Volt tavaly egy versenyünk Székesen, ahol a bíró - aki akkor találkozott Pogival először - azt mondta: "Nagyon vicces, vidám kiskutya, majd biztos lehiggad, ha idősebb lesz... ja, hogy 2012-es?!?" No, hát a boldogsága azóta is töretlen, és bármily hibás is amit csinál, szerelmes szívem folyvást meglágyul, ha dolgozni látom. Egyszerűen nagyon aranyos, és a tény pedig, hogy ettől a csupamosoly folytoncsóva kutyától összeszrja magát a legnagyobb kos is, egészen elképesztő.
Jelenleg vele is a megállítást gyűröm, szerencsére jobb hatásokkal, mint Rebivel. Miután áttörtem a falon egész sor sikeres, szabályos megállítást produkáltunk. No de nem kell ezt nekem bemondásra elhinni, nézzük a vidit:
Ahogy a cím is írja, nem pusztán a megállítást gyűrtük. A fő cél az volt, hogy a friss kutyát a friss, ugrós fekete rackákkal (tényleg nem vagyok rasszista, de isten lássa lelkemet, ezek a feketék SOKKAL futósabbak, mint a nyáj fehér oldala!) dolgoztassam, mivel testben és lélekben már a hó végi svájci kalandra készülünk. Ennek felvezetője lesz a most hétvégi szaporcai verseny, ám itt a birkákat már ismerjük - és ők is minket - erre a tényezőre nem tudunk helyben felkészülni. Sajnos Pogi továbbra sem hajlandó szépen, nyugodtan hajtani - úgy sejtem soha nem is fog - de legalább kiegyeztünk döntetlenben, és ő is vagy a gyorsított ütemű balanszot tolja (olyan, mintha a vidi lenne gyorsítva, de tényleg nem), majd mikor már kifutotta a gőzt, szépen átvált az általunk csak "birkatoló"-nak nevezett manőverre: beáll a nyáj közé, mint a huszadik feketeképű, ijesztő tekintetű pokolfajzat és testével is tolja előre a birkákat. Hibája, hogy mivel termetre alacsonyabb, mint a barik, a nyáj széle le tud szakadni, hisz nem látja őket. Ezt legutóbb Székesfehérváron direkt gyakoroltuk, a hodály előtt járattam vele a birkát, és bizony volt, hogy kiszöktek, oda is figyelt rá utána. Itt, Szaporcán "sajnos" nem tudjuk ezt kivitelezni, mert a gyakorlóhelyünk nagyon távol esik az istállótól.
A megállítások kapcsán túl sok kommentárom nincs, bent hagytam néhány hibát is a korrekciókkal, de ahogy a kész felvételen, úgy a gyakorlás teljes hosszán is a jó megoldások domináltak. Közben persze gyakoroltunk akadályokat is, ezek közül az elhajtásos folyosót hagytam benn. Ez sem szabályos, hisz a szabályzat már egyértelmű elhajtást ír elő, de magunkhoz képest határozott fejlődés. A kifutásunk nem nagy távon történt, mivel a hangsúly már azon van, hogy a megfelelő irányba induljon. Az irányoknál látszik, hogy Pogi életében sokkal később kerültek elő ezek a parancsok, míg Rebi nagy arányban már tudatosan arra indul, amerre mondom, Poginál sok a korrekció. Foglalkoztat a gondolat, hogy rávezessem, a "szabad" nyájnál ő dönthet (merre látja praktikusabbnak) de akadálynál azért tessen teljesíteni, de egyelőre még nem tartunk itt.
Terveim szerint holnap még lemegyünk a verseny előtt egyet tréningezni, meglátjuk mit szól ehhez az időjárás... a márciusi havazás kicsit felborította a terveinket.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.