A húsvét vasárnapi edzés már erősen ad-hoc jellegű volt, nem gondoltam volna, hogy ennyien be tudunk szorítani egy futást egy tipikusan családozós ünnep reggelére, de szerencsére van néhány barátunk, akik hasonló elmebetegségben szenvednek (nem is, minden percét élvezik!)
Összegyűltünk hát reggel nyolckor a szokásos Malomvölgyi tó partján, és eleve úgy matekoztunk, hogy a nem-húzó kutyák mellé adok mindenkinek egy-egy húzót. Ezzel a lendülettel elhoztam magammal Pogót, alias A Lokomotívot, Ozzyt, és Rebelle-t. A tervem az volt, hogy Nova mellé kerül Pogi, Alice mellé pedig Ozzy, én pedig megyek Rebivel, mivel úgyis a leglassabbak leszünk, mellé nem kell senki, mert a többiek után úgyis teperni fog. Nos, ebből végül az lett, hogy Viki nem kért Alice mellé senkit, meg akarta próbálni csak úgy, hogy mi előtte megyünk, és eljött Peti is, akinek egyáltalán nincs kutyája. A végleges csapatok így Péter&Pogo&Roxa, mert Peti az egyetlen, aki valóban tud futni :D, Anna Nova&Ozzy, mert Anna szereti Ozzyt :) és mert nagyjából egy méret Novával, illetve a maradék, Viki a saját kutyáival, Emma & Alice én pedig Rebivel. A cél az volt tehát, hogy mindenki húzzon, és lelkére kötöttem Petinek, hogy ne fékezze a kutyámat, menjenek csak tempót, úgyis csak egytavas kört terveztünk.
Nekilódultunk hát, Pogo kicsit furcsán érezte magát, a számára félig-meddig ismeretlen Péterrel, így már az elején láttam, hogy túl nagy hévvel nem fog menni, vissza-vissza tekintett, viszont Nova és Ozzy szinte reptették Annát, ahogy én is éreztem a tempó egy új szféráját a falka után repülő Rebelle-lel. Az első fél kilométeren 15-16km/h-s sebességet mentünk és utána is csak 12-13-ig lassultunk az első 1000méteren. Utána vettük fel az átlagtempót 10-11 körül, majd mire a gáthoz (félút) értünk annyira kellett pisilnem, hogy egészen végem lett... Ez egy roppant kínos és kellemetlen történet, amit talán néhány év múlva majd nevetve fogok elmesélni, egyelőre legyen elég annyi,hogy gépként teperő, habzónyálú őrült kutyával felmászni a domboldalba a bokrok közé nem egy egyszerű művelet, és bármennyire is kihaltnak hiszed a parkot húsvét vasárnap reggelén, nem lesz az...
A kissé traumatikus szünet után a tempónk is visszaesett, és bár a trackerem leáll, ha megállok, valószínüleg ez is rontott az átlagunkon valamennyit. Persze percekkel a többiek után értünk be, viszont így is "fastest time on this route"-ot írt a telefonom :)
A rossz hír, hogy a többi jószág továbbra sem dolgozott úgy, mint szerettük volna, Pogi nélkülem éppen csak egy kicsit húzott, és Annához akart visszamenni folyton (őt ugye jobban ismeri), Ozzy csak az első kilométeren emberkedett (mentségére szóljon, hogy nincs edzésben), Alice pedig egyáltalán nem húzott. Ehhez képest Rebike még hős volt, csak az utolsó fél kilométeren lassult le.
A tapasztalatok fényében következő edzésre gyorsítást tervezünk (konkrétan a sorok írása után fél órával találkozunk), szóval nemsokára arról is beszámolok.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.