Ahogyan arról korábban beszámoltam, mostanában kispadon ülök a fél-balkezem végett, illetve kihasználom a táppénzt és kiskutyázok, így kevés mesélnivalóm van, és ami van, azt sem tudom olyan tempóban leírni, mint szeretném. Történt viszont a közelmúltban olyan dolog, amit nem hagynék beszámoló nélkül.
Egy random pites-staffos csoportban (amelyeket egyébként hajlamos vagyok eléggé lesajnálni) hívták fel a figyelmemet egy edzőtársat kereső fiatalemberre. Ő is a környéken lakik, és mivel már régóta szerettünk volna helyben találni olyanokat, akikkel közösen tudunk menni ktg-hatékonyan versenyre, hát rögtön le is csaptam a kínálkozó lehetőségre. A beszélgetés során aztán felbukkant még néhány Pécs környéki sport bullos (legyen ez a halmaz neve, vannak pitesek, staffordosok, staff bullosok, mixesek), és hamar új csoport jött létre, Sport Bulls Pécs néven. Egyelőre közélhúzó edzések megbeszélésénél tartunk, de remélem a következő versenyre lesz köztük olyan, aki benne lenne egy tele-kocsi projektben is. (Továbbá az összeesküvés-elmélet kedvelők részére nyilvános is.)
Hogy felavassuk a kezdeményezést, le is nézett Mad és apja Dombóvárra, a Dombó-Dog suliba, ahol összemérték magukat a helyi erőkkel, akiket Prézlee és Dragee képviselt.
Kötélhúzásról, hogy írjak valami értelmeset is: Két hámmal kikötött kutya egymással szemben, biztonságos távolban (értsd: ne tudják elérni egymást) akik közös húznivalót kapnak. Ez lehet két összekötött harapópárna, vagy ami még jobb: tűzoltó tömlő. Ennek az anyaga olyasmi, mint a francia párna, lecsúszik róla a kutya, ha nem szorít elég erősen. Így rövidebbek a mérkőzések, viszont valóban dolgoznak, ritkább az "utazás", nem nagyon tudnak hova beakasztani. Mivel a kutyák egymással harcolnak, és ezzel nagyon is tisztában vannak, a magam részéről nem ajánlanám, hogy jó barátokat egymással edzessünk, mert utána már valószínűleg nem lesznek pajtik, de azoknak, akik amúgy sem partiztak volna közösen másokkal, ez egy jó edzésmód. Egész testet megmozgat, nem csak az állkapcsot, de ha féltjük a kutya fogását, akkor érdemes mellett állni és korrigálni, ha szükséges, mert ha valamikor, hát ilyenkor rá tudnak szokni a lyukas fogásra (nem csak a fáradtság, de a könnyebb lélegzés miatt is).
Mad mindkét ellenfelével 20-20 percet ment, elsőre még csak álltak mellettük a fiúk, másodjára apja rásegített biztatással, és ezzel el is érte, hogy elvegye a tömlőt. Magától ugyanis Mad addig dolgozott, míg a vele szemben álló kutya, ahogy elkezdett elfáradni, ő is engedett, viszont a biztatásra összeszedte magát, és egy erős rántással megszerezte. Egyébként Maddox jelenleg 20,5kg, mindkét ellenfele kb 7-10kg-val volt nehezebb nála.
A 20 perc versenyszerű kötélhúzáson még lófütty, de edzésnek pont jó volt, legközelebb holnap délutánra beszélt össze a csoport egy ramazurit, akkor remélhetőleg még több tapasztalattal jövünk haza.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.