Nem mindig szép, nem mindig könnyű, de ettől lesz értékes!

Nem lehet minden tréning tökéletes, nem fordulhat elő minden alkalommal, hogy szárnyaló boldogsággal jövünk le a pályáról. Néha kell, hogy káromkodjunk egy cifrát (esetünkben ez mondjuk még a boldog alkalmakkor is előfordul), és szembesüljünk az élet nehézségeivel. Elterjedt mém, a jéghegyről a fénykép, a vízből kilátszó csúcsán a "siker" felirat, majd a víz alatt felsorolva mindaz, amit ilyenkor átélünk: kétely, fáradtság, harag, hibák, bizonytalanság... ezek nélkül nincs siker, és ha ezekkel később eléred, akkorra nem csak a saját eredményeddel leszel gazdagabb, hanem ezzel az élettapasztalattal is, és ha elég nyitott vagy rá, jobb emberré tehet. 

Summázva hát, ez a terelő tréningünk nem volt olyan szipiszupi, mint a múltkori, de mint fentebb a lelkizős etapban kifejtettem, nem lehet mindig minden egyszerű. Gabi lecserélte a bokataposó állatait, viszont akik maradtak elég szemét banda, futnak, mint a barom, és sajnos nem tartanak egy kicsit sem az embertől, így több alkalommal is menekülnöm kellett a nyáj elől: konkrétan belémrohantak. Már érik ez a gondolat, de most le is írom: nem hibáztathatjuk mindenért a birkát! Mostanra megjártam már néhány versenyt meg szemit, kevés alkalommal hallottam azt, hogy "Na, ezek fasza birkák!"... általában kifogásoljuk, nagyon fut, nem ismeri a nagy/fekete/szőrös/foltos/bárakármilyen kutyákat, fél az embertől, nem fél az embertől, nagyon friss, nagyon fáradt, és a sor hosszan folytatható. Egyszerűen meg kell tanulni kezelni a birkát és kész. Kezdő kutyával természetesen nem mindegy, hogy min tréningezünk, de azért egy szinten túl legyünk annyira rugalmasak, hogy a birka minden hülyeségét a kutya új oldalának tréningezésére használjuk. Pályát akartam járni Rebivel, hogy gyakoroljak munkavizsgára, de helyette kapott egy kis xp-t (experience=tapasztalat) balanszból. Nem ártott neki. Szóval ha már nincs tojáshéj se a felvezető se a kutya fenekén, akkor abba lehet hagyni a birka minősítgetését és megpróbálni kihozni a helyzetből a maximumot. Tudom, hogy versenyen ez bosszantó, főleg, ha a birka habitusához képest kb megoldhatatlan pályát állít a bíró, nem is remekeltem Pogival legutóbb, de attól még ez egy mezőgazdasági munka marad, ami attól szép, hogy kiszámíthatlan. Az élethez hasonóan képes mindig váratlan helyzet elé állítani. 

Ma ilyen Coelhós napom van, szorri. Térjünk a lényegre, Pogo, aki a múltkori versenyen ismét az arcomba röhögött és Speedy Gonzales & a Tazmán Ördög törvénytelen gyermekét alakítva baromi jól érezte magát a pályán, ez alkalommal csak tiszteletet tanult. Mikor pályára vittem, előlről kezdte a bulizást, és az első negyed óránk arra ment el, hogy végre komolyan vegyen. Néhányszor hozzávágtam a botot (a frizbi sokat segít a terelő skilljeimen is: mindig eltaláltam), és kétszer kitoltam a pályáról, de utána hajlandó volt normálisan dolgozni. Ő volt egyébként a demonstrátorunk, hogy lehet ezekkel a kamikaze birkákkal is terelni. Nem mondom, hogy szép pályát ment, de tényleg futós volt ez a brigád és rebellis is, plusz, mint mondtam, a saját épségem érdekében nekem is másképp kellett mozognom. A hosszú egyenes hajtások húzták le a legutóbbi versenyen a pontjainkat (sosem fogom megérteni, hogy egy 3-as osztályban miért kell fél km-t dögunalmas egyenes hajtásban tölteni), így erre gyakoroltunk rá. A végére megértette. Remélem az élmény ott marad a fejében még a jövő hétvégéig, mert Ausztriában sem vár ránk könnyebb pálya.

Rebelle esetében van ugye a nagy revolúció terve, no ezzel úgy voltam már akkor is, hogy addig lesz, míg működik. Röviden összefoglalva, balansz során nem fogom tűzzel-vassal hátrakergetni a kutyát, sőt, a feladatok során is csak annyit blokkolok és irányítok, amennyit feltétlenül muszáj. Ez esetben Rebi saját balansza nem volt elegendő, sőt... ez alkalommal nagyobb falka jutott neki, mint eddig, és ez meglátszott a teljesítményén is. Muszáj volt hát büntetnem néhány húzását, mert több alkalommal is csak a szokásos ívein futott, nem törődve azzal, hogy félbeszakította a nyájat. A tréning javán így háttal meneteltem, de a végére kezdte kapisgálni, hogy hol van a hiba. A kihajtás-behajtás egyre jobban megy neki, az akadályoknál pedig már most szebben előre tudom hívni, mint Pogit vagy Jettát (mivel őt nem betonoztam be a hátam mögé). A fektetése meglepően jó, viszont most nem villantak fel az őstehetségének fényei, inkább csak hibázott. Nem bánom az ilyet, mert ebből kiválóan tanul, és a szeánsz végére testileg-lelkileg KO volt. A kerítésről leválasztását emelném ki, az tankönyvire sikerült! Ráadásul egyedül, tőlem relatíve távol. Nem vagyok miatta elkeseredve, sőt, azt gondolom, hogy egy ilyen tapasztalat után sokat fog fejlődni a következő tréningre! De a munkavizsgára még nem viszem el így, valószínűleg átmenne, de szeretném, ha tényleg felkészítve vizsgázna. Az új módszert nem kellett feladnom, bár néhányszor oldalba dobtam a flakonnal, mikor ketté akarta szabni a nyájat, a balansz módozatát meghagytam neki: úgy döntött, hátul marad. Jó lesz ez, jó lesz ez...

Alice-nél is kijöttek a Rebihez hasonló problémák, a tapasztalatlanság és végül a fáradtság. Ally-nél a kihajtások szintén kiválóak lettek, de egyenes hajtásban (mint írtam, a birkák nemhogy a bokánkat taposták, de konkrétan megborítottak minket) a távolságát muszáj volt kontrollálni, amit nem vett túl jó néven. Szerencsére, ahogy gyűlnek neki is az xp pontok, úgy hagyja el a kapkodást, már csak a levegőbe csattog néha, szépen, erővel tolja a birkát. Ha a mentális terhelését fokozatosan kinyújtjuk, akkor kiváló versenykutya lesz belőle. 

A következő lépés tehát Ausztria most hétvégén Pogóval (a Hard Dog Race másnapján, fincsi lesz). Ujjakat keresztbe! :)