Megtaláltam!!! Elég nehezen fog, és jól bele kell taposni, de van neki! Legutóbb Székesfehérváron sikerült áthatolni a terelöröm okozta ködön, és birka mellett lefektetni a bolond állatot. Nem mondom, hogy szép volt, gyors volt, de fekvés volt.
Olyan veszett ösztön és trieb társul ebben a kutyában egy nagy vödör makacssággal együtt, hogy abba lassan beleőszülök... Rebelle-ről már regéltem korábban, agyas, menős - jesszusom, de mennyire... - akaratos, bunkó, és meglehetősen keveset gondolkozik, kapkod. Ha triebben van, borzasztó nehéz vele, de az elmúlt egy évben azon dolgoztam, hogy megtanuljam kezelni ezt az állapotát. Amikor engedelmes munkára gyúrunk, már szépen megvan az összhang, néha ugyan előtör belőle a kapkodás, de javarészt figyelmes és pontos. Birka mellett viszont nincs rövid de pontos mozdulatokra kényszerítve, ott rohanás van, és ha rohanás van, ő rohan...
A futás a lételeme, gyakorlatilag ugyanaz a padlófék-padlógáz lélek, mint az anyja, ha andalogva sétálunk, akkor mint két kisbolygó, keringenek körlöttem 10-15 méteres körzetben, de véletlenül sem lassítanak le... Amikor meg oka van a rohanásra, akkor rohan, de őrült tempóban, eszét felejtve. A birka mellett is ez a fő problémám, mostanság kezd csak leesni neki, hogy a futipartin kívül ott egyéb teendők is vannak, például rám figyelni, mert ha figyel, ha nem, én blokkolni fogom, ha elhagyja a nyáj végét és balansz helyett elkezd körbefutni. Bár ez a körbefutás probléma egész tréning alatt megvolt, már legalább el tudtam annyira bizonytalanítani a blokkokkal, hogy a futiparti közben észlelt engem is, és reagált. Persze nem értette miért vagyok ilyen buligyilkos, miért teszek rá ilyen nyomást (mióta zéró toleranciát vezettem be a hülyeséggel szemben, szerencsére a kisebb nyomásokra is jól reagál), és ahogy lenni szokott a frusztrációból csípés lett... csak gyapjat ért, és utána el is hagyta szerencsére. Sajnos olyan videó nem lett (használható), amin második-harmadik felszólításra már fekszik (hát igen, ilyenkor még ennek is örülünk), de attól még megtörtént.
A következő tréningen pedig elengedjük a görcsös balansz-problémát, és feladatokat kezdek megoldani vele, mert látom, hogy eljutottunk az ő unalom-küszöbéig is. Karám kihajtás-behajtás, hogy megtanulja, miért kell feküdni és fekve maradni, esetleg egy 180°-os fordulás, hogy megértse, miért kell hátul maradnia... boszeron, és amíg nem érti, nem fogja rendesen csinálni. Ez az IQ átka...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.