Bikejöring motivációk és az intervall

Tegnap végre együtt álltak a csillagok, egy napja nem esett, kisütött délutánra a nap és még rá is értem. Gyorsan zúztunk ki Rebivel a rétre, lélekben felkészülve nagyjából mindenre.Sár lesz, dagonya, a kutyának tele a segge a négy nap kényszerpihi után, kint lesznek az őzek, bármi megtörténhet.

Ehhez képest a terület bár pocsolyás volt, teljesen korrekt volt a talaj (sok évet éltem agyagon, nagyon örülök ennek a rendes humusznak!), a kutya jókedvű, a nap hétágra süt. Felvettem a napszemcsit és lehúztam a sisakom kis napellenzőjét (halottnak a csók...) és rövid melegítés után indultunk. Kiegyensúlyozott, lendületes körrel kezdtünk, Rebi jól reagált a gyorsításokra, aztán a második körnél elkezdett beesni. Hogy megtartsam a tempóját egész sokat beletekertem, a technikás szakaszokon pedig elrebegtem egy fohászt egy össztelós montiért... De megcsináltuk, az átlaga nem romlott sokat, 17,3km/h average-el zártunk, ez még mindig jobb, mint januárban bármelyik bikejöring körünk, viszont fejlődésben mintha megálltunk volna. A múltkori bambis kaland óta tudom, hogy van még benne tartalék, inkább azt látom, amit anno a canicrossozásunk elején: elkapott egy kényelmes tempót, amit én is tudok tartani (ugye a bj elején nagyon tudtam rettegni a sebességtől) és ott beragadt. Később cc-ben rövidebb távokkal tudtam elérni, hogy végig húzzon és a mostani húzóerejét akkor találta meg magában, mikor először futottunk konkurenciában. Kellenek neki ezek a rádöbbenések, hogy "hé, hát tudok én ennél jobban is menni" és akkor megy is. Abban bízom, hogy bikejöringben is csak erre várunk, ezért hosszas matek után kitaláltuk, hogy (ha eláll az eső) befogok végre két kutyát. Lemmy fizikai kapacitásai érzésem szerint végesek, ezért mindenképp csak egy körrel tervezek, de hogy ott mi fog történni, arról ötletem sincs. Az biztos, hogy a szárat meghosszabbítom, minden más kérdőjel.

A bikejöring után Rebinek hagytam pihit. Ahogy jön a tavasz és melegedik az idő az is befolyással van a teljesítményére (ezt is figyelembe veszem, és nyomon követem, hogy változnak a mutatók), bár szerencsére kevésbé érzékeny erre, mint a hozzá hasonló méretű, szőrös fekete kutyák. A legfőbb változás az, hogy most már iszik bájk után, eddig volt, hogy el sem fogadta a vizet. Nyárra szinte biztos, hogy hűtőmellény lesz a sorsa, megérdemli. Szóval egy ivás és kis séta (meg a kötelező fotók) után átvedlettem futósba és két kör kocogás után kipróbáltuk az intervall dolgot. Érdekes, hogy mennyire kell a szervezetemnek a bemelegítő lötyögés, minden alkalommal úgy érzem, hogy nem is lennék képest ennél gyorsabban futni, de soha, aztán lenyomok két kört (egy nem elég sajnos) és simán tempót váltok. De a pulzusmérő még ott van a kezemen, hogy elrontsa a bulit, ezért eddig is játszottam a gyorsítok-lassítok dologgal, tegnap viszont célirányosan ennek szenteltem a harmadik kört. Belehúztam, gyakoroltam a canicrossos futást (semmi tudományos, egyszerűen csak rájöttem, hogy ha egész hosszúakat lépek, akkor a leghatékonyabb a kutyával közös haladás), amit kutya nélkül max néhány tíz méterig bírok, futottam csak lábujjhegyen meg hasonlók egész addig, míg az órám nem zizegett. Akkor stop és szuszogás (telefon buzizása, hogy teljen az idő, így készült kétszáz fotóm egy futásról). Így gyúrom a lassú "erőnléti" futást és megnyugszik a lelkem, hogy cc-s izmaim is megdolgozásra kerülnek (még a hátammal kell kezdeni valamit, azt csak beülővel éri terhelés), plusz az edzés átlaga egész jól felkúszik :D a max pace egyébként 3:30 volt, ami nem sokat nem jelent, hisz valószínűleg csak néhány méterig tartottam, de eddig még kutya és lejtő nélkül ilyet nem tudtam produkálni, soha, szóval örülök neki. A lábaim fájnak, érzem az izmaimat is, és jelenleg megint esik, így a délutáni kettesfogat miatt is aggódom. Majd meglátjuk mire jutunk, jó lenne...