Bikejöring Rebivel

Ahogy írtam korábban, márciusra komoly célokat határoztam meg a futkorászásunkban, viszont erőnlétem még kevesebb, mint eddig volt. Hogy legalább a kutyáé ne vesszen el, vettem egy távtartót a bringához, és január második hetében - harmadik futóedzésemre - kitoltam a kerót a tárolóból, hogy - Rebivel - első alkalommal kipróbáljam. A felszerelésünk megvan hozzá, scooterrel már futottunk, tudtam, hogy a kutya megbízható, így magabiztosan álltam a feladat elé.

A terv az volt, hogy lemegyek a kutyával és a keróval futócuccban, amire még ráveszem ami a bringához kell (sisak, kesztyű, plusz egy réteg kabát), egy vékony tornazsákba gyűrtem a bringás szerkót és a hámot meg a rugalmas szárat és lesétáltunk a célterületre: a házamhoz közeli mezőre. Mivel addig pórázon vezettem, a mezőre érve először bemelegítettem. Motivációt nem szívesen használok nála, mert azonnal túlpörgi magát, így csak kergetőztünk kicsit, ez pont elég ahhoz, hogy mozogjon, jól érezze magát, de nem forrjon túl. Kicsit még átmozgattam az izmait - végül is nulla fok körül van a hőmérséklet - majd hámot adtam rá, és felszereltem magamat és a kerót is. Nagyon ügyesen sikerült pakolnom, a hátizsák tartalmát felvettük mindketten, a zsákot pedig begyűrtem a kabátom zsebébe. Vettem még egy mély levegőt, és elindultunk.

Rebelle ismeri az útvonalat, és bár keróval még nem futott, a scooter meglehetősen hasonló, tudja mit lehet és mit nem, ha nagy kerekek előtt fut. Tudtam, hogy nem fog lefékezni, vagy lemenni az útról, így a kezemet nem tartottam görcsösen a féken - ahogy korábban tettem. Bizalommal tekintettem az előttem robogó testre, és nem kellett csalódnom. Valamennyit bele is tekertem, segítettem neki, de többnyire csak luftot léptem, olyan tempót diktált, amihez már nem volt áttét.

Nagyjából félúton értünk el az útvonal buckásabb részéhez, ott kezdődtek az izgalmak... Tudtam, hogy a terep csúnyábbá válik, csak azzal nem számoltam, hogy ami futva csak kényelmetlen, az a bringán akkorát dob, hogy kis hijján leesek róla... A lábam lecsúszott a pedálról, és majdnem sikerült a vázra ülnöm. Lány vagyok, de ezt én sem kívántam volna... Kiállítottam Rebinek és fékeztem - ő azonnal megállt, és míg összeszedtem magam megdicsértem kicsit, és igyekeztem megnyugtatni saját magamat is. Eljátszottam a gondolattal, hogy másik utat választunk, de végül nyert a büszkeség, és maradtunk a csapáson. Rebi ismét jól indult el, a lassítás parancsot pedig egész hamar tudomásul vette, bár szó mi szó, azért belefékeztem, bár nem vagyok rá büszke. Ez a szakasz alapjaiban rombolta le az átlagunkat, viszont segített átértékelni az egész bikejöring dolgot. Hamar rájöttem, hogy leülnöm nem szabad, lábbal kitartva magam egyensúlyoztam a nyereg fölött és sokszor mögé is tettem magam, mikor úgy éreztem, hogy mindjárt átbukok a kormányon. Nem estünk el, és több vészfékezés sem esett. Rebelle profin maradt az útvonalon, még akkor is, mikor az út mentén favágók jártak csodánkra. Az utolsó pár száz méteren tudtam, hogy gyönyörű a terep, így megbiztattam és hajtottam is, ahogy tudtam, szép hajrával értünk be és utána meg is tudtam stabilan állítani.

Összességében hatalmas flash volt az első bj vele, imádtam, még az ijesztő részeit is, és míg átöltöztem és betoltam a bicót a bokorba az újra megtöltött hátizsákkal és kabátommal végig azon gondolkoztam, hogy mit fogok legközelebb okosabban tenni. Elindultunk a szabadon futó Rebivel a kocogós körünkre, ő első pillanattól a lábam mellé igazodott - tudta, hogy nem lesz már feladata - én pedig elsőnek a nyereg leeresztését határoztam el. Azóta már kiokosítottak, hogy létezik jobb pedál is (nem spd, csak bütykös), és a technika is tanulható, így lesz mivel foglalkoznom ismét. A futásunk is sikeres volt, egyre kevesebbszer jelez be a pulzusmérőm (továbbra is 160-ra van belőve), a tempóm viszont a standard távon fokozatosan javul. Rebi munkájára roppant büszke vagyok, az ő elégedettségét pedig mi sem mutatja jobban, mint hogy elfáradt. Nem fizikailag, még a száját sem nyitotta ki, de egész lényében lehiggadt, nem pattogott, nem keresett erőszakosan új programot, csak lefeküdt és szemlélte a világot. Alig várjuk a következőt! :)