Good bye 520, hello 540!

A mai kaland igazán rendhagyó volt. Kimaradt egy edzés a héten az apokaliptikus felhószakadás miatt (jaja, januárban...) mikor pedig tegnap este kivittem végre a Rockrider 540-est egy próbakörre csupán 700métert mertem menni vele. A területünk vízben áll, de szerencsére nem a ragadós agyaggal van dolgunk, hanem lápos, kicsit olvadós talajjal. Ami bár nem ragad, de azért csúszik... Naplemente előtti órában értünk és időnk java azzal ment el, hogy tekertem az elengedett kutyával és morfondíroztam, hogy akarom-e bekötni. Végül megtettem, de ő is érezte, hogy ez most rizikós menet és a 700m-es, trükkös hupliktól mentes szakaszon is negatív rekordot döntöttünk. Nem bántam, mert újra megerősített, hogy Rebelle gondolatot olvas, miközben húz. <3

A ma délelőtt sokkal sikeresebb volt, bár a talaj nem száradt fel, a tegnaphoz képest sokkal barátságosabb volt. Bekötöttem Rebit a fekete vas elé, és nekilódultunk. A talaj cuppogós volt, vizes és pocsolyákkal teli, de amíg Rebelle (és általában a beauceronok) szabad foglalkozás alatt az összes tócsát megtalálják, addig Bubi munka közben zseniálisan kerülgeti őket! Rendesen cikk-cakkozni kellett, hogy kikerüljünk mindent és egyértelműen ő vezetett, figyelte a leghatékonyabb útvonalat és arra manőverezett, félelmetesen jó érzés volt! Az 540-es Rockriderem nem mai darab, és hát nem is az enyém. Decathlonosnak lenni azért is jó, mert a cég támogatja a sportolásunkat, például ilyen "belső használatos" kerékpárokkal. Ezeket aki akarja kiviheti, akár hosszabb időszakra is. Az eddig használt fehér 520-as is ilyen bicó volt, de mikor egy kolléga visszahozta az 540-est, lecsaptam rá. A két bringa között egy  kategóriányi különbség van, ami nekem fontos, hogy a váz masszívabb (meg szebb is), a teleszkóp játéka 1,5 cm-rel nagyobb és sokkal jobb gumik vannak rajta. A mai karikán jól érezhető volt a különbség, az első hupli után éreztem, hogy egészen máshogy vesszük a döciket, és nagyobb magabiztossággal manővereztem köztük. A pedál is más ezen a gépen, ez kevésbé nyerte el a tetszésemet, de nem csúsztam le róla. A gumik szépen leverték magukról a sarat - csak abba nem gondoltam bele, hogy az egész az arcomba fog csapódni :D Egy-egy pillanatunk volt, mikor mindkét kerék érezhetően megcsúszott, annak rendje szerint frászt is kaptam, de szerencsére volt annyi lélekjelenlétem, hogy ne fékezzek bele, a kutya pedig szépen kihúzott belőle.

Összességében egy egész karikát mentünk, viszont az hatalmas flash volt :) egyre nagyobb önbizalommal megyek bele az ijesztő szitukba, és a tény, hogy túléltünk egy fullos takonyban gázolást esés nélkül egészen felvillanyoz. Rebelle részéről fárasztó menet volt, a bringa jobban ragadt a talajon, mint eddig bármikor, és ennek ellenére az átlagos 16,5km/h-s eredményt hozta, tekerés nélkül. Az összhangunk töretlen, egyre jobban érzi a kanyarok ívét is, kikerülgette a nagyon csúszós részeket és belehúzott, mikor arra biztattam. Nagyon nagy élmény volt, remélem innentől csak jobb lesz a pályánk.

A futásunk utána hasonlóan jól alakult, egy kör bemelegítés 160 alatti pulzussal (egy riasztásom sem volt, yess!) majd egy következő kicsit erősebb tempóval (itt már sikerült fölé csúszni), majd egy harmadik kör, itt már intervall-jelleggel bele-bele futottam. Nem volt mögötte tudományos háttér, egyszerűen csak elkapott a hangulat, bekapcsoltam a zenét a telefonomon és utána vitt előre a lábam. Akkor álltam meg, mikor már éreztem, hogy nagyon magas a pulzus, de ahogy visszaállt, mentünk tovább. Közben gyakorolgattam a canicrossos futásom is (lehet van neki rendes neve is, én csak így hívom), hosszú lépésekkel, komolyabb tempóval, nagyon jól esett, Rebi meg közben kifejezetten jól szórakozott. Sikerült betartanom a tervemet, és január hónapban nem canicrossoztam, viszont holnap már szerencsére február lesz :)