Viva la frisbee!

A kutyás frizbi meglehetősen egyszerűnek látszik: eldobod a korongot, a kutya meg visszahozza. Aztán amikor összehoz a jószerencse olyannal, aki tényleg magas szinten űzi a sportot, és megmutatja hogyan csináld jól, no akkor fel lehet kötni a gatyát...

A versenyszintre tudatosan épített frizbis munka az egyszerű egyenes dobásnál kezdődik. Nyilván kell hozzá egy alkalmas korong - mint kiderült a régi teszkós sárga korongunk is jó erre - és valaki, aki megmutatja, hogy dobj egyenesen. Az östehetségeket leszámítva az emberek nemigen tudnak dobni, legalábbis úgy nem, hogy elmenjen arra a minimális 20 méteres távolságra...

Fél öttől sötétedésig kint voltunk a parkban, és időnk java részében egymásnak dobálgattunk. Viki azt szokta mondani, a frizbi nem olyan, mint a biciklizés: ezt minden tavasszal újra kell tanulni. Megjegyzem, szerintem azért de, olyan, neki kellett 3-4 bemelegítő dobás, és lealázott a francba, és nekem is hamarabb sikerült az a bizonyos rövid egyenes, mint tavaly nyáron. Aztán jöttek a frikk-frakkok, dobj tenyerest, meg hand-overt, meg hátrafelé, a hátad mögött, kis dobások, feldobások, a nevekre már nem is emlékszem, azon igyekszem, hogy a mozdulatok megmaradjanak a fejemben... Ja és persze mindezt úgy, hogy legyakoroltuk jobb kézzel, aztán át bal kézre (ő ínhüvelygyulladásos, én meg kéztőalagút-szindrómás vagyok, mindketten jobb mancsra, így menet közben van az átszoktatásunk). Óra hosszas bénázás, míg nem sikerült többé-kevésbé ráérezni mindegyik technikájára, aztán jöjjön a kutya. És ahogy ott volt a kutya, egy pillanat alatt elfelejtettem mindent... Annyira beleégett a kezembe a fonákos, hogy vért izzadtam, míg sikerült Pogónak másmilyet dobnom. 

A nap zárásaként Viki dobott néhány quadot Poginak is. Eléggé beleégett az állataimba a kerülés dobás előtt, de szerencsére Pogo van annyira értelmes, hogy ezt harmadik dobásra elhagyta, és rákészült a hosszúra úgy, ahogy azt kell. Fantasztikus ezeket a dobásokat élőben látni, sajnálom, hogy a kamerám csak később kapcsolt, gyönyörűen kifutott a lány előre...

Rebelle és Alice is emelte jelenlétével a délután fényét, Rebszinek alakítottuk a technikáját, nem fut ki eléggé, ezért rengeteg dobásról lemarad, viszont a flippek szabályos megugrását defaultnak veszi, akárcsak a zannya, és úgy amúgy a többi alap-free elemben is szuperügyes volt. És mindeközben hozza Pogo stílusát, imádás van.

A tréning tárgya a szokásos röhögés-igény kielégítésén túl az volt, hogy rákészüljünk az előttünk álló promo-szezonra. Pogival a céges gyereknapon már hagyományosan megjelenünk egy frizbis bemutatóval, és most, hogy adott egy tréner is, idén egy rendesen összerakott kűrrel tudunk előállni. Egyelőre egy négykorongos kezdő-kombinációnál tartunk (csak viszonyításként mondom: ez nagyjából 5 másodpercet fed le a programból), ebben van veszett pörgés-forgás, egy fonák dobás, egy hátrafelé és egy hát mögött eldobott, szóval nem apróztuk el (ahhoz képest, hogy eddig csak fonákosat dobtam, most igazán menőnek érzem magam), bár mondtam, hogy főleg gyerekeknek szól a bemutató, akik már attól húúúhááá-znak, ha a kutya harmadik felszólításra lefekszik. 

De lesz még a gyereknapnál nagyobb dobásunk is, elhívtak a központi irodából egy óvodai sportolós nyílt napra, és lesz majd egy Sportolj a kedvenceddel sportnap is. Ez utóbbi elég nagy durranás lesz, jön a Hard Dog Race csapat egy rövid akadálypályával, lesznek mentőkutyás/terápiás/robbanószerkereső bemutatók, és dolgozunk azon, hogy elcsaljunk egy pro freestyle frizbist is, de ha ez utóbbi nem sikerül, akkor itt is mi fogunk dobálgatni. Ez utóbbi rendezvényen egyébként a tervek szerint végig kint leszünk, és az érdeklődőknek segítünk a kutyákat frizbire rákattintani, gurítást, egyenes dobást tanulni. A dátum május 13., a Kalenji családi futónap társprogramjaként, Budaörsön a Decathlon mellett. Akit érdekel egy mókás kutyás nap, vagy csak szeretne élőben látni és megdobálni rohadt paradicsommal, az írja fel a naptárba.