Az Ős-Dráva Látogatóközpont egy mesebeli hely, de komolyan. Az pedig, hogy megpróbálnak létrehozni egy terelőkutyás bázist, már-már idilli gondolat... hogy mégis miért nem jártunk arra hónapokig?
Annak idején nagyon lelkesen elkezdtük a birkák bekutyázását, nem csupán bocikkal, de az ismerősök is jártak le magyar és angol terelőkutyákkal, tényleg odatettük magunkat, hogy használhatóak legyenek a barik. Csakhogy egy idő után a munkásoknak egyre nagyobb terhet jelentettünk, és nem volt kedvük nagy területet lerekeszteni nekünk a gyakorlásra, csak aprócskákat kaptunk. Mivel nem én vagyok a főnökük, nemigen veszekedtem velük, örültünk annak is, hogy lejárhatunk, így mosolyogva elfogadtuk, majd lassacskán elszoktunk onnan. 50nm placc és 10 pici racka nekünk nem sokra elég sajnos, hiába van festői táj, puha, egyenletes talaj és fém dranka mindenütt.
A magyar fajtás verseny után viszont hatalmas változások történtek, közel egy másfél hektár területet kerítettek le vadhálóval és drankával terelés céljára! Ahogy ezt meghallottuk, egy héten belül már lent is voltunk.
Első körben voltak fennakadások, a melósok a borderesek igényeire készültek, és hat apró rackát hoztak ki, majd mikor a rosszul bezárt dranka ezeket is megfelezte (szerencsére hazafutottak, nem világgá), elballagtunk a telephelyig (jó 800métere séta) és megbeszéltük a helyi erők képviselőjével, hogy akkor legyen kedves nagyjából kétszerennyit kiválogatni nekünk.
Maguk a tréningjeink nem mentek a legjobban, de ehhez hozzátartozott az idegen pálya idegen birkája is a kezdő kutyáinkkal (merthogy most csak azokat hoztuk), Rebelle irányai és megállítása szinte nulla volt, és Alice is a könnyebbik végéről igyekezett megfogni a munkát. Sikerként könyvelem el, hogy már jóval kevésbé csinálják ezek a birkák az elfekvős drámázást (konkrétan terelés közben lefekszik, mint aki meghalt, majd néhány perc elteltével felpattan és elsétál), viszont ha megmakacsolják magukat, baromi nehéz őket hajtani. Ez volt a mi a legfőbb problémánk, mivel a lányaink úgy döntöttek, hogy akkor átmennek durvába, és Rebinél tűzzel-vassal irtom még az odakapást is. A juhok mentségére szóljon, hogy az első 1-2 órában még normálisan mentek, a fáradtsággal jött együtt a szívózásuk (mint a kerítésre tapadás és a beforgás is). Legközelebbre már megvan a haditerv: még többet hozunk ki, majd a drankák mentén felépített karámokba elpakoljuk őket és váltásokkal dolgozunk. Természetesen most sem hajtottuk őket hülyére, bőven hagytunk időt nekik pihenni, de a mentális teher a legsúlyosabb ezeknek az érzékeny idegrendszerű birkáknak.
Novemberre elég sok programot terveznek Szaporcára, 4-5 HSDS (borderes) verseny, 11-12 interbreed gyakorlóhétvége. Mi pedig továbbra is megyünk, és próbáljuk kitartásra nevelni a barikat, hogy szépen lassan felfejlődhessen bázis, mert valójában minden más adott hozzá.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.