tudtuk mindig, hogy a kutya ki- és bekapcsolása fontos, sőt elengedhetetlen része a képzésüknek, legyen az fegyelmező munka, őrző-védő, vagy akár erőedzés. mert bár teljesen más módon veszik igénybe a felsorolt tevékenységek a kutyát, a lényeg ugyanaz: együtt dolgozunk, és ez mindkettőnknek öröm és boldogság. hát persze, hogy mindketten reszketve várjuk, hogy végre elkezdődjön.
az erőedzések kapcsán a héten vettem észre, hogy itt is milyen pikk-pakk bekapcsol a kutya szinte nulláról, és anélkül, hogy különösebben hergeltük volna, már fel is pörgött, nem gyengén. különösebben nem figyeltünk erre, hogy a kutya bekapcsoljon húzás előtt, szóval biztatjuk, de ennél többet nem szoktunk tenni. a konkrét eset most volt, hogy Dorót vittük edzeni, és jöttek velünk a vendégeink is a két malival és Cenzivel. mivel ilyenre nem gyakran van lehetőségük, kaptak tőlünk kölcsön egy hámot, hogy majd rápróbálják valamelyik malira, aztán húzzon egy picit gumit. idáig rendjén is van a dolog, de ahogy felszereltem Dorót, és Bence is Nikeot (a kan malit), bevillant, hogy hülye voltam, és nem hoztam még egy láncot, tehát csak hámhoz tudunk gumit kötni. vissza már nem fordulunk, hát húzzanak előbb ők, úgysem 6km hosszan akarják vinni, csak kipróbálják, aztán csere. azám, de Doro nem hülye. rajta van a hám, csörög a lánc, gurul a gumi, ő pedig teljesen felpörgött. ahogyan az a nagykönyvben meg van írva: fejét-farkát felcsapta, remegtek a lábai, figyelt minket folyamatosan (kapkodta a fejét az arcok között), és mikor elindultam vele (a hámra kötöttem a pórázt), akkor gondolkozás nélkül belefeküdt. jobb ötletem nem lévén visszatartottam, aztán hagytam magam húzni, hogy legalább teljesen hülyét ne csináljak belőle - de ő persze még ennyire sem hülye, észre vette, hogy mögötte vagyok és nem mellette, megvárt. aztán mikor melléléptem, akkor megint kilőtt, én megint hagytam, hogy húzzon, ő pedig megint megállt, hisz nekem mellette kell lenni. no itt fejeztük ezt abba, és inkább ültettem, míg Bencéék visszaértek egy rövid körről. aztán ahogy végre mögé került a gumi, állítom ő volt ott közel s távol a legboldogabb kiskutya, belefeküdt a hámba, és vad farkcsoválás közepette kezdett dolgozni.
aztán hazafelé szépen a szokásos nyárfáknál levettük a hámot, áttettük a pórázt nyakörvre, és onnantól kezdve laza pórázon jött láb mellett.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.