az érzelemmentes kutyaállat, akinek csak a szeme villanásából látni, hogy ha éppen ölni készül... különben csak békésen szemléli a világot, függetlenül attól, hogy vad ugrik-e fel a bal oldalán, vagy kombájn dübörög el a jobbon.
sejtettem, hogy tartogat nekünk meglepetéseket, mikor láncról gumira váltunk, de azért bíztam benne, hogy olyan zökkenőmentes lesz a váltás, mint Dorkánál. Csikiről tudni kell, hogy amolyan juhászkutyás dolgai vannak néha (vagy legalábbis én a juhászkutyákhoz tudom hasonlítani), egyértelműen későn érő, és az új dolgokkal szemben bizalmatlan. így volt ez a gumival is, az első fél kilométer nem volt éppen dicsekvésre méltó, de miután rávezettük, hogy mit várunk tőle (ehhez bizony többször le kellett hagyni, mert egyedül az irigység motiválta, hogy Doro meg velünk jöhet) gyönyörűen ment, gyorsabb tempót diktált időnként, mint Doro (aki mostanra már harmadjára ment gumival) és simán bírta lendülettel hazáig. tök jó volt látni, hogy a két kis némber viszi egymást előre, figyelték egymást a szemük sarkából, és igyekeztek a lehetőségekhez mérten előzgetni egymást. a finisben ismét rádicsértünk annyira, hogy emelt tempóban húzzanak a végéig. kár, hogy ilyenkor már sötét van a fotógéphez, és csak telefonos képekre futja...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.