Készülünk a nyárra

A hőség nem a barátunk, de a hosszú nappalok és a száraz fű már annál inkább. Van néhány egyszerű fogás, amikkel ki lehet tolni a kutyák teljesítményét ebben az időszakban is, de - ahogy mindent - ezt is okosan kell csinálni. 

Az első meleg reggeleken - van annak már több hónapja is - futottam bele abba, hogy a szörnyek nagyon hirtelen fáradtak el. Akkor még fent volt a téli bunda, és tényleg hirtelen érkezett a plusz 10-15°, de már elkezdtem gondolkozni azon, hogyan lehetne kíméletesen emelni a teljesítményükön. A versenyeink java nyáron van, tehát muszáj-muszáj alapon tűrnünk kell. Nekik is, nekem is. 

A kulcs a fokozatosság. Minden reggel korán kelünk (tudom, hogy fájdalmas folyamat a belső órát átállítani a hajnal 5 órás kelésre és este 9 órás lefekvésre, de megéri!), így van időm velük a hűvös időszakban labdázni. A labdázás nálunk intenzív, egy hosszú és mély dombon történik, és eltart 30-40 percig. Ez a folyamat azon kívül, hogy nyugtatja az idegeiket, egy jó kis általános átmozgatás. Ha futni megyünk (heti 2-3 alkalommal) akkor az általában későbbre tolódik. Ha a fátlan szántóföldre megyünk, akkor elindulok reggel 7 előtt, ha az árnyas Malomvölgybe, akkor általában 8kor startolunk. Mindkét esetben már bőven tűrnie kell a kutyának és nekem is, viszont a hőgutát még messze nem kockáztatjuk. Két hete kicsit túlzásba vittem a jót, és sérült a lábam, azóta nem vagánykodtam hosszabb távon, így, mióta melegebb az idő csak 3-5km-en mozogtunk. Az árnyas ösvényen egyébként sokkal jobban szokták bírni, még úgy is, hogy egy órával később vagyunk. A vízbe szigorúan csak edzés után engedem őket, ha visszahűltek. 

Másik fontos dolog a megfelelő kondi. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a kövérség minden kutyának káros, és azt sem, hogy mik ennek az ismérvei (nem érzed a bordáit, ha finoman megsimogatod). Amíg egy kutyának fedettek a csigolyái, addig nem sovány, és néhány fajta esetében még a kilátszó csigolya (no nem mindegyik) is normális (hosszú testű agarak pl). Mindenki imád a kutya tönkremenő ízületeivel példálózni az elhízás láttán, pedig az csak a jéghegy csúcsa (és általában az ízületek bírják még a legjobban), sokkal nagyobb baj, hogy a kutya nem képes hatékonyan hűteni magát, a belső szervei megsülnek a hasűri zsírban, sokkal kisebb teljesítményre lesz képes, vagy ha az agya viszi előre, hamarabb kap hőgutát. És akkor az elhízás okozta egyéb hatásokról nem is beszéltünk, máj-, vese-, hasnyálmirigy-, keringés problémái...

A harmadik "trükk" a víz. Vízközeli helyeken igyekszünk mozogni, illetve amikor már nagyon nagy a meleg, be lehet vetni régi pólókat bevizezve, hűtőkabátként. Futás közben nem feltétlenül lesz a legpraktikusabb, de két frizbi-kűr gyakorlása közti kifektetésnél már teljesen használható. A spéci hűtőmellény a legjobb megoldás persze, és a hűtőpárna is praktikus a boxba helyezve. A vízközeli tréningek abban is segítenek, hogy a vízezési mániát kordában tartsuk. Nemrég egy versenyen az egyik nevező kutya a pályamunkája alatt 4x ugrott be a legelőn kialakított kis tavacskába... Őt akkor nem zárta ki a bíró, de ha egy frizbiversenyen elszalad a kutya két dobás közt inni, akkor esélyes, hogy őt már ki fogják. Ugyanez érvényes szinte bármelyik versenyre. Nem beszélve arról az egyszerű praktikumról, hogy ha vízpart mellett futunk (kutya a derekamra kötve) nem lenne kellemes, ha a jószágom önhatalmúlag döntene úgy, hogy bemegy a vízbe. A vízkontroll tehát fontos, már csak azért is, mert hallani sajnos kutyákról, akik a hősokktól haltak meg... felhevült testtel ugrott a vízbe, és többé nem jött ki onnan. 

Hovatovább, maga az úsztatás, mint nyári edzés egy nagyon szuper dolog. A legnagyobb probléma a legális kutyaúsztató helyek megtalálása... Ha van kéznél ilyen, akkor már csak egy úszó játék kell (a teniszlabda adja magát, de nem nagyon szeretem, inkább puha, vizen lebegő játékokat dobálok, ami mellett nem ömlik be a fele tó a torkukba), és ha kezdő a kutya, akkor állóvíz. Nem valószínű, hogy bármelyik kutyámat is beengedném folyóba, de tudom, hogy sokan megteszik baj nélkül. Magam részéről nem tudok úszni, így inkább csak addig engedem őket, míg ki tudom menteni bármelyiket baj esetén (tehát leér a lábam). Érdemes figyelni a horgászok kinthagyott eszközeire, valamilyen bójába sikerült egyszer Ragnar kutyának beleakadnia, nem volt messze a parttól, de képtelen volt kiúszni, apja ment be érte, hogy meg ne fulladjon. Örök tanulság volt, hogy horgászhelyeken nem úsztatunk!

A szőrkérdést is érdemes rendezni, ha magától nem dobja le, akkor ott a furminátor, vagy ciki - nem ciki, el kell vinni kozmiba, hogy kicsapassák belőle az elhalt bundát. Utána jobb lesz neki. Tényleg.

Beszélek róla, mert nem mindenkinek egyértelmű: a beton nem állatnak való! Nyáron meg pláne. Az én falusi kutyáim konkrétan ledobták a talpukat, mikor 1km-nél többet mentünk aszfaltozott úton, de még az edzett mancsoknak sem tesz jót. Az ízületek is meghálálják, ha füvön, vagy sima földön fut, de a mancsoknak sem mindegy, hogy felforrósodott betonon járnak-e. Az aszfalt egyik jellemző tulajdonsága, hogy felmelegszik és tartja is a meleget, ez olyannyira érezhető, hogy bent a városban mindig egy jó 5°-kal van melegebb, mint kint nálunk, a faluban...! Ha autózni kell a füvesig, akkor autózzunk inkább, de ne vigyük a kutyát a betonon. Magunkat se, ha nem muszáj.