Eljött az év eleje, a különböző fajtagondozó klubok elkezdték kiosztani a különböző éves pályázataikat - nem volt ez másképp a miénknél sem. Megvallom, nem nagyon szokott megmozgatni ez az oklevél osztogatás, hisz jelentkezéses alapon döntenek olyan címek sorsáról, melyeket – szerintem – felelősség megkapni, és egyébként sem szokott kedvem támadni csak ezért elutazni 250km-t az átadó vacsira. Cserébe szembe jött velem egy oklevél, ami viszont elgondolkoztatott…

FajtaGONDOZÓ, mondjuk szépen a klubunkra, fizetjük a nevezési díjat, hozzájuk fordulunk, ha valamiben elakadunk. Ismerjük egymást, beszélgetünk, tök jól működik a dolog, és a miénk még a jobban szuperáló egyesületek közé tartozik, tényleg. Viszont mikor 2018. terelő bajnoka akárhányadik helyezett című oklevél kerül a szemem elé egy olyan névvel, amivel egyetlen huncut terelőversenyen sem találkoztam, akkor azért elgondolkozom… Aki kicsit is ismer, tudja, hogy terelek. Eljárok tréningezni legalább havonta, erről koptatom a klaviatúrát évek óta, ott vagyok a versenyeken, ismerem a legtöbb versenyzőt, és nem csak a saját utódaim, de a többi terelő boci eredményeivel is kb képben vagyok. Szóval amikor azt látom, hogy egy alig ösztönpróbás kutya kap egy „TERELŐ BAJNOK” feliratú oklevelet, akkor igenis fel tudok háborodni. Én ugyanis ott voltam a terelőversenyeken – ahogy a klub is. Ott volt, adminisztrált, sztorizgattunk, neki fizettem a nevezési díjakat, átadta a kupákat (általában beauceronoknak), így igenis van bennem tüske, hogy egy felfelé ívelő sportban, egy elképesztően sikeres munkafajtánál olyan egyedhez jusson ez a cím, aki konkrétan a nulladik lépcsőfokon áll terelésben! És értem én, hogy ez egy pályázat, és basszam meg magam, amiért decemberben nem foglalkoztam ezzel, bújhatnék amögé, hogy kiléptem egy 9 éves kapcsolatból és épp a négy kutyám lakhatását igyekeztem megoldani, de nem fogok, tényleg elment a radarom alatt. Így maradtunk annyiban, hogy a fajtaGONDOZÓ klub kiadott egy nagyon megtévesztő címet. Tök jogosan, hisz megpályázta és járt neki. Bennem -és versenyző sporttársaimban - ugyan felmerül a kérdés, hogy egy ösztönPRÓBÁVAL miért is lenne egy kutya adott sport bajnoka, de ez legyen a mi bajunk... És ez nem egyedi eset, ez egy trend… biztathatjuk magunkat azzal, hogy egyszerűen csak a hobbista köcsöggyűjtőkre épül, de én ennél szkeptikusabb vagyok…

Vannak olyan klubok is, ahol nem is kell, hogy a kutyánk a gondozott fajták közé tartozzon, elég befizetni a pályázatra néhány ezer forintot, és a Fifi egyetlen olyan fajtaként kizárásos alapon megkapja a Legjobb Habsburg Juhászkutya címet, sőt, még egy serleget is! És mindig vannak olyanok, akik tudják hol vannak ezek a pályázatok, és beneveznek, és elhozzák háromezer forintért a serleget a Fifinek. Igen, bizony, jól érted: ugyanennyi erővel gravíroztathatna magának egyet. Ezek a címek kimennek, a gazdik büszkén osztogatják a zinterneten, felírják a Fifi eredményeihez és villognak vele. Tenyészérték minősítő papírként hivatkoznak rá, a laikus pedig el fogja hinni, hisz sokkal értelmesebb szöveg az Év terelő bajnoka felirat, mint az, hogy 2x CACTR… és csak a rutinos játékos tudja, hogy a kettő között mi a különbség.

Felmerül tehát a kérdés, hogy a fajtagondozó szervezetek Év akármilye pályázatai az állomány szempontjából mennyire kontraproduktívak, ha szíre-szóra megadják minden apró papírocskára? Ezzel gyakorlatilag támogatják a csetreszgyűjtő kamueredményekkel operáló törzskönyves szapikat is, akik tevékenységükkel tovább rontják a lelkiismeretes tenyésztők renoméját… már a sportkutyázáson belül is! A kiállításokról meg nem is szeretnék beszélni…

Szomorú vagyok, csalódott, és tehetetlen… fel tudjuk hívni a figyelmet a szaporítókra, hogy ne vegyél vásárból kiskutyát, hogy ne vegyél törzskönyv nélkül kiskutyát. De ezzel mit tudok tenni? Mi versenyzők elmegyünk tréningezni, vért-verejtéket beleteszünkk a kutyáinkba, tízezreket költünk egy-egy versenyre, én spec ellövöm minden szabim meg pihenőnapom, és minden nap azon gondolkozom, hogy lehetnék jobb. Az almokről, gazdiválasztásról, kölyöknevelésről meg már nem is akarok többet regélni… tudjátok. Miközben megjelennek ilyen kutyák, ilyen címekkel, én pedig végignézem, ahogy kvázi megtéveszti az embereket, hogy eladja a kutyát meg majd a kölykeit. Mert megteheti, tök jogosan kapta meg a címet a klubtól, aki szintén mossa kezeit, hisz miért nem pályázta meg más is…