4 hónap / 28 alkalom / 112km summázva

Ez a futási statisztikám azóta, hogy a HDR belépett az életembe, és elkezdtem futni. Korábban is voltak már villongásaim, 2-3 évvel ezelőtt, akkor még az agility kedvéért kezdtem el kondit javítani, de sosem jutottam el odáig, hogy a futást magát szeretni tudtam volna. Mostanra változott a helyzet, és bár kellett ehhez az első majdnem 100km, azt mondom megérte. Most kicsit elengedném a rózsaszín ömlengést a támogatásról, motivációkról, és rátérnék a technikai tapasztalatokra. 

Kérdezgettek egyre többen a kutyával futás témáról, és mivel általában telefonon érnek a chat ablakos kérdések, főleg olyan helyzetekben, mikor nem tudok azonnal válaszolni, inkább összegyűjtöm egy bejegyzésbe az összegzett mondandómat - linkelni mégiscsak könnyebb, mint ezer karaktert leütni érintőképernyőn. 

Szóval leszögezném, hogy a canicrosst még mindig csak messziről szagolgatjuk, de azzal, hogy elértem a jelenlegi szintet, már értem, hogy a sport technikai része hogyan épül fel. A futásról talán már mindenki tudja, hogy amilyen egyszerűnek tűnik, annyira összetett és drága tevékenység, ha tudatosan akarunk edzeni, akkor érdemes profi segítséget kérni az edzéstervhez, vagy beszerezni egy jó könyvet, meg persze a pulzusmérőt, az rengeteget segít. Ahogy arra már utaltam, a családban nem én vagyok az, aki elmélyült a futás tudományában, én csak elevezgetek emberem tudásának farvizén, mikor tervezgetjük, hogy legközelebb milyet futunk (mmint ő milyet, meg én milyet, együtt ritkán jutunk ki). A pulzusmérésre sem vettem még rá magam, de már érzem, hogy közeleg a napja. 

Az alap kondit kutya nélkül, vagy max szabadon velünk futó jószággal lehet elérni, ahogy egy canicross versenyző is írta az egyik fb csoportba, ahhoz, hogy gyorsan tudj futni, sokat kell lassan. Ezt a szakirodalom is megerősíti, és magam is tapasztaltam, hogy kellenek az andalgós kocogások. Nehéz ezt tartani, ha közben azt élvezem a legjobban, hogy a kutyámhoz kötve hasítunk az ösvényen, de igyekszem önkontrollt tanusítani, és max heti egyszer futni gyorsakat. 

No de technikát ígértem: nézzük a kutyát. Egyrészt, legyen edzett, ne hájas, egészséges. Vigyük ki olyan időszakban, amikor nem fő fel az agyvize, és kerüljük a betont!!! Ösvény, földút, túraútvonal, de ne beton! Hámnak első próbálkozásra megteszi a tök átlagos akármilyen kutyahám (csak ne súlyhúzó legyen), viszont ha már rendesen dolgozik, akkor át kell váltani canicrossosra. Ez abban különbözik az átlagos sétáltató- és őrző-védő hámoktól, hogy a szabása bőven a hónalj mögé teszi a szíjat, így a kutya nem dörzsöli ki vele a lábát. Egy ő.v. vagy egy séta alatt még nem feltétlenül fogja a normál hámmal sem, de ha vágtában zúz le 5-8km-t, akkor már valószínüleg igen, plusz nem a tüdején szorul. Ezen kívül a cc hámok elosztása a vállövre helyezi a terhelést, és nem csúszik fel a kutya torkáig, szabadon tud lélegezni, sem a bordáihoz sem a gigájához nem ér hozzá szíj. Hogy honnan vesszük, az már gusztus dolga, bár - számomra meglepő módon - a cc közösségben sokan ellenzik a Vagusdogs holmikat, nekünk mindenünk onnan van, és soha semmi problémánk nem volt. Egy barátnőmnek küldtek véletlenül félreszabott holmit, de mikor jeleztük, szó nélkül javították és küldték vissza. Nekünk két súlyhúzó hámunk, négy sétáltató hámunk, két canicross hámunk három futóövünk és négy rugalmas húzószárunk van tőlük, mind hibátlan és elnyűhetetlen. A hámok bélésének neonnarancs színe kicsit megkopott, de még a hímzés sem sérült 5 év alatt. Ha már szóba került, húzószár: vékony legyen. Amikor a kutya nem húz tiszta erőből, a húzószár meglazul és beleng... baromi idegesítő és kényelmetlen is, plusz a vastag húzószár nehéz, fölösleges súlyt jelent. Vaguséktól rendelve a legvékonyabb opció is kibír egy atomvillanást, én bátran merem ajánlani nagyobb méretű kutyákhoz is (a bocik 30-40kg közt mozognak). Egyéb extrát nem használok a kutyákhoz, bár kétségtelen, hogy a hűtőmellény hasznos lehet! A vízzel működő, lassított párolgásút használja Alice, ezt szintén bátran merem ajánlani, kárt nem fog okozni. 

Az emberi oldalról pedig, így, néhány hónap után... Mivel a munkahelyem adja magát, így a cuccaim onnan vannak. A cipőről már írtam, én a rövidtávra és nagyobb sebességre tervezett Kalenji Kiprun SD-t választottam, kényelmes, jól tapad a földúton is, nem fáj a lábam benne, bár a lúdtalpamat nem tudta korrigálni a K-Ring technológia sem... de akinek nem bittyós a lába, az boldogan elfutkoshat már egy ilyen cipőben. A zokni sem mindegy, hogy milyen, erre a Rotarys kalandunkon jöttem rá. Az eddig is tiszta volt, hogy nem pamut zoknit veszek fel edzéshez, de most már az is egyértelmű, hogy van különbség a Quechua túrazokni és a Kalenji futózoknija között... Ha pedig berakom a lúdtalpamat és kutyával futok (tehát repesztünk, mint a szél, és fékezésnél odaverem a lábam a földhöz) akkor muszáj-muszáj alapon kell a trail zokni. Ugyanis a spéci betéten dörzsölődik az anyag, de a trail zokni dupla rétegű, ez az egyetlen típus, amiben nem lesz vízhólyagos a talpam. De ez megint ilyen nyomorékoknak való infó, normál lábbal elég a futózokni, amiből inkább kisebbet válasszunk, mint nagyobbat, hogy véletlenül se ráncolódjon a talpunkon... nagyon fog fájni. A ruházat értelemszerűen Kalenji, bár a fitnessz márkánk ruhái is beleférnek a kategóriába, a lényeg, hogy ne pamut legyen. A technikai gyorsan szárad, és ha beruházunk kompressziós ruhára, azt sem fogjuk megbánni! Futómelltartó alap, anélkül még túrázni sem indulok el. Komolyan, nagyon nem mindegy a szabása! Pólónak igazából bármi jó, ami technikai, kivéve, ha abból is kompressziósat szeretnénk, akkor a Kalenji tud kiszolgálni, de én nagyon sokszor Quechua technikai pólóban futkosok. A Kalenji ruházata mellett szól, hogy feltűnő színü és van egy csomó elrejtett fényvisszaverő.

A futóöv részemről szintén Vagusdogs, vastag, párnázott felszerelést készítenek, nagyon kényelmes és igény szerint hímzik, illetve raknak rá extra mobiltartót (mint a képen), vagy akár kulacstartót. A beülős, tehát combpántos futóöv is elérhető náluk, ettől húzódoztam, mikor megrendeltem a fotón lévőt, de most, hogy sebességrekordokat döntögetünk Rebivel, már értem, hogy miért használják... A korábbi érvelés a kutyás csoportokban az volt, hogy káros lehet a gerincre, ha felcsúszik, ezt korrigáltam azzal, hogy kézzel is tompítok, amikor szükséges (plusz ott a gumis szár), viszont kétségtelen, hogy a deréköv felcsúszik bizony derékra... És amikor 12-15km/h-val süvítünk, akkor nagyon nem mindegy, hogy a bordáimat piszkálja-e, vagy lent marad csípőn, előbbi esetben ugyanis prímán be tud szorulni levegő, és szűrni kezd az oldalam. A beülőktől egyébként azért féltem, mert csúful összeérnek a combjaim, és aggódtam, hogy kényelmetlen lesz, de már látom, hogy nem kerülhetem el a sorsomat, ha ilyen tempót futunk, akkor a légszomj felülírja a kényelmet. A napszemüveg és a sapka jön most, ha felfelé haladunk, ebből a napszemüvegről én igyekszem leállni, lévén abban nem kutyázunk. A sapka viszont tök jól tudja kompenzálni a szemüveget, és melegben kötelező! A telefontartót nekem ugye Váguszék megoldották, és rajta van a futóövön, illetve találtam egy olyan B'tween márkájú (kerékpáros cuccos) telótartót, ami jó az óriás kijelzőhöz, ha nem kutyával megyek, akkor ezt szoktam használni. Zenét csak akkor hallgatok, ha nincs velem kutya, ehhez pedig a legolcsóbb, kétezer forintos fülesünk is megteszi, bár szkeptikus voltam, nem akart kiesni a fülemből (sokat küzdöttem ezzel a problémával, és vagy egy tucat fülest vettem és dobtam ki az elmúlt 2-3 évben), átment a teszten. 

Amiről még érdemes lehet beszélni, azok a mindenféle porok és bogyók. Erről is írtam már korábban, nem is ismételném magam, csak egy tippet osztanék meg: a nagy melegben a bekevert fehérje képes arra, hogy megmakkanjon a kocsiban, míg futkosunk, így újabban a száraz shakerbe kimérem a száraz port, majd miután végeztünk, megvolt a levezető séta, a kocsiban a betárazott ásványvízből felütöm a port, és helyben keverem össze. Az izotóniás ital kicsit jobban bírja, azt előre be szoktam keverni, főleg, hogy nehezebben oldódik, és kell neki egy 10-15 perc. 

Mint mondtam, még csak kapirgáljuk a konkrét canicrosst, néha-néha, 1-2km-es szakaszokon már sikerül megközelíteni azt a tempót, ami oda kellene, de főleg csak futkosunk a nagyvilágban. Tegnap, ahogy kutyasuliba menet beszélgettünk apjával, körvonalazódott, hogy mit szeretnék elérni és az is, hogy hogyan. Ő kitalálta, hogy augusztusban indul egyéniben egy félmaratonon, én pedig kitűztem az 5-ös kilométerátlagot 5km-en. Nem biztos, hogy sikerül, de a 6-os is csak vágyálom volt néhány hónappal ezelőtt... :)