a terelésen és a túrákon kívül most már lehetőségünk van más sportokra is, elkezdtük a canicrosst, most már komolyabb szinten (pontosabban Gábor az, aki igazán komolyabb Pogival), folytatjuk az agilityt, a crosshoz ma tervezek egy kis anaerob (súlyhúzó) edzést, szóval az élet zajlik. meg persze már mellette legeltetek váltásban a három kutyával, hogy azért szinten tartsuk őket.

a futás most nekünk is fontos, nem csak a kutyák miatt edzünk, ők ez esetben inkább csak kiegészítők, volt olyan is, hogy kutya nélkül mentünk. nekem az agihoz kell, meg egyáltalán, hogy legyen alap állóképességem, apjuknak meg a saját szintje tartásához, mert csak a seggén ülve neki sem marad meg végtelen ideig a jó kondija.

futásból most már tudjuk (gps-el lemértük), hogy a mi kis körünk 5km, a nagy pedig 8. ez most már nem hasraütéses, meg guglimapses-es adat, hanem pontos (korábban úgy gondoltuk, hogy 3 ill. 6km-esek a távok).

költözés volt

nehéz az országban elérhető közelségben jó terelőhelyet találni, ám Tamás barátunknak semmi sem lehetetlen! összehozott egy lehetőséget egy nyitott és jófej gazdával, és azóta oda járunk le terelgetni. 200 birkával tudunk játszani, illetve Tamás már elkezdte kiépíteni a gyakorlópályát. még tart a birkák tréningezése (nem megyek bele a részletekbe, de a lényeg, hogy a jószágnak is szokni kell a rendszert az akadálytalan működés érdekében), de szépen haladunk. a környék gyönyörű, és van elég helyünk, szóval tényleg csak néhány lépés választja el attól, hogy a helyi bázis legyen. sőt, már a terelőtábort is le tudnánk ide szervezni (infrastruktúra van), ha úgy adódik. most még csak a VIP vendégek járnak ki terelgetni, de remélhetőleg ez nyár elejéig megváltozik és megnyílik a terület minden érdeklődő előtt.

Minden pites álma. Meg a bolond boszeronosé is.
Esős napon, télen, mikor fel van fagyva minden, ha este későig dolgozom, és ezen alkalmak kombinációi... Nagyon jól tud jönni. Attól féltem a rászoktatás problémás lesz, de igazából a kellően örült kutyák már első alkalommal jól mentek. Murphy, Doro és Pogo akik tökéletesen jól érzik magukat rajta, Ozzy próbálkozik de neki kell az, hogy a zsákmány is fusson, ne csak ő, szóval laza ügetésben mozgatja a padot, és próbál okosan nézni... de nem nagyon megy neki. Jetta meg... szegénykém túl hosszú. A padot piteknek tervezték és az ő teste nem csupán magasabb néhány centivel, mint Pogié, de jóval hosszabb is, szóval ha nekilódul lecsúszik a hátsó lába. Ha ketten vagyunk és egyikünk betámaszt hátulról, akkor egész jól fut, amúgy ez (érthető okokból) zavarja. Ilyen szempontból szerencse, hogy Pogo ilyen kis beauceron-koncentrátum, főleg, hogy imád padozni. Ahogy feltesszük már belefekszik és rohan, eszméletlen átlagsebességet generálva (én meg eszméletlen röhögést generáltam a sportboltban ahol dolgozom, mikor a kerékpáros kollegáktól kérdeztem hogyan kell erre feltenni a bringa km-órát... végül videóval demonstráltam hogy néz ki az gépezet).

A futópad bármikor jól jöhet, edzés előtt bemelegítésnek, edzés után levezetésnek, vagy edzés helyett, bár ez utóbbi esetben meglehetősen unalmas program (csak állunk órákig a kutya előtt, és lóbáljuk a kecskeszőrt...).

Nem próbálom meg behozni a blog lemaradásait (majd talán később, címszavakban), térjünk inkább egy friss, új témára: canicross.
Úgy kezdődött a dolog, hogy tesóm feldobott egy versenyt (3,3km a Mandulástól startolva valahol a Mecsekben), apjuknak meg végre feltűnt, hogy ha nem sportol, akkor 38 évesen már nem fogja tudni emlékezetből megtartani a kondiját. Ő viszont már csak ilyen versengő típus, ha nincs versenyszerű célja, akkor nehezen áll neki edzeni, így adta magát a dolog: canicrossozni fog Pogóval. A kutyát különösebben nem kell edzeni, nagyjából kéthetente járunk túrázni (egyre keményebb útvonalakon) ahol gyakorta húzza hegymenetben habtestemet, plusz rendszeresen frizbizett és labdázott egész télen. Egy 3,3km-es canicrosst álmából felébresztve, három lábon is lenyomna. No de a Pogácsa... ő anya kutyája...
És már adott is a challenge: apának feledződni, Poginak megszokni, hogy apával dolgozik. Első alkalommal a kis kör (kis kör = kb. 4km) két negyedét futották, majd apjuk kissé feldúltan közölte, hogy ez a kutya nem normális, vagy húz, mint a gép (Édes, mire számítottál?) vagy ha rászól, beáll a lába mögé (na jó, ez némi magyarázatot igényel: Pogo jó "pulikutyához" méltón úgy tanulta meg a sétás lábhoz igazodást, hogy beáll mögém, a parancs is ez ilyenkor: "mögém!"). Második alkalommal már jobban megvolt az összhang, és tegnap már (kb. két hete futnak) lement jó tempóban a teljes 4km izomláz nélkül. A következő kihívás a nagy kör lesz nekik (ez kb. a kicsi duplája), ill. az, hogy Pogo fusson apával úgy is, ha ott vagyok. Ezt eddig egyszer próbáltuk meg, az lett a vége, hogy ember lekapcsolta magáról az övet és hagyta Pogit visszarohanni hozzám... nem fogok hazudni, jól esett, hogy nem hagy el. De azért na...

készítettem egy fotómontázst, de persze elfelejtettem pont a napján feltenni... szóval másfél évesek a kölykeim, gyönyörűek és szeretik őket, ennél több már nem is kell tenyésztő-szívemnek. 

Aragontól már készül az első alom. megvan minden szűrése, rengeteg kiállítást nyert, és a legnagyobb francia beauceron tenyészszemlén osztályt is nyert, ennél komolyabb címet boci nem is szerezhet...  Evelyn nagyon meg van vele elégedve, azt mondja stabil, jó természetű kutya (szóval valószínűleg nem a papájára ütött :) ). Míta királylány ügyes-okos, ő anyja lánya, szép is, figyelmes, stréber, értelmes, és sportos. mostantól kezdődik az agility karrierje, frizbiben pedig már egy ideje versenyeznek, a kutyasulijukkal nagyon színvonalas bemutatókat tartanak, nyáron pedig a terelőtáborban szépen bekapcsolt a kicsilány, ha kicsit még belehúznak még az idén munkavizsgázhatott volna, de nem sietnek sehova, majd megcsinálja jövőre. Jeti nő testben, és lassanként talán fejben is kinövi a babakorát, tündérállat és nagyon kis szép, már pattog az égig, mint a kedves szülei (és a rokonság jó része). Pogo most kezdte el a bolond kamaszkort - amikorra már véget kellett volna érnie... - ezt leszámítva csúcsszuper, mint mindig. ugrik, harap, fut, pontos, figyel, és folyton a toppon van. letettem vele augusztusban egy terelő munkavizsgát a tábor után, ráadásul szuper pontszámokkal (főleg ahhoz képest, hogy mennyire fiatal a kutya), jövő héttől pedig nekikezdünk az agilitynek. Akro a 'big bear', eddig két dobogós helyéről értesített a gazdája, de mivel nehézkes köztünk a kommunikáció, ők pedig sokat járnak versenyezni nem lepne meg, ha lenne még ezen kívül néhány helyezése még. fejben még  ő is gyerek, a gazdája szerint mostanság kezd beérni, és úgy futni, mint egy felnőtt (nem akartam mondani neki, hogy ez valszeg a hűlő időjárással is összefüggésben lehet, hisz bocik...), reméljük, hogy a jövő szezonban feljebb jutnak, mint a dobogó harmadik foka. Amy (és a többi kettő) családi kutyaként él, Amy esetében még várnak, hogy kamaszkori érzékenységről van-e szó, vagy ilyen mimóza a jelleme, előbbi esetben még folytatja a show karriert és tenyészkutya lesz, utóbbi esetben marad családi kedvenc. Dana a másik hatalmas, kedves, szófogadó, simulékony családtag lett belőle. Jay a rosszéletű... elég virgonc és domináns gyerek lett belőle, megy ő is, mint a rakéta, ráadásul gyönyörű lett, kicsit sajnálom, hogy csak családi kedvec, ráadásul egy nagyon elfoglalt gazdánál, de jó élete van és szeretik.

Pécs belváros, 5 ember, 6 kutya. Köztük két beauceron, egy pit, egy border, egy yorki és egy csivava. Persze előbbi két fajta volt a dolgok necces pontja, már ami a köztéren dolgozó hatóságokat (értsd: rendőr, közteres) illeti. Ám hiábavaló volt - szerencsére - a felkészülésünk (a szájkosarakról szóló jogszabály kinyomtatva és bekészítve az oltási könyvek mellé), senki sem szólt be, nem akart akadékoskodni, legfeljebb rosszallón nézett, bár ilyen is kevés akadt. A kutyákok természetesen jól viselkedtek, leszámítva, hogy Pogiéknak volt egy kis kilométerhiánya, így az első fél órában húztak egy kicsit, de ezt is sikerült megbeszélni velük. Fotók nem nagyon készültek, bár mind vittünk gépet, ez inkább egy amolyan fagyizós - dumálós este volt. Végigjártuk a Sétateret, aztán mentünk egy kört a Széchenyi téren, végig a Király úton egész a színházig - itt adják a legnagyobb és legfinomabb fagyit - ahol kicsit lecsüccsentünk. Visszafelé újból Sétatér, ám ezúttal a Jókai téren keresztül megközelítve. Még egy kört akartunk menni a kirakodósok közt, amikor néhány (kutyás) ismerősre bukkantunk, úgyhogy végül egy sörpadon ücsörögve töltöttük az este végét. Jó volt, no. 

kerek egy hónap...  a recept: nyers hús (pulyka különböző húsos darabjai + csirke bőr), heti egy gumis tréning, heti egy bikejöring, napi két labdázás - frizbizés. és élőben még látványosabb! semmi extra cucc, most még a vitamint és a luposant is abbahagytuk (kúraszerűen kapják mindkettőt), egy az egyben 'natural'. végre, igazán jó ránézni erre a kis cafatra.

a szokásos kutyanap szokatlanul alacsony létszámmal kezdett, az első néhány versenyszámban szinte csak a mi csapatunk (Jetta, Pogo, Roxa, Rooney, Ozzy) nevezett, meg néhány kennelsoros. Jetta szokás szerint nyerte a tápevő versenyt, a gumihúzásról néhány mp-el lemaradtunk, a frizbit pedig (time trial) Anna és Roxa nyerte, szintén néhány mp-el Pogi előtt. részt vettünk még néhány mókás játékban is, aztán a coursingen sikerült még aratnunk: Ozzy hozta a papírformát még úgy is, hogy Roxa kertelt és egy pillanatra meg is előzte őt (az ész majdnem diadalmaskodott a láb felett :) ). egy kis harapással zártuk a napot, pofátlanul kihasználva a jóindulató segédet. Rooney egyre jobbakat mutat ilyen téren, a csajaim hozták a formájukat, Roxa pedig jól megrémítette a segédbácsit :) fáradtan és leégve indultunk haza, sajnos az összpécsi csoportkép lemaradt, mert Ildiék már kora délután elmentek, de most már legalább tudjuk, hogy az ő staffjai jól kijönnek ami csapatunk kemény magjával, így remélhetőleg egy más alkalommal pótolni tudjuk azt a fotót. talán ma délután...

 kisPogi, hogy a bíró urat (Seftsik Peti) idézzem: "majdnem olyan jó, mint egy kelpie" 

Míta lány

Ozzy a kezdő agility versenyen Annával (az eredményhirdetésről teljesen lemaradtunk, nem tudom hányadikak lettek)

Roxa beelőzött - az utolsó hajrában ez a meglepő kép fogadott a kijelzőn, utána mondták a lányok, hogy Roxa okosan levágta a kanyart, így került egy pillanatra Ozzy mellé, ám Oz még így is több testhosszal nyert. De azért tök jól mutatnak így együtt :)

Rooney fejelágya kezd benőni, nagyon ügyes volt

Roxa, aranyos volt

Jetta végigpörögte póráz végén az őrző-védő bemutatót, testben-fejben félholt volt, mire sorra került, úgyhogy nem is vártam tőle sokat, de azért a tűző nap, és a programdömping ellenére azért ügyi volt. enyéimről főleg videó készült, nincs normális fogásos fotó

KisPogi, a hős, a legcukibb ződfesték, nem okozott csalódást. szépen dolgozik hátrafelé, nagyot ugrik, és fog... mint a ződfesték.

több pites kép is kering az éterben ahol mutatják, hogy mik a fokozatok, most vegyük ezt egy picit részleteiben

a sovány kutya:

nem csupán a bordák, hanem a háti- és ágyéki csigolyák is kilátszanak, a medence szintén, súlyosabb éhezésnél a fejen is elkezd látszani a fogyás (mint a képen), a szőr kopott, a kutya izomzata gyenge, vagy szinte nincs is neki.

sport (ideális) kondi

szándékosan nem adba-kutyát kerestem, hogy véletlenül se jusson senkinek se eszébe az a butaság a "más típus"-ról. mert kövér típusú kutya nincs... nincs leszárítva-leszálkázva, a bordaíve jól kivehető, de nem üt át a bőrön, tapintva viszont könnyedén meg lehet számlálni a bordáit, a csigolyái-medencéje fedett, a kutya láthatóan engergikus, rendszeresen mozog, a szőre csillog. az izomzata szépen kivehető.

ugyanez adba pitnél:

más a méret, az arányok, a kutya egész felépítése, de a bordaív hasonló mértékben látható, mint a fenti kutyán, az izmok jól kivehetőek, de nincsenek szálkásítva. megfeszítve mindkét kutya mást mutatna persze, direkt kerestem olyan képet, ahol mindkettő magától áll, nem húz.

a kigyúrt, edzett kutya

ez az az állapot, ami a legjobban tud tetszeni, viszont nem tartható állandóan. a kutyán nem csupán kidudorodnak az izmok, hanem még az erek is látszanak. csigolyák, medence izommal bőven fedett. a hasüregi háj is eltűnt. ami alkati kérdés az az izomat nagysága, és a test arányai. gyakorlatilag bármilyen kutyát lehet ilyen kondícióba hozni, más kérdés, hogy fog-e rajta látszani, hisz egy hosszabb szőrű fajtánál (mint amilyen a boci) sokkal kevésbé mutat. az ilyen kondiban lévő kutyáknak nyugalmi helyzetben sem látszanak a bordái, ám a bordaíven lévő izomzat igen. az edzés fajtájától függően ez viszont változhat, gondoljunk csak a rövid- és hosszútávfutókra. ha csak futással, pecával, úszással eddzük a kutyát, akkor inkább vékonyabb, szálkásabb marad, míg ha főleg súlyokkal tréningezünk, akkor több izom rakódik rá, és nagyobb lesz a tömege is.

"pet" kondi

amikor még éppen nem mondanám kövérnek, ám sportosnak sem... a bordák még látszanak (kicsit), ám az izomzat láthatóan nincs komolyabban dolgoztatva. sok plusz súly nincs a kutyán, egy nyugdíjasnak való kondi.

kövér kutya (show kondi):

minden bőven fedett, még az izmok is... a bordázaton sem a bordát fedő izmok, sem a bordák nem láthatók, tapintáskor csak nyomással érzékelhetők, a combon lévő izmok is egy nagy masszának látszanak. általában a kiállítási kutyákat ilyen kondiban tartják, mivel ezzel nagyobbnak tűnnek, és valamiért show körökben ez a divat. egy nem kiállítási kutyánál maximum téli kondinak hagynék ilyet kinti kutyánál. egy ilyen zsírral rendelkező kutyát már nem lehet csak úgy edzeni, a testén - és a hasüregében - lévő zsír miatt nehezebben hűl, nagyobb terhet cipel, nem egészséges. a mellkas-has-ágyék még éppen elkülönül egymástól.

nagyon kövér kutya:

amire már nincs mentség... mellkas-has-ágyék egy nagy zsíros massza, izomzat több centi háj alatt. szintén nem típusfüggő, akármilyen "agárszerű" pit, show stafford, vagy bármilyen fajta elhizlalható ilyen mértékben.