Ha a Tájszonkád megöli a Fifikét a futtatón, mert olyanja van, akkor ott mindenképpen hibás vagy, bárhogy is forgatod a tényeket. Mert TE vállaltál veszélyes kutyát. Pont. 

Az a nagy büdös helyzet, hogy a kölyökválasztás pillanatában egy több, mint tíz évre szóló döntést hozunk. Ez magában hordozza azt is, hogy lehetőségeinkhez- és tudásunkhoz mérten a legteljesebb életet nyújtjuk választott szőrös gyermekünknek, és azt is, hogy mindeközben tisztességes-, felelősségteljes kutyásként, és emberként viselkedünk. Ez pedig ne merüljön ki abban, hogy felszedjük a kutyasz@rt, ez legyen mondjuk default, hanem figyeljünk oda arra, hogy ne terheljük a környezetünket. Az van, hogy ha van egy potenciálisan veszélyes (mindegy, hogy kutyára vagy emberre) kutyád, akkor NEKED kell igazodnod a környezetedhez, mert nálad van az éles fegyver! Van itthon egy Maddoxunk, akit zsilipezve engedünk ki és szájkosárral futott le egy HDR-t, mert tudjuk róla, hogy milyen. Nem örült a szájkosárnak, de teljesen jól működött és balesetet sem okozott, pedig volt nem egy kutya, aki belemászott a szájába (főleg a rajtnál), verhette volna apja is az asztalt, hogy "nemőkezdte", de minek? Ő vitt oda olyan kutyát, aki nem tolerálja a fajtársait, hát ő volt az, aki zokszó nélkül megelőzte a problémákat. 

Nagyon tudja hajtogatni mindenki, hogy mihez van joga: bemenni a kutyafuttatóra, meg lemozgatni a kutyáját póráz nélkül... hogyne, persze. De kérdem én: ki fogott fegyvert a fejedhez, hogy olyan kutyát válassz, ami veszélyes a környezetedre?! Ja, hogy senki? Nos, akkor viseld a döntésed következményeit, és maradj a környezetedre veszélytelen! Nem ciki a póráz, de a szájkosár sem, és ha vállaltad a "problémás" kutyát, akkor vállald azt is, hogy futin andalgás helyett bizony talpalsz, használsz olyan ördögtől való dolgokat, mint a flexi (van egészen erős verzió is), illetve a szájkosár, akár a kettőt egyszerre... Lehet, hogy a futtató nyilvános, de ha már olyan kutyát viszünk oda, amiről tudjuk, hogy veszélyt jelenthet bármire vagy bárkire, akkor legyünk ugrásra készek, és ne a károk enyhítése, hanem a prevenció legyen a legfontosabb. Jelesül: figyelj és hívd vissza/kösd meg a Tájszonkát időben, ne arra verd magad, hogy tudod hogyan kell lefojtani, vagy hogy mindig nálad a feszfa. Készülj arra, hogy a világ tele van gyengén vagy sehogyan sem behívható, hibás önképű kiskutyákkal, akiket adott esetben neked kell odébb rúgni, de ha ezt megtetted, és a Fifi is túlélte a manővert, akkor teljesen tiszta lelkiismeretettel és minden joggal küldheted el a Fifi anyukáját a bal fenékre - míg, ha megöli, akkor egyrészt odalett egy élet, másrészt tovább vágod a fát a bull-típusú terrierek és a többi, keményebb fajta megítélése alatt. És tudom, hogy az ilyen idegesítő és nem fer... voltunk már ott, meg is untuk, és kerestünk más utat. 

És hogy ne csak a szám járjon, adok alternatívákat a kutyafuttatón való céltalan kószálás helyett: 

- Sulizás. Mondjuk heti 3x. Emellé hosszú (urambocsá pórázos) séták délutánonként, plusz gyakorolni a suliban tanultakat, ez mindkettőtöknek csak jót tesz. 

- Erőedzés/peca. Nem kell sok eszköz egy kis lógatáshoz, ha pedig van a közelben nyugisabb terület, a gumis vagy láncos húzás is alternatíva, főleg, ha bull-típusú terrierről beszélünk. 

- Kötélhúzás. Pécsen tök gyorsan összejött egy társaság, akikkel kivonultunk egy nyugis területre és abszolut kontakt nélkül (mmint a kutyák nem értek egymáshoz) lefárasztották egymást a jószágok. Vér sem folyt, pedig csupa morciállat gyűlt össze. 

- Szimatmunka. Kicsit képezni kell magad hozzá, de elég hamar elsajátítható, akár szarvasgombászat irányába is el lehet indulni, de egy szimpla vércsapa vagy nyomkövetés is le tudja nullázni egy kutya agyát, és végig pórázon lehet. 

Ezek mindegyike többet ér, mint egy labdáztatás vagy telefonnyomkodás, miközben Tájszonka körbehugyozza a futtatót, sőt, javítja kettőtök kapcsolatát, és a kutya fegyelmét. Ja, hogy több idő és energia...? Hát, ha vállaltad, hát vállaltad! A futit meg hagyjuk meg azoknak, akik játszani járnak oda. Nekik is vannak hibáik? Persze! Jár a tockos minden "deazenyémnembánt" behívhatatlan, Fifit a másik kutya szájába engedő gazdinak, de ne feledjük, hogy  az ő hibáikon nem múlnak életek... a mieinken nagyon is.