szóval mentünk terelni. alapvetően olyan sportról van szó, ami a juhászkutya egyéniségéhez (értelemszerűen) a legjobban passzol, viszont nagyon nehéz gyakorolni. Egyrészt ugye kell hozzá birka, terület, és egy olyan oktató, aki ért hozzá. Nekünk meg ebből semmi sincs, csak a kutya, meg mondjuk a terület, de az is kevés. ezért egy munkavizsga kedvéért intenzív terelőtáborozásba kezdtünk, hátha ragad ránk más is a koszon kívül. ehhez kellett négy óra punnyadás a kocsiban (lakókocsit húzva bizony vannak kompromisszumok), aztán jöhettek a mókázások. rögtön hoztam Dánielt meg Ozzbornt is, hogy ha már itt vagyunk, és egész napos pauzák vannak, legalább bringázni tudjunk, úgyhogy most itt van a lakókocsihoz támasztva a kettő darab teljesen felszerelt bikejöring egység. a komfort érdekében pedig jött még velünk egy villanyrezsó, vízforraló, kávéfőző meg a laptop netpöcökkel, úgyhogy semmire sem lehet panaszunk. a társaság mostanra egész jól összegyűlt, gyarapodnak a sátrak, és a kertben kószáló kutyák száma is. Enyémállatok rendesek, mint mindig, bár Ozzyval voltak félelmeim, Móni mondogatta, hogy mikor Danival bohóckodik kutyanapon, akkor köcsög a kutyákkal, de ebből 3 nap alatt semmit nem mutatott, pedig együtt sétálunk, labdázunk, ücsörgünk húsz másik kutyával. Danival reggel meg délután tájban elmennek tekerni egyet, Jettával sajnos elszámoltam magam, a terelés kivesz belőle annyit fejben, hogy nem volna illdomos még bájkozni is vele. Viszont Saci ajánlgatja nagyon, hogy valamelyik őkutyáját vigyem helyette, erősen agyalok rajta, hogy önállóan, vagy Ozzy mellé fogva tényleg bevállaljam.
Jetta már túl van két terelésen, először csak ízlelgette, másodszor pedig alapoztunk. két alkalommal két oktató foglalkozott vele, mindketten bíztatónak találják amit mutat, a hibafaktor - mint általában - én vagyok, amíg én meg nem tanulom, hogy mi-merre-hány méter, addig ő sem fogja tudni. balansz már megvan, még jön az iránybaküldés, a fektetéssel meg úgy fest, nem lesz gond. ösztöne van és nagyon meg akar felelni, úgyhogy bízom benne nagyon, hogy lesz ebből vizsga.
nyugaton a helyzet változatlan. napi két telefont váltunk apjukkal, Pusztával bringáznak, többiekkel pecáznak, kaszál, patit nevel, nagyon rendes parasztember lett belőle így, hogy egyedül őrá marad minden. úgy amúgy repülnek a napok, mindig van mit csinálni, élvezem nagyon, megérte ez nekem nyaralás helyett.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.