Szóval - aki követ fészbukon, annak nem új - a sztori: megyek le hátra a falkával a kert végébe. Hosszú a telek, sötét is van, meg a mocsárba fut bele a legelőnk, szóval nemigen akad fény, fejlámpázok. A ledes lámpa amellett, hogy bazi erős fényű, még kicsit meg is változtatja a színeket, a kutyák háta szivárványosan csillog, a szemük pedig zölden-sárgán világít. Így megyünk hát lefelé, öt bocival. Lent vagyok már egészen az aljban, pásztázok, folyvást számolok, merthogy a kert legvégében nincs kerítés. A bocik nemigen szoktak elmenni, de az ördög nem alszik, és ezek a kölkek ráadásul Lucifer fekete fattyai... Szóval lámpa pásztáz, Vikk számol, aztán kimaradt egy szívdobbanás: nem öt szempár figyel, hanem HÉT! Jó messze voltak szerencsére, de elgondolkoztam rajta, hogy menjünk rögvest haza, vagy maradjunk...? Végül mivel úgy látszott a kutyák nem vették észre a vadakat, inkább maradtunk. Sárgán világított a szemük, és ketten voltak, ezért nem vagyok benne teljesen biztos, hogy rókák voltak, komoly a valószínűsége, hogy sakálok figyeltek minket a távolból. Pár percig figyeltek minket, aztán eltűntek.
A dolog így utólag már vicces, de sajnos komoly következményei lehetnek egy-egy ilyen találkozásnak. A róka a 10kg-nál nagyobb kutyáknak nemigen tud ártani, de a macskát a nagyobbacska kanok már bizony meg tudják ölni! És a róka lassan olyan közönséges lesz a városokban is, mint a patkány. Nem félnek az embertől, sőt, a város szélén, egy nagy kereszteződésben többször is láttam már egy jószágot átsétálni a zebrán az esti órákban, egy másik pedig a rendszeresen egy lakótelepen sétálgat, a kutyafuttatón. Ezek az állatok ritkán veszettek, hála a szorgos vakcinázásoknak, de ettől függetlenül, ha a kutyánk kontaktusba kerül velük, akkor haladéktalanul állatorvhoz kell vinnünk! Ha rendben megkapta az oltását, akkor elvileg nem lehet veszett, de az esetleges karanténról már az orvosnak kell döntenie. Plusz megsérülhet, bolhás lehet, szóval ne hagyjuk, hogy kontaktáljon a rőtbundással (a vadászkutyák rókás afférja már egy teljesen más dolog). A róka általában ezt nem is szokta hagyni, bár kutyaféle, sok macskaszerű skillje van, pl. icipici helyre/en is be/átfér, és elég jól mászik.
A sakál reneszánszát éli nálunk, és egyre gyakoribb, főleg itt a déli régióban. Falkában él, és meglehetősen nagy, kisebb malinois méretű. Baromi okos, gyorsan tanul, és nagyon félénk. El tudja venni a malacot a vaddisznó kocától, és akár bárányt, gidát is tud rabolni. Bár alapvetően félős állat, ha egy területen elszaporodik, akkor egy idő után láthatóvá válik. Csúnya példával élve olyan, mint a csótány: ha már szabad szemmel látod, akkor kva sok van. Nálunk fényes nappal kóvályogtak ki ember elé, mikor bringával jött haza, hallom őket, ahogy a kert végében üvöltenek, és a szomszéd bácsi is látta már őket kint a legelőnkön. Bár, mint írtam, félős állat, azért csak-csak falkában él, és bár a bocik jó nagyok, én azért nem örülnék, ha a két falka találkozna a sötétben...
A vadállatokkal egyre többször találkozik ma már az urbánus kutyás is, summázva a fentieket, én azt vallom, inkább hagyjunk nekik teret, van macera és kockázat abban, ha hagyjuk, hogy a kutya kergesse el. Ha egy területen nagyon elszaporodnak, károkat okoznak (elsősorban a baromfik, kisemlősök, pl. nyulak, vannak veszélyben) akkor az illetékes vadásznak kell ezt jelezni. Lakott területen belül általában csapdáznak ők is. Egy ismerősöm az élvefogó csapdával eddig vagy 4-5 rókát fogott, szóval ezek a megoldások is működnek.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.