Pogo brillírozik

Hárskút után hetekig hagytam őt pihenni terelésileg, és kizárólag legeltetni jöhetett le velem. azt akartam, hogy ülepedjenek a fejében a dolgok, illetve szokja az állatok jelenlétét, mert bár erős ösztönről tett tanubizonyságot a találkozón, a bemelegítő labdázás ellenére is kissé túlpörgött... aminek valszínűleg semmi köze nem volt a kilométerhiányhoz. így itthon több hétig csak fektetésből nézhette a kecskéket. kellett neki vagy három hét, mire elkezdett kicsit visszavenni, az első két hétben már 1-2 óra fekvéstől is hullára fáradt agyilag (hogy érthető legyen vázolom Jettánál - tehát ideális esetben - hogy néz ki a legeltetés: mondom neki, hogy vége, pihenünk, és lecsüccsenek a fűbe, erre ő egy darabig mellettem fekszik, majd hanyatt vágja magát és hentereg, aztán kicsit hizeleg majd elmegy bogarászni, füvet enni, néha egészen a kecskék közelébe, de ilyenkor már ignorálják egymást, be tud menni a nyáj közé anélkül, hogy az állatok akár csak ránéznének. ezzel szemben Pogo zihálva liheg, le sem veszi a szemét az állatokról, remeg az idegtől az egész teste és időnként nyüsszögésbe kezd... ) mostanra viszont már képes egész lazára venni a legelést, egyszer-egyszer már elmegy füvet enni ő is, bár még mindig nem olyan laza, mint az anyja. pár napja aztán hagytam egyet terelni is. csak alapok voltak, balról-jobbról eléjük kerülni,  hajtás, fektetés. még van bőven csiszolnivaló, de rengeteget javult a pihenős hetek alatt.

közben eszembe jutott az is, hogy ha terelőbázis nem is lehetünk, de a városi kutyáknak (akik terelnek) az is elég nagy kihívás tud lenni, ha csak legeltetnek, szóval felvázoltam Annának (Roxával szintén a túlpörgés az első számú probléma), hogy ők is jöhetnének ide kicsit gyakorolni. a legkényelmesebb kutyás tréning baszki, könyv, sör, a kutya meg hullára fárad  miközben csak fekszik.