sokáig csak poénos gondolat volt, hogy Ozzyt Anna nyakába sózzuk, hogy agilityzzen vele (abban az egyben biztosak voltunk, hogy se én se ember nem fog agility pályán futkosni) aztán egy idő után mindegyikünk egyre komolyabban vette, így végül télen megegyeztünk, hogy belevágunk. a télből tavasz lett (akkor kezdődött a tanfolyam), az első edzésen pedig arra is fény derült, hogy annyira nem megy könnyen Oz irányítása egy "kedves ismerős" státuszú embernek - illetve kicsit bajos lett volna a logisztika - így most az állat átköltözött Annáékhoz. bár Szilárd örülne neki, de nem mondtunk le róla, csak most kicsit ritkábban látjuk. edzés tekintetében a kezdeti szárnyalás a 3-4. alkalommal visszazuhant, akkor jött rá ugyanis a jószág, hogy itt nem tud mindent izomból megoldani. kicsit el is kettyentünk, de egyértelmű volt, hogy a tanfolyamot már végigcsináljuk vele. szerencsére csupán egy holtpont volt az életében, átlendül rajta és most már újra szárnyal.
(azzal azért még elbüszkélkednék, hogy a kezdő csoportban a legelső alkalommal - tehát amikor először dolgozott Annával - még a furcsa helyzet ellenére is jobban dolgoztak együtt, mint a csapat zöme a saját gazdájával)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.