Kutyáim és a sport

Azért futsz, mert jól esik? Te hülye vagy...?

2017/06/28. - írta: Vikkus

Újabban relevációk tucatjai érnek sorban, egymás után. Ennek egyike volt megtalálni a ZEN-t, elérni, hogy a futás ne csak mint hosszútávú fejlődés, és előrelépés adjon nekem pluszt, hanem azonnal, instant is dobjon egyet a boldogsáhormonaimon. 

beauceron-berger-de-beauce-gardiens-du-chaos-kennel-sport-dog-canicross-vagusdogs-futas-kutyas-running-mecsek.jpg

Azért került szóba a Rotary, mert elcsúszott a reggelünk, és attól féltem túl meleg lesz a szántón a futihoz. Fogtam hát a kutyát, a cipőt, meg a hámot és felautóztunk a hegyre. Túl rég jártam már a Mecsekben, szinte fájóan hiányzott. A nyugalom, a csönd, a fák, de még a TV-torony monstruma is. A parkolóból indultunk közvetlenül, fel a dombon a körsétányig. Régen jártam már itt, és bizony el is felejtettem, milyen kemény emelkedő vezet az ösvényig... gyalog alig-alig érződik, de kutyával futva több volt, mint amire felkészültem, és a síkhoz szokott lábam bizony jobban elfáradt azon az ötszáz méteren, mint sejtettem volna, de ahogy ráfordultam a sárga kör jelzésre, már el is felejtettem mindent. Imádom a terepet, a keskeny ösvényt, a technikás talajt, amikor minden lépésre ügyelned kell, hol egy kő, hol egy mélyedés, hol egy kiálló gyökér ugrik a talpad alá. Közben végig a fák árnyékát élveztük, Rebi kényelmes erővel húzott, szépen az úton maradt, kerülgette a fákat, én pedig hajoldoztam az arcomba lógó ágak elől, fantasztikus volt. A levegőben még ott tobzódott a levirágzott medvehagymák illata az erdő más virágaival vegyülve. Ilyet nem érzel máshol, csak ott, fent. Egy félig kidőlt fa is keresztezte az ösvényt, de Rebi a HDR versenyen úgy megtanulta a "lassan" parancsot, hogy itt már szépen teljesítette, megállt, míg én átkapaszkodtam. Volt egy rövid sáros-nyálkás szakasz, de javarészt a lekavicsozott, futók által oly hőn szeretett ösvény volt alattunk. beauceron-berger-de-beauce-gardiens-du-chaos-kennel-sport-dog-canicross-vagusdogs-futas-kutyas-running-mecsek-rotary-korsetany.jpgSenki nem járt arra hétköznap reggel, csak a saját lépteinket hallottam, ahogy magunk mögött hagyjuk az erdőt. Futottunk vissza a parkolóig, így 4,5km lett a vége, nem olyan túl jó átlaggal, de az élmény, az érzés, amit a hegy adott, kárpótolt mindenért. Miután fújtunk és ittunk egyet, visszasétáltunk az ösvényre, hívogató volt a gondolat, hogy sétáljunk még egy kört, de inkább kimentünk a kilátóhoz, a Kis-Tubesre, és ücsörögtünk kicsit a város fölött. Lehet, hogy ezeken a szeánszokon "csak" futunk, de úgy érzem minden egyes alkalmmal egyre közelebb kerülök Rebelle-hez, és neki is jóval többet jelentenek a futások holmi eszetlen zúzásnál. Figyel rám, segít, és olyan kapacitás van benne, ami már most közelít az anyjáéhoz mint erőben, mint kitartásban. 

Alig várom, hogy újra eljussunk a Rotaryra futni, ha minden jól megy, holnap reggel lesz a napja. Akár egyedül, akár csapattársakkal, de ott a helyünk!

 

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://sportinchaos.blog.hu/api/trackback/id/tr4412625679

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása