A január a nagy elhatározások és újrakezdések ideje. Nem teszek fogadalmakat, vagy ha igen, azokat nem dátumhoz szoktam kötni, ám most úgy esett, hogy minden klappol, és a futóedzéseim újrakezdése pont az újévre esett.
Volt egy nagy műtétem, ami bár komoly volt, a modern technikának hála hamar felépültem belőle és jó pár hét táppénz után, az ötödik hétre már el tudtam kezdeni a rehabot. A lábamhoz ugyan nem nyúltak (a hasamban zajlottak az események) a visszatérés nem volt egyszerű, az állóképességem a kórházi tartózkodás majd a kímélő életmód miatt odalett, így a start egyszerű sétákkal történt.
Először húsz perc is nehezemre esett, majd napról napra egyre jobban bírtam, mígnem eljött az első kis túra ideje. Ott seqm volt gond, így nekifeszültem az első futásnak. A tempóm olyan volt, mint anno a pulzuskontrollos futásaim elején, ám most nem kellett koncentrálnom a lassúságra - ez volt a maximum, ami tőlem tellett. Mindeközben persze a kutyákok is ezt a visszafogott mozgást kapták, de legalább a vén JettaTyuttyer is jól bírta.
Mivel aggódtam Rebelle miatt, még a műtét előtt beszereztem egy távtartót a kerékpáromra, azzal a kacér elhatározással, hogy majd míg nem tudok futni, majd brikejöringezek vele... ahha, persze. Hamar realizáltam, hogy ezzel a nulla erőnléttel ez teljesen kizárt, így végül a távtartó és a bringa a decembert a tárolóban töltötték.
Januárban aztán már a szokásos évnyitó túránkat is kiválóan bírtam, így elkezdtünk újra futni - pontosabban kocogni. Az órámat 160-as pulzusra lőttem be, a táv pedig konstans 4km a szokásos repcetábla körül. Ha Ati is tud velem jönni, levisszük mind a három szörnyet, ha nem, akkor általában Rebit viszem magammal, csak szabadon futni. Most már egész jól megtanulta, hogy ha nincs hám, akkor nincs buli. Először még futkorászik, majd ha ráun beáll a lábam mellé és ott kísér.
Heti kettő kocogás a cél, a pulzus egyelőre még marad 160on, a tempó viszont körről körre jobb, és a harmadik futásomra, tegnap, már nem is jelzett be az óra, viszont fél perccel javult is az időm. Haladunk, lassan, de haladunk. A legközelebbi célunk az, hogy felkészüljünk a Medve kupára canicrossban. Ehhez a kutyát bikejöringgel tervezem edzeni, magamat pedig februárig csak kocogással, majd fokozatosan kezdem bekötni a kutyát,akivel 4km-en tervezünk zúzni, plusz kutya nélkül hosszabb távokon kocogni. Emellé még Lemmy húzótechnikájára kell még rágyúrni, ha már egyszer ő is a rajtvonalhoz áll. A csapatos edzésekre is szükség lesz, bár egyelőre még nem látom, hogy fogjuk beilleszteni az amúgy is sűrű programok közé...
Mindenesetre az év eddig tevékenyen és aktívan zajlik, és ebben a kemény 9 napban még le sem sérültem, szóval a pozitív életszemlélet jegyében telnek a napjaim, és mint a megvont függő várom a következő etapot.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.