Úgy döntöttem követem a karkötőm (Honor band) appja által ajánlott edzéstervet. Nem tudom tudományosan mennyire alátámasztott, de figyelembe veszi az eddigi pulzusomat,tempómat, hogy mikor lesz a verseny és milyen távon, szóval ha ezekkel a változókkal valóban kalkulál, akkor még jó is lehet. Mára pihit írt, és tekintve, hogy tegnap este spontán görcsölt a vádlim, úgy döntöttem, tartom a menetrendet. Ati viszont futni kívánt, így lementünk a rétre a bicóval és két kutyával.
Melegítés után nekilódultunk. A talaj kiváló volt, plusz néhány fok volt, vakító napsütéssel és hetek óta semmi csapadék, így jég sehol és sár is csak kevéske. Ezúttal egyáltalán nem tekertem, csak kitámasztásra használtam a pedálokat, és hagytam Rebit a saját tempójában. Az első kör kicsit tempósabb lett, a másodikban a nehéz részeken, ahol sokkal jobban kell dolgoznia már érezhetően lassult, de az egyenesekben kikorrigálta. Ez alkalommal sem a csúszástól, sem a buckáktól nem féltem :) jól navigáltunk a necces terepen, neki is voltak jó ötletei és én is már kiismertem a trail minden négyzetméterét. Immár magabiztosan neki merek navigálni nagyobb ugratóknak is, sőt, annyit ugráltunk, hogy a sisak is elcsúszott a fejemen. Annyira még nem vagyok vagány, hogy videózzak menet közben, de már el mertem engedni a kormányt (míg a sisakot egyenesbe húztam, majd a fejemre szorítottam), és összességében most volt a legfelengedettebb bájkunk. Rebi boldog volt a végére és meglepő módon a sports-tracker szerint egy *fastest time on this route*-ot is nyertünk, bár azt a max speedet kicsit szkeptikusan fogadom... :) a görbe a rajtunkhoz mutatja a kiugrást, ami vagy a telefon fals mérése volt, vagy tényleg ennyire durván rajtoltunk (mondjuk Ati szerint is nagyon keményen indult a lány). A helyes mérés mellett szól, hogy ez a program (sem ez a teló) nem szokott kiugrásokat produkálni és pont verőfényes, tiszta időnk volt. De ha így, ha úgy, az átlagunk az idő és a táv alapján is 16,5km, azt pedig nem zavarhatják meg a műholdak. Büszke vagyok a lány fejlődésére, és imádom elnézni a gorilla izomzatát. Csodálatosan erős testet növesztett magának :)
A fiúk pedig... a fiúk kiborítanak. A bringás felvezetés után rajtoltak bekötve, és Ati végre mérte is az idejüket. Múltkor megsaccoltam, hogy hozzám képest mikor értek be, most viszont bebizonyosodott, hogy jól tippeltem, ezek ketten alig négy perc alatt futnak egy kilométert! Ati elmondása szerint kb féltávig Lemmy teljes gőzzel ment, majd ott vagy kifújt a gőz, vagy rájött, hogy nagyon messze vagyunk. Utána lazábbra vette és nem húzott folyamatosan, csak bele-bele húzott, és ha érezte, hogy Ati nem bírja, akkor visszalassult. Baj nincs tehát a munkájával, ha ezt a teljesítményt anélkül is hozza, hogy lát minket Rebivel maga előtt, akkor príma kis kutya lesz belőle. Ati maga eléggé kivolt a végére, bár ők csak egy kört mentek, azt mondja nem bírt volna többet. Nincs sajnos edzésben, pedig ezekkel a képességekkel heti rendszeres készüléssel fel tudna jönni a cc mezőnyben. A 3:30as maximum pace meg kivitte a hajamat... :D
Holnap újra nekiállunk, akkor csak mi lányok. A Honor band 40 perc lassú futást ír elő 140-es pulzussal (ez utóbbi lesz benne a kihívás), de a bicót sem fogjuk otthon hagyni... :D
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.