltam benne, hogy valami ökörség lesz a vége, de miért is ne? Megmarkoltam két kézzel a botot, és az esélytelenek nyugalmával adtam Rebinek egy "JOBBRA"-t. Hát beszarás, de jobbra indult! Villámgyorsan le akartam jönni a pályáról, de egy lökött birka bemászott a lábam közé, és míg kikecmeregtem Rebi megindult, és persze belehibázott, szóval muszáj-muszáj alapon mentünk még egy kört, de így is nagy volt az öröm, ritkán fordul elő, hogy Rebelle az eszével kápráztasson el, na...Következő lépés a stabil állítás, és az irányok elsajátítása kevesebb virslivel (nagyon kitekint ilyenkor a birkáról), később pedig feladat közben is. Mivel a legközelebbi tréning a Szaporcai nehezen terelhető és mellette szaladós birkákkal lesz, nincsenek nagy ambícióim, ha csak annyit elérünk,hogy botjellel irányba halad a gyerek, azzal már elégedett leszek.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.