amikor a csörgős pet-palackkal szoktatott, majd intenzíven láncos edzéssel készített kutya hámot és gumit kap egyik napról a másikra, az nemigen szokott neki meglepetéseket okozni. sőt, javulni fog a teljesítménye, a tempója, hisz a hám segít neki.

a kavarodás viszont akkor van, mikor tapasztalatlan kutyával játsszuk ugyanezt. már eleve a speciálisan kialakított súlyhúzó hám is egy teljesen idegen dolog a kutya számára, de amikor még egy tompán surlódó, levakarhatatlan tárgyat is mögé kötnek, akkor már majdnem minden kutya elbizonytalanodik. a héten Nike-nak volt szerencsénk bemutatni a gumis húzást, de hasonlóképp voltunk anno Jettával is. ahogy a gumi mögé kerül, első nekifutásra utálja az egész helyzetet, próbál kiszabadulni belőle (mármint a helyzetből), és ha nem érzi a támogatást, akkor a hámba is szépen bele tud gabalyodni (ugyanis ha hátrál, akkor törvényszerűen ez történik). ilyenkor nem árt rá egy póráz, hogy a helyes irányba vezessük vele, aztán ahogy elindult veszettül dicsérni. kicsit könnyebb átmenet persze, ha hámhoz nehéz láncot köt az ember, dehát szükség törvényt bont, és azért egy jó kutya-gazda kapcsolatnál ez nem olyan nagy feladat, hogy ne tudnának vele megbirkózni. ahogy Jettának, úgy Nike-nak is 5-10 perc kellett, mire megértette a helyzetet és a feladatot, majd simán ügetésbe-vágtába ugrott a gumival a hátán. ahhoz, hogy a helyes stílusra rájöjjön, Jettának is kellett egy-két edzés, addig vágtában próbált közlekedni (de hosszú távon elfárad annyira, hogy ne akarjon bakkecskézni, és olyankor helyes stílusra vált).

akkor:

most: