A helyszín és idő még mindig a legutóbbi (február 16-ot írunk) tréningünk. Nagy segítség volt, hogy Szandra is eljött, és végignézte mit művelünk. A vidik ellenére is maradnak felderítetlen pontok egy-egy tréning hibáiból, és az észrevétele a hangsúlyról pont egy ilyen volt. Azzal nyilván tisztában vagyok, hogy szoktam kiabálni, sőt, néha átmegyek deathcore-ba is, de arra azért törekszem, hogy a mély legyen a "hideg" a magas pedig a "meleg", legyen támpontja a zállatnak, hogy amit csinál éppen az jó-e nekem, vagy sem. No a juti(nak szánt) hangom használatának újragondolására intett Szandra, és a felvétel őt igazolja. 
A feladatok hasonlóak voltak, mint a legutóbbi két tréningen, lassuljunk (továbbra is ott tartunk, hogy Reb balanszol kétszeres gyorsításban, ellenben a birka nem tapos a sarkamra, kiegyeztünk döntetlenben), és menjünk teljes kört a nyáj körül statikus állapotában és menet közben is. Nos, ez utóbbinál vannak a gondok, és bár bevittem már magammal jutit is, nehéz volt keresztülverni az akaratomat a kutya bevésődésein. Átlépni a balanszponton nagyon fájó dolog neki, és mikor második-harmadik alkalommal sem sikerült, elkezdtem a kritikus pontnál magas hangon hívni. A cél az lett volna, hogy tyutyukázzam, amire ő ráeszmél, hogy "Jaaa, te ezt akarod...!" és megoldjuk, helyette viszont olyan frekvenciát sikerült megütni, ami már pánikszerű volt, és Rebelle rögtön visszament megnézni, hogy mi baj történt a birkákkal. Ez a probléma is a 22-es csapdája, ő hibázik, én felhúzom magam és a hangom is ezzel párhuzamosan változik. A tréning végére egyébként egészen jól összeraktuk a dolgokat, bár hang ezúttal sincs a videón (alapvetően szándékosan szoktam levenni (khmm... deathcore) mostanában viszont ha akarnám sem tudnám rajta hagyni, a videószerkesztőm ugyanis makacskodik. A zenéért bocsi, szerintem is borzalmas, de nem akartam kukán hagyni.
Szóval nagyjából ugyanazokat a dolgokat gyűrjük, mint eddig, viszont találtunk még egy hibafaktort. Igyekszem kövi tréningre meglelni a ZEN-t, és végig olyan higgadtan beszélni, mint a videosnitteken, amiket összevágtam (csak azok lettek sikeresek, amiken elhagytam a denevérek frekvenciáját). Összességében tetszik a gyerek munkája, látszik, hogy már nem csak rohangász körbe-körbe, hanem figyel és érti, hogy célunk van a pályán. Igyekszem Pogiról is készíteni még felvételeket, ő is egyre ügyesebb, bár oktató jelleggel mindegy, hogy melyikükről prezentálok felvételt, mert a hibáik tök ugyanolyanok... (igen, tudom, én).
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.